Összevesznek az örökségen • Arafat archivumát követelik Ramallában, Gázában

Az örökség Tuniszban van. A tárgy a PFSZ (Palesztinai Felszabadítási Szervezet) archivuma, amely lényegében a mozgalom alapítójának, a palesztin nemzeti mozgalom eddigi legkarizmatikusabb vezéregyéniségének, Jasszer Arafatnak az archivuma. 

Többen is maguknak követelik.

A sorban első helyen áll Mahmud Abbasz (Abu Mázen), a Palesztin Autonómia elnöke, Ramallah városában, aki magát a palesztin nép törvényes vezetőjének tekinti. Növekvő nemzetközi elismertsége tekintélyt biztosít számára. Nem utolsó szempont, hogy  már 1961-ben, Kuvaitban barátságot kötött az akkor még teljesen ismeretlen Arafattal, vagyis a mozgalom legrégebbi aktivistái közé tartozik.

A második követelő Iszmail Hanijje, a Gázai-övezetet kormányzó Hamasz-miniszterelnök. Ő is a palesztin nép törvényes vezetőjének tartja magát.

A klasszikus jog szerint nem esélytelen a következő követelő, Szuha Arafat sem, Jasszer Arafat özvegye, közös kislányuk édesanyja. Tavalyig, az arab világ forrongásainak kezdetéig Tuniszban élt, ám az új vezetőkkel nem „jött ki", így a közeli Málta szigetére helyezte át otthonát. Az új tuniszi rezsim, de sok palesztin hivatalnok is a palesztin mozgalom pénzének „lenyúlásával” gyanúsítja, ami nem gátolja meg abban, hogy magának követelje néhai férje bizonyára nem keveset érő archivumát.

Végül, de nem utolsó sorban, az örökösödési dráma legerősebb szereplője – a tunéziai állam, amelynek a területén és amelynek a birtokában leledzik az archivum. 

Tunézia meghallgatta a követelőket – és hallgat. Nem igyekszik kiadni a kezében lévő értéket. (A PFSZ hosszú éveken át Tuniszban működött.)

Az archivum bizonyára sok titkot őriz. A PFSZ nevű terrorszervezet, majd elismert politikai tényező arab- és nemzetközi kapcsolatai, tárgyalásai – többek között az izraeli kormánnyal,  titkosszolgálatokkal –, árulások, kiegyezések, ismeretlenségbe burkolódzó nevek és összefüggések, amelyekről talán még a Moszád sem tud.

Abu Mázent az sem izgatja, ha kínos részletek kerülnek nyilvánosságra. „Ilyenek vagyunk. Nincs takargatni valónk!” – nyilatkozott a napokban. ◙

Szociális tüntetés Jeruzsálemben

Szombaton este több, mint hétszáz tüntető gyűlt össze Jeruzsálem központjában, hogy nagyobb szociális igazságosságért tüntessenek.

A tüntetők magukat “pártok fölötti szocio-ekonómiai tiltakozókként” határozták meg és a javak nézetük szerinti igazságosabb elosztásáért szálltak síkra.

A demonstráló fiatalok a “Dolgozók nem rabszolgák!” transzparens  alatt vonultak. A szlogenhez a héber nyelv nyújtott segítséget, az “ovéd” (dolgozó) és az “eved” (rabszolga) szavak hasonlósága révén.

A tüntetők zöme egyetemista volt, legtöbben a Jeruzsálemi Héber Egyetem hallgatói közül. Néhány etiópiai zsidó bevándorló is részt vett a megmozduláson: ők a törzs tagjai által tapasztalt megkülönböztetést sérelmezik. 

Ziv Rosenberg, az egyik szervező úgy nyilatkozott a Jediot Aharonot napilapnak, hogy az esemény a kezdete az idén nyáron újra induló országos szociális társadalmi megmozdulásoknak. ◙

Tizenhat évet ült összeesküvésért • Kiszabadult Hagai Amir, Jigál Amir, Jicchák Rabin miniszterelnök gyilkosának a bátyja • Semmit nem bánt meg, semmit nem sajnál

Pénteken, május 4-én szabadult a rá összeesküvésért kirótt 16 éves börtönbüntetése teljes kitöltése után Hagai Amir, Jigál Amir bátyja.

Mint az Izraelben örök traumaként emlékezetes marad, Jigál Amir harmadéves joghallgató 1995. november 4-én Tel Avivban, egy békepárti gyülés után három lövéssel meggyilkolta Jicchak Rabin miniszterelnököt. Jigál Amirt 1996. márciusában életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amely semmiféle kedvezménnyel nem rövidíthető. (Az izraeli igazságszolgáltatás egyedül Adolf Eichmann bűnperében hozott és hajtott végre halálos ítéletet – egy csecsemőt és két kisgyereket meggyilkoló palesztin terroristát is életfogytiglani fegyházra ítélte az izraeli bíróság)

A perben Jigál Amir bátyját, Hagai Amirt is elmarasztalták, amiért beavatottként tudott a gyilkosság tervéről, és arról nem tájékoztatta a hatóságokat. A Jigálnál két évvel idősebb Hagait összeesküvés vádjával 16 évi fegyházbüntetésre ítélték, amelynek zömét – öccséhez hasonlóan – szigorított magánzárkában töltötte ki.

Hagai Amir pénteken, május 4-én reggel szabadult az Ajalon börtönből. A szabadulót családján kívül jobb- és baloldali tüntetők fogadták: előbbiek a büntetés túlzott szigorúsága, utóbbiak annak könnyű volta miatt tiltakoztak. Amir kezével a győzelem V betűjét formálva az egybegyűlt riporterek kérdéseire válaszolva azt mondta: semmit nem bánt meg, semmit nem sajnál és büszke tettére.

Hagai Amir büntetése megkezdésekor 28 éves volt, ma 44. Új élete első szombatnapját Sávéj Somron településen, rokonoknál tölti. A rokonság közelében több ház előtt jókora  transzparensek fogadták az érkezőt, rajta a "NE ÖLJ!" felirattal... ◙