Kedden,
február 5-én letette a hivatali esküt
Izrael újonnan megválasztott országgyűlése.
A kormánykoalíció megalakítása nehéz választások elé
állítja a kormányalakítással megbízott Binjamin Netanjáhu miniszterelnököt,
miután a mindössze 31 mandátumot szerzett Likud – Jiszráél Béjténu párt-uniónak csaknem még egyszer ennyi, pontosan 30 koalíciós mandátumra van
szüksége ahhoz, hogy a 120 fős Kneszetben a legszűkebb, 61 mandátumos többséget
meg tudja szerezni.
Ehhez – elvben – nagyjából
két út vezet.
◘ Az egyik a szűk,
vallásos-jobboldali, amelyben a Likud-Béjténu (31 mandátum) a nemzeti-vallásos
Hábájit hájehudi párt (Naftali Bennett, 12 mandátummal), a SASZ (keleti
ortodoxok, 11 mandátummal) és a Jáhádut HáTorá (askenázi ultraortodoxok, 7
mandátummal) lép koalícióra, amely összesen 61 ülőhelyet tudhat maga mögött a
Kneszetben.
Fenti tényezők
együttműködése korántsem lenne zökkenőmentes. A SASZ szellemi mentora, a
bagdadi születésű, 93. évében járó Ovadja Joszéf rabbi a napokban a Hábájit
hájehudi (Zsidó otthon) pártot a „Gójok otthonának” találta nevezni, mire az
ugyancsak vallásos, de „horgolt kipás”, cionista és nemzeti alapokon álló
„Hábájit hájehudi” bocsánatkérést követelt.
Amennyiben mégis
létrejönne egy ilyen koalíció, az „egyenlő teherviselésnek” és az ultraortodox
rétegek munkapiacra történő integrálásának újabb évekre búcsút lehetne mondani,
amivel Netanjáhu a liberális-világi szavazók millióit haragítaná magára.
Márpedig Netanjáhu vélhetően a következő választásokra is gondol.
◘ Másik lehetőség egy liberális-középutas koalíció, az
ultraortodoxok mellőzésével. A Likud-Béjténu
(31 mandátum) a Jés Atid (Jair Lapid, 19 mandátum), a Hábájit hájehudi (Naftali
Bennett, 12 mandátum) és a Kadima (Saul Mofáz, 2 mandátum) egy 64 mandátumra
támaszkodó kormánykoalíciót jelentene, amelyhez jó eséllyel csatlakozhatna a
Hátnuá (Cipi Livni, 6 mandátum), ílymódon egy még stabilabb, 70 mandátumos
koalíciót létrehozva.
Ennek a formációnak is lennének előnyei és hátrányai.
Nemzetgazdasági szempontból előnyösebb lenne a „hárédi”, ultravallásos
pártoknak nyújtott juttatások erőteljes visszafogása, és végre kínálkozna egy,
az ország méreteihez jobban illő méretű kormány, tizen-egynéhány miniszterrel,
a jelenlegi harminc helyett.
Hátrányként az ugyancsak jelentős tömegeket
képviselő, és sok gyereket nevelő, gyorsan szaporodó ultraortodox réteg várható
tiltakozása és ellenállása tekinthető.
Problémás az izraeli politikai paletta két új színfoltja,
a Jés Atid és a Hábájit hájehudi, élükön két igen energikus, karizmatikus
vezetővel, akik – egymástól gyökeresen eltérő módon – egy, a maitól eltérő
Izrael-képben gondolkodnak. Mind Jair Lapid (49), mind pedig Naftali Bennett (40)
képes és hajlandó szembefordulni az idén 64. évébe lépő, immár harmadik
kormányát szervező Netanjáhuval és a lassan elöregedő Likud politikai
gyakorlatával és egész világképével.
Lapid és Bennett jelentős világnézeti különbségeiket
(egyelőre, a távolabbi cél kedvéért) félretéve már tárgyaltak a két párt
lehetséges stratégiai együttműködéséről. Lapid kijelentette: nem a miniszteri
székért küzd, nem fél az ellenzék vezére lenni, ám utóbbi esetben Netanjáhu
soron következő kormánya másfél-két éven belül megbukhat, és akkor ő, Jair
Lapid állhat egy leendő kormány élére.
♦
És most vizsgáljuk meg a három, jelenleg hatalom-közelinek
tekinthető párt, és negyedikként a két ultraortodox párt hozzáállását a nagyközönséget leginkább foglalkoztató kérdésekhez: 1. egyenlőség a honvédelmi
teherviselésben, 2. a palesztinokkal folytatandó tárgyalások, 3. szociális
politika.
• Likud-Béjténu: 1. Az eddiginél több jesiva-tanuló
behívása, enyhített, inkább polgári szolgálat formájában; 2. Netanjáhu
rendszeres időközönként felhívja a Palesztin Autonómiát a tárgyalások
folytatására, de előfeltételek nélkül; 3. Netanjáhu és Steinitz
pénzügyminiszter nem részletezi a várható gazdasági lépéseket.
• Jés Atid: 1. A jesiva-tanulók ugyanolyan szolgálata a
hadseregben, mint a többi fiatalé; 2. Azonnali visszatérés a tárgyalóasztalhoz
Jair Lapidék egyik feltétele a koalícióban való részvételnek; 3. A középosztály
érdekeinek megfelelő költségvetés.
• Hábájit hájehudi: 1. A katonai szolgálat törvényben
történő rögzítése, a jelenlegi status-quo megváltoztatása; 2. Minden területi
kompromisszumra vonatkozó tárgyalás éles elvetése; 3. A ’67-es határokon túli
települések támogatása a költségvetésből.
• Harédi tömb (SASZ, Jahadut háTorá): 1. Legfeljebb jelképes
változtatásba egyeznének bele; 2. Közömbösség a palesztinokkal folytatott
politikában; 3. A nagycsaládosok szociális támogatásának bármilyen csökkentése
esetén kivonulnak a koalícióból. ◙
FORRÁS: Jediot Ahronot (nyomtatott lap és internetes hírportál), Kol Jiszráél (Izraeli Rádió)