Még négy nap…

A hétvégi lapok, amelyek Izraelben pénteken reggel jelennek meg, négy nappal a Kneszet-választás megkezdése, kedd reggel előtt úgy vélik, hogy a Likud-Béjténu (Netanjáhu-Lieberman) előnye behozhatatlan. 

A különböző felmérések 72/48-tól 67/53-ig terjednek a jobboldali+vallásos, illetve a baloldali+arab tömb várható mandátum-aránya becslésében.

A „Jiszráél Hájom” (ingyen terjesztett napilap, példányszáma 400,000)  hétvégi száma a következő felmérés alapján becsüli a mandátumok, azaz a 120 tagú Kneszetben elfoglalt ülőhelyek számát, amennyiben a választások lapzártakor lettek volna:

Jiszráél Béjténu   35 (jobboldali, konzervatív)

Háávodá            17 (baloldali, szociáldemokrata)

Hábájit hájehudi   15 (radikális nemzeti jobboldali)

Jés Átid           12 (liberális középpárt)

SASZ               11 (afroázsiai zsidók, ultravallásos)

Hátnuá              7 (balfelé hajló középpárt)

Jáhádut háTorá      6 (európai ultravallásos zsidók)

Merec               5 (szélsőbal, polgári-liberális)

Chádás              4 (kommunista párt, jórészt arab szavazók)

Balad               3 (arab nemzeti)

Raam Taal           3 (arab nemzeti)

Kádimá              2 (a Likudból kivált középpárt)

Arra a kérdésre, hogy ki a legmegfelelőbb személy a miniszterelnöki poszt betöltésére, a megkérdezettek a következőképpen feleltek:

Binjamin Netanjáhu 38.2% (Likud-Béjténu)

Cipi Livni         10.3% (Hátnuá)

Seli Jechimovics    9,5% (Háávodá)

Naftali Bennett     6.5% (Hábájit hájehudi)

Jair Lapid          4.3% (Jés Átid)

„NEM TUDOM”        31.2%

Arra az egyáltalán nem elhanyagolható kérdésre, hogy mi a legfontosabb tényező, amely közrejátszik a szavazásnál, a következő az arány:

Szociális tényező, megélhetés 39.5%

Politikai megegyezés          16.3%

Közoktatás                    15.4%

Iráni fenyegetés              10.4%

Erőszak, bűnözés leküzdése     4.6%

Afrikai beszivárgás leküzdése  3.3%

„NEM TUDOM”                   10.4%

A felmérést a napokban, 576 személy megkérdezésével végezték. ◙

Obama "beszólt" Netanjáhunak

FÉLRENÉZNEK 

Egy héttel a Kneszet-választások előtt Barack H. Obama, az Egyesült Államok elnöke egy zárt megbeszélésen kemény jelzőkkel illette Binjamin Netanjáhu izraeli miniszterelnököt.

A megbeszélés nem volt annyira zárt, hogy Jeffrey Goldberg újságíró, Obama elnök közeli munkatársa ne idézett volna az ott elhangzottakból.

"Gyáva politikus, önromboló" – ezek a jelzők jelentek meg a legtöbb izraeli lapban. További idézetek Obama értékeléséből: "Izrael kormánya képtelennek mutatkozik felismerni önnön érdekeit. Lassanként teljesen elszigetelődik a nemzetközi közösségtől."

A meglehetősen indulatos elnöki megnyilatkozást Netanjáhunak a Jeruzsálem és Máálé Ádumim város között elterülő E1 területre szóló építkezési döntése váltotta ki.

A második négyéves mandátum lényegesen tágabb lehetőségeket biztosít az USA elnökének, minthogy az Egyesült Államok alkotmánya értelmében harmadszor már amúgy sem választhatják meg. Ezt a lehetőséget Obama sok területen fel- és kihasználhatja.

Netanjáhu válaszképpen kijelentette: csakis Izrael választói dönthetik el azt, hogy mi az ország érdeke. ◙

Elszaladt a költségvetés

A választási kampány fókuszában a költségvetés mega-deficitje. A kérdés: honnan vág a következő kormány?

Alig több, mint egy héttel a Kneszet-választások előtt közölték a költségvetési deficit valós arányait: 39 milliárd sékel (kb. 10,5 milliárd dollár), ami kétszerese az előre jelzett deficitnek.

Az ellenzék máris felveti, hogy a következő, sorrendben harmadik Netanjáhu-kormány – a Likud-Béjténu valószínűleg képes lesz kormány-koalíciót alakítani – durván emelni fogja az adókat és visszanyesi a szociális költségvetést.

Mindezt Netanjáhu cáfolja. Seli Jechimovics (Ávodá), az ellenzék vezére a cáfolatot máris hazugságnak nevezte.

Az Ávodá (Jechimovics) és a Jés Atid (Jáir Lapid) a középosztály érdekeit hangsúlyozza, amikor követeléseik homlokterében a "Területek" településeinek a fejlesztésére és biztonságára fordított költség csökkentése áll. Lapid programjában az államadminisztráció egyszerűsítése és az ultraortodox lakosságnak nyújtott segélyek és lakásépítési hozzájárulások erőteljes visszafogása is szerepel.

„A középosztálytól és a magánszektortól nem elvonni kell, hanem éppenséggel többet kell hagyni a kezükben, miután e szektor fogyasztása pörgeti fel a gazdaságot” – hangzik az indoklás.

További elvárás az adózás alól kibúvó fekete gazdaság visszaszorítása.

A politikai jobbszélen helyet foglaló Hábájit hájehudi vezetője, Naftali Bennett bérbefagyasztást látna helyesnek az állami szektorban, és mind a honvédelmi, mind a szociális kiadásokból lefaragna – az ország versenyképességének a növelése érdekében.

Cipi Livni, a Hátnuá középpárt vezetője szerint Netanjáhu gödörbe taszította az államgazdaságot, amelyet csak a választások előtti utolsó napokban mert bemutatni az ország népének. Livni a hatékonyság növelésével csökkentené az igen magas honvédelmi kiadásokat.

A baloldali Merec élén álló Zehava Gal-On ugyancsak visszavenne a biztonsági kiadásokból és a "telepek" költségvetéséből is, továbbá egyfajta „gazdagok adóját” is kivetne.

Az ultraortodox pártok a szegények védelmezőjeként lépnek fel, lévén soraikban találhatók a legalacsonyabb jövedelmű rétegek. A SASZ keleti ortodox párt a 40 ezer sékel fölötti jövedelmekre magasabb adót vetne ki. ◙