Jediot Ahronot: Szaud Arábia lelőné az Izraeli Légierő gépeit…

A Jediot Ahronot vezető izraeli napilap csütörtöki (augusztus 9) számában megjelent értesülés szerint Szaud Arábia az Egyesült Államokon keresztül megüzente Izraelnek: amennyiben az Izraeli Légierő gépei Szaud Arábia területe fölött repülve közelítenék meg az Iránban lerombolandó nukleáris létesítményeket, a szaudi légierő lelőné az izraeli  gépeket.

Mint ismeretes, a fél-európányi Szaud Arábia uralkodóháza igen szoros kapcsolatot ápol az Egyesült Államokkal. A királyi ház és rokonsága által irányított arab állam (az Iszlám szülőföldje, területén Mekka és Medina szent városokkal) a kőolaj-szállítások miatt kritikusan fontos stratégiai szövetségese Amerikának.

A politikai sakktábla állását bonyolítja az Iszlám szunnita és síita ágainak az ellentéte, hívőik és országaik egymás iránt táplált hosszú évszázados gyűlölete. Szaud Arábia szunnita, Irán síita hagyományú ország. Vezetőik néha egymás kezét szorongatják, legalábbis a fotoriporterek előtt, de legszívesebben egymás nyakát szorongatnák.

Magasrangú izraeli tisztviselők (ez az újságírói kód talán magát Binjamin Netanjáhut takarja) szerint az Egyesült Államok a szaud-arábiai fenyegetéssel saját üzenetüket fejezik ki Izraelnek: ne támadjatok! Más források korábban olyan találgatásoknak adtak hangot, hogy Szaud Arábia igenis átengedné az izraeli Légierő Iránba tartó gépeit – oda és vissza, amennyiben Izrael a hadműveletet előzetesen koordinálná a Fehér Házzal.

A New York Times-ban megjelent találgatások szerint a hosszú szaudi kerülő helyett Izrael inkább az egyenes utat választaná, amely Jordánia és Irak fölött vezet. E kombináció azt feltételezi, hogy Jordánia, amelynek Irán ugyancsak nem a szíve csücske,  "félrenézne", ha az izraeli harci gépek feltűnnének a légterében. Jordánia 1994-ben békemegállapodást (Peace Treaty) írt alá Izraellel, amelynek egyik, Jordánia számára életfontosságú záradéka kiköti, hogy Izrael évi 50 millió köbméter vizet pumpál át a katasztrofális vízhiánnyal küszködő sivatagi királyságnak. Kérdés, hogy ezt kockáztatná-e II. Abdallah király, akinek néhai édesapja, Husszein király írta alá fenti megállapodást.

A Jordánia és Irán között elterülő, ugyancsak jórészt sivatagos Irak viselkedése teljesen kiszámíthatatlan.

A napokban a Jediot Ahronot olyan tudósítást repített világgá, mely szerint az Egyesült Államok csak másfél év múlva lenne hajlandó lépni, amikor az iráni atomfegyver-fejlesztés már átlépett egy stratégiailag kritikus küszöböt (amerikai megfogalmazás szerint "critical threshold"). Addig azonban az Egyesült Államok kormánya és stratégiai döntéshozói hallani sem akarnak Irán elleni izraeli támadásról.

Egykori és jelenlegi izraeli titkosszolgálati főnökök egymást követő sajtónyilatkozatai viszont arra engednek következtetni, hogy Izrael még az Egyesült Államok novemberi elnökválasztása előtt  "tiszta vizet önt a pohárba" – ami akár az egész térséget tűzbe boríthatja.

Hacsak az Izraeli Légierő nem hozza régi formáját, és egy parádésan gyors és hatásos akcióval nem ébreszti fel az iráni népvezéreket nukleáris álmaikból. ◙

Kerem-Salom-incidens: a terroristák két kilométeres szakaszon izraeli műúton, izraeli járművekkel együtt haladtak • Egyiptom: „Nem számítottunk rá, hogy muzulmánok muzulmánokat…”

Az izraeli-egyiptomi határ északi, a Gázai-övezet határához közeli szakaszán vasárnap este nyolc óra után végrehajtott terrortámadás részleteit folyamatosan közli mind az izraeli, mind az egyiptomi sajtó.

Mint közöltük, egy, az eddig ismerteknél is szélsőségesebb, úgynevezett szalafista szektához tartozó terrorcsoport meglepte az éppen az aznapi Ramadan böjtöt befejező vacsorájukat fogyasztó, fegyvertelen egyiptomi határrendőröket, és közülük tizenhatot agyonlőttek.

Ezt követően két páncélozott csapatszállító járművet eltulajdonítottak, és bennük elindultak az izraeli határ felé.

Az ekkor már napok óta éles készültségben lévő izraeli határőrség már a percekkel korábbi lövöldözésekre is felfigyelt, és a csapatszállító járművek feltűnésekor riadókészültségbe helyezték a környező bázisokat. Az egyik csapatszállító az izraeli határkerítésnél felrobbant, míg a másik áttörve a határkerítést, folytatta útját a közeli izraeli települések felé.

A történtek alaposabb kivizsgálásából kitűnik, hogy a terroristák által vezetett jármű mintegy két kilométeres szakaszon izraeli járművek mellett haladt a határmenti izraeli települések irányába. Negyed óra múlva a Légierő tüzelt a csapatszállító páncélosra, amely kiégett és a benne utazó fegyveresek kiugrottak belőle és az egyiptomi határ felé szaladva lövöldöztek.

Az izraeli határrendőrök négy terroristát megöltek, ismeretlen számú terrorista elérte az egyiptomi határt, ahol az időközben „magához tért” egyiptomi határrendőrséggel kerültek tűzharcba.

Jelentések szerint a szalafista terroristák robbanóövet viseltek, és sok áldozattal járó akciót terveztek valamelyik határmenti izraeli településen, vagy katonai bázison.

Morad Mowafi, az egyiptomi elhárítás főnöke úgy nyilatkozott, hogy ők is rendelkeztek előzetes értesüléssel egy várható terrortámadásról, de, mint mondta, „nem számítottunk rá, hogy muzulmánok képesek muzulmánok meggyilkolására éppen a Ramadan-böjtöt megszakító étkezés közben”.

Mowafi szerint a terrortámadás ténye „semmiféle kérdést nem vet fel a félsziget egyiptomi őrségének az éberségével vagy hatékonyságával kapcsolatban”.

Izraelnek azonban éppen eziránt vannak súlyos kétségei.

A Sínai félsziget Hoszni Mubarak elnök uralmának megdöntése óta egyfajta senkiföldjéből terrorista felvonulási terület lett, ahonnan eddig több rakétás és lövöldözéses támadást hajtottak végre Eilat környéke, illetve az egyiptomi határral párhuzamosan futó országúton közlekedő izraeli járművek ellen.

A félsziget beduin lakossága anyagi juttatásokért kiszolgálja a befészkelődött terrorcsoport fegyvereseit, és segíti elrejtőzésüket az egyiptomi rendfenntartók elől. Ezen okból a beduinok ellenségesek az egyiptomi hatóságokkal szemben, kihallgatásuk is nehézségekbe ütközik.

Binjamin Netanjáhu miniszterelnök, Ehud Barak honvédelmi miniszter és Benny Gantz vezérkari főnök az incidens másnapján, hétfőn látogatást tettek a helyszínén.

Netanjáhu a történtek tanulságát így összegezte: „Csak magunkra számíthatunk”.

Barak dícsérettel emlékezett meg a helyben szolgáló egységek bátorságáról és felkészültségéről, hangsúlyozva, hogy a páncélos csapatszállítót az országba történt behatolás után negyed órával harcképtelenné tették.

A vezérkari főnök és a társaságában lévő tisztek megemlítették a gyors reagálást és a hatékony együttműködést a Sin-Bét (belbiztonsági elhárítás), a Légierő és a térségben szolgáló szárazföldi egységek között egy igen veszélyes szituációban.

♦

Az egyiptomi oldalon felszámolt terroristák holttesteit vizsgáló közegek az azokon talált jelvények és fejfedőiken viselt feliratok alapján arra gyanakodnak, hogy a támadást palesztinok követték el, vagy abban részt vállaltak. A vizsgálat végleges eredményeire a határ mindkét oldalán várni kell. ◙

A Kneszet megszavazta a gazdasági megszorításokat • A 120 képviselőből 44 volt jelen

A Kneszet, Izrael parlamentje hétfőn este második és harmadik olvasatban elfogadta a Pénzügyminisztériumban kidolgozott minisztériumi visszavágásokat, különböző ár- és adóemeléseket.

A 120 tagú nemzetgyűlésnek mindössze 44 tagja volt jelen, közülük 28 mellette, 16 ellene szavazott.

A szavazást követően Binjamin Netanjáhu miniszterelnök azt mondta: “Ma olyan intézkedéseket hagytunk jóvá, amelyek megóvják az izraeli gazdaságot attól, hogy óriási deficitbe zuhanjon, és amelyek vigyáznak a munkahelyekre.”

Juvál Steinitz pénzügyminiszter is üdvözölte a szavazás eredményét, majd ígéretet tett rá, hogy még Ros Hásáná (a zsidó Újév, az idén szeptember 16-án) előtt beterjeszti a kormánynak az új költségvetést.

A népiesen „gzérot”-nak, csapásnak nevezett állami bevétel-növelő csomagban a tervezetthez képest bizonyos könnyítéseket vezettek be, például a jövedelmi adót nem 8800, hanem csak 14,000 sékeles havi jövedelemtől felfelé növelik meg 1 százalékkal. A munkahelyeket veszélyeztető foglalkoztatási adón is könnyítettek.

Saul Mofáz, július 17. óta ismét az ellenzék vezéreként azzal vádolta a miniszterelnököt, hogy kormányának egyáltalán nincsen társadalmi-szociális programja és, úgymond, a kormány-kiadások felelőtlenek, „fedezetlen csekkeket bocsát ki”. „Senki sem tudja megmondani, hogy 15, 20, vagy 30 milliárd sékelt dobáltatok ki felelőtlenül, tudatos prioritások nélkül. Négy év óta nincs Izraelben hosszú távú gazdasági terv.” (Netanjáhu 2009. februárjában kezdte meg második miniszterelnöki kádenciáját.) ◙