SÁVUOT, A HETEK ÜNNEPE

Sávuot az előző ünnep, Pészách kiteljesedése. Jelentése: Hetek, pontosabban “hét hét”.

"Számláljátok a napokat az ünnepre (Pészáchra) következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elhozzátok a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet. A hetedik hét utáni napig ötven napot számláljatok és ekkor mutassatok be új lisztáldozatot az Örökkévalónak." (Mózes harmadik könyve, 23, fejezet, 15. és 16. vers)

Pészách másnapján egy mérő (héberül: ómer) árpakévét mutattak be a Szentélyben. Hét hét múlva az ennyivel későbben érő búzát mutatták be ugyanott. Innen a hét hétig, Pészách második napjától Sávuotig, 49 napig tartó Ómer-számlálás kötelezettsége.

Sávuot egyike a három zarándok-ünnepnek (a másik kettő Pészách és Szukot). Izraelben ez egynapos és Sziván hó 6. napjára esik. Izraelföld határain kívül, „Chuc láárecben” az ünnep kétnapos.

Istennek mintegy 3300 évvel ezelőtt kettős célja (akarat-átvitelének az eszköze?) volt az általa választott nép kiszabadításával az egyiptomi szolgaságból. Az egyik cél a Tóra, azaz a Törvény átadása e népnek. (A szó szoros jelentése „mutatás”, azaz „útmutatás”.) A másik cél Izrael földjének az örökbeadása, amelyet a Teremtő már korábban odaígért Ábrahám, Izsák és Jákob ivadékainak.

A Tóraadás éppen hét héttel követte a Kivonulást. Erec-Jiszráélbe azonban csak negyven év múltán érkeztek meg őseink.

A Tóra átadása tehát megtörtént. Átvétele azóta sem teljes. A Törvény, annak isteni szelleme, erkölcsisége nem terjedt el igazán. Mint ahogyan Izrael földjének a birtokbavétele is csak időről időre és csak részben valósult meg azóta. A megígért határokat Egyiptom pataka (a mai Vádi El Aris a Szináj félsziget északkeleti részén) és a „nagy folyam, az Eufrátesz” között csak egy rövid időszakra, Salamon király uralkodása alatt uralta Izrael.

A kettő – az Ígéret földjének biztonságos birtoklása és a magasrendű erkölcsök követése – a zsidó sors időtlen öntörvénye szerint egymást feltételezik. Egyik nélkül a másik sincs.

♦

Sávuot ünnepének több nevet adott a hagyomány.

Mózes harmadik könyve, a 23. fejezet 21. versében Áceret-nek, Gyülekezés ünnepének is nevezi: "És hirdessétek ugyanezen a napon: szent gyülekezés legyen nektek, ne végezzetek semmilyen nehéz munkát. Örök rendelkezés legyen ez minden lakhelyeteken, minden nemzedéketekre."

Mózes második könyve 34. fejezetének a 22. verse Sávuotot a mezőgazdaság jeles fordulóival kapcsolja egybe: „És a Hetek ünnepét tartsd meg a búza zsengéjének az aratásakor (héberül: bikuréj kcir chitim) és a betakarítás ünnepét (chág háászif)…”

Ezért a Bikurim, a Kácir és az Ászif nevekkel is illetik ezt az ünnepet.

Az ország újranépesülése óta a kibucok, mosávok szívderítő eseménye az új terméssel felvonuló gyerekek.

♦

Hagyomány ezen az ünnepnapon tejes ételeket fogyasztani.

Hogy miért? Az egyik magyarázat szerint a Tóraadás előtt Izrael nem ismerte a kóser (azaz „alkalmas”, „megfelelő”) vágás, valamint a tejes és húsos ételek elválasztásának a törvényét, így csak tejes ételeket fogyaszthatott.

Egy másik magyarázat szerint tejes ünnepi menü a tejjel-mézzel folyó Erec-Jiszráél jelképe.

Ismét más vélekedés szerint a Sávuotkor adott Tóra olyan a népként akkor megszületett Izraelnek, mint anyja teje az újszülöttnek.

A zsinagógákat – a zsengék Szentélybeli bemutatása emlékére – szokás zöld leveles ágakkal díszíteni.

A zarándokünnepek imáin kívül Rut könyvét is felolvassák a zsinagógákban. Ennek az a hagyomány az alapja, hogy ezen a napon, Sávuotkor született Dávid király, aki Rut dédunokája volt.

Hagyományőrző közösségekben a felnőtt férfiak Sávuot éjjelét ébren, Tóra-tanulással töltik. Mondják, hogy ezen az éjjelen megnyílnak az Ég kapui és az ilyenkor mondott kívánságok teljesülnek. ◙ 

Egyiptomi választások: eredmények eddig csak a Facebookon

Az egyiptomi Muzulmán Testvériség politikai szárnya, a „Szabadság és Jog Pártja” Facebook-oldalán található poszt szerint a leadott szavazatok felének megszámlálása után az iszlámista párt elnökjelöltje, Mohamed Morsi a leadott szavazatok 30,8%-át, míg legjelentősebb ellenfele, a régi rezsim embereként számon tartott Ahmed Shafik, a Mubarak-kormány utolsó miniszterelnöke 22,3%-át szerezte meg.

Miután egyik jelöltnek sincs esélye, hogy az első fordulóban elérje az elnökválasztáshoz szükséges 51 százalékot, a jelölteknek a második fordulóban, június 16-án és 17-én kell újból megmérkőzni.

A hivatalos végeredményre keddig kell várni.

Mohamed Morsi az Egyesült Államokban végzett mérnök, aki a mögötte álló Muzulmán Testvériség szélsőséges hírének ellentmondva kijelentette, hogy tiszteletben fogja tartani az országa és Izrael között aláírt békeegyezményt. Hitet tett a demokrácia és a nők jogainak a védelme mellett is. Mindez nem akadályozta meg abban, hogy Izrael vezető politikusait „vámpíroknak” és „gyilkosoknak” nevezze.

Ahmed Shafik – Huszni Mubarakhoz hasonlóan – az Egyiptomi Légierő tisztje volt.

Egyiptomban az 1952-ben, a Szabad Tisztek Bizottsága által végrehajtott katonai puccs óta a valóságos hatalom a hadsereg, pontosabban a tábornokok kezében van.

Sokan vonják kétségbe, hogy a Legfelső Katonai Tanács élén álló Mohamed Hussein Tantawi tábornok egyáltalán átadja-e a hatalmat egy olyan politikai formációnak, amelyet a hadsereg szélsőségesnek és Egyiptom jövője szempontjából kockázatosnak lát. ◙

Fekete-fehér – nemigen

Csütörtökön erőszakos tüntetésbe torkollott Dél-Tel Aviv szegénynegyedei lakosságának a tiltakozása a masszív és megállíthatatlannak tűnő fekete-afrikaiak beözönlésével.

A szudániak, eritreaiak autóbusz-számra érkeznek a déli, egyiptomi határról Tel Aviv legnyomorultabb negyedeibe, főként a „Tachana merkazit”, az autóbusz-állomás körüli lepusztult, ócska háztömbökbe.

Az „őslakók”, akik maguk is a zsidó lakosság legelesettebbjei közé tartoznak és életüket a zajos-koszos negyedekben élik, megelégelték a hívatlan jövevények honfoglalását. Dühük és kétségbeesésük ezres tüntetésben csúcsosodott ki a tömegszállásokon lakó, alkalmi munkákra vadászó, szükségüket gyakran az utcán végző, náluk is szerencsétlenebb emberek jelenléte ellen. A tüntetők nem csak transzparenseket hoztak, hanem köveket és téglákat is, és beverték néhány, a szudániak (csak így nevezik őket) által látogatott üzletek és bárok ablakát.

Az afrikaiak egy másik, megoldatlan emberi szükséglete is súlyos kérdéseket vet fel. A jövevények mind, vagy szinte mind – fiatal férfiak. Csak a legutóbbi napokban derült fény néhány barbár módon elkövetett nemi erőszakra, amelyet csoportosan, hordákban követtek el egyedülálló lányok, asszonyok ellen, akiket a központi autóbuszállomás környékén kényszerítettek félreeső helyre. Egyik esetről hírportálunk is beszámolt – a rendőrjárőr az „esemény” kellős közepén figyelt fel az idegenek csődületére és fedezte fel annak okát.

Az sem titok, hogy az itt munkát és megélhetést keresők országaiban – Szudán, Eritrea, Szomália – magas a HIV pozitív lakosság aránya.

A helyi lakosok látják, hogy a kormány mit sem tesz a jelenség megfékezésére, a rend helyreállítására. A rendőrség immár megsokszorozta a járőrözést, de ez csak az okozatot enyhíti, az okot nem szünteti meg.

Az afrikaiak nem csak Tel Aviv déli negyedeit öntik el: Eilat és Árád városok tereire, parkjaira is lassan ki lehet tenni a „Megtelt” táblát.

Hazazsuppolásuk szinte lehetetlen feladat, de Netanjáhu ígéretet tett rá. A dél-szudáni és az eritreai kormányzattal folynak a megbeszélések: Izrael szeretné elérni, hogy ezek a háború- és nyomor-sújtotta államok minél előbb fogadják vissza állampolgáraikat. Izrael már hónapokkal ezelőtt tekintélyes összegű segítséget ígért az illető országoknak a visszatérők társadalmi-szociális rehabilitációjára.

Netanjáhu ígéretet tett rá, hogy Izrael nem alkalmaz erőszakot a visszatelepítés során. Miután pedig a munkakereső afrikaiak Szudánon, Egyiptomon és a Sínai félszigeten át érkeznek Izraelbe, a további határsértés csak akkor fog megszűnni, ha jövőre elkészül az Izrael és Egyiptom közötti, mintegy 250 kilométer hosszú, Eilattól a Gázai-övezetig húzódó határkerítés-rendszer. 

Megfelelő eszköznek bizonyulhat az Izraelben törvénytelenül tartózkodó afrikaiakat foglalkoztató, illetve nekik munkát adó izraeliek kemény megbüntetése is.

Számukat 50 és 60 ezer közé becsülik. Sokan menekült-státuszért folyamodnak, amelyet Izrael bevándorlási hatóságai aligha adnak meg nekik, mivel egyértelműen munkakeresőkről van szó, nem politikai vagy vallási üldözöttekről.

Éli Jisáj belügyminiszter (SASZ) az elfogott afrikaiakat az izraeli településektől távoli, elkerített táborokba helyezné el, „valahol a Negev sivatagban”. Ezt a baloldal, de a kormányzó Likud több minisztere és képviselője is ellenzi: egyrészt tisztán humánus okokból, másrészt – történelmi emlékezettől hajtva. Alig két és fél nemzedékkel ezelőtt Izrael maradéka maga is táborokból szabadult… ◙