Barack Obama Izraelbe látogat

Barack Obama, az Amerikai Egyesült Államok elnöke tavasszal hivatalos látogatást tesz Izraelben – közölte a Fehér Ház szóvivője. Az elnök a Palesztin Autonómiába is ellátogat.

Az izraeli 10. csatorna értesülése szerint erre március 20-án kerül sor, előtte az elnök Szaud-Arábiába, Törökországba és Jordániába látogat.

Politikai elemzők úgy vélik, hogy Obama elnök bejelentett látogatásának az a fő célja, hogy hatást gyakoroljon Binjamin Netanjáhu miniszterelnökre minél szélesebb és politikai nézeteiben minél mérsékeltebb összetételű kormány alakítására. 

Obamának elnökként ez lesz az első hivatalos látogatása Izraelben. ◙

Felesküdött a 19. Kneszet • Drámai meglepetések várhatók a koalíciós megbeszéléseken • Jair Lapid – trónkövetelő?

Kedden, február 5-én letette a hivatali esküt Izrael újonnan megválasztott országgyűlése.

A kormánykoalíció megalakítása nehéz választások elé állítja a kormányalakítással megbízott Binjamin Netanjáhu miniszterelnököt, miután a mindössze 31 mandátumot szerzett Likud – Jiszráél Béjténu párt-uniónak csaknem még egyszer ennyi, pontosan 30 koalíciós mandátumra van szüksége ahhoz, hogy a 120 fős Kneszetben a legszűkebb, 61 mandátumos többséget meg tudja szerezni.

Ehhez – elvben – nagyjából két út vezet.

◘ Az egyik a szűk, vallásos-jobboldali, amelyben a Likud-Béjténu (31 mandátum) a nemzeti-vallásos Hábájit hájehudi párt (Naftali Bennett, 12 mandátummal), a SASZ (keleti ortodoxok, 11 mandátummal) és a Jáhádut HáTorá (askenázi ultraortodoxok, 7 mandátummal) lép koalícióra, amely összesen 61 ülőhelyet tudhat maga mögött a Kneszetben.

Fenti tényezők együttműködése korántsem lenne zökkenőmentes. A SASZ szellemi mentora, a bagdadi születésű, 93. évében járó Ovadja Joszéf rabbi a napokban a Hábájit hájehudi (Zsidó otthon) pártot a „Gójok otthonának” találta nevezni, mire az ugyancsak vallásos, de „horgolt kipás”, cionista és nemzeti alapokon álló „Hábájit hájehudi” bocsánatkérést követelt.

Amennyiben mégis létrejönne egy ilyen koalíció, az „egyenlő teherviselésnek” és az ultraortodox rétegek munkapiacra történő integrálásának újabb évekre búcsút lehetne mondani, amivel Netanjáhu a liberális-világi szavazók millióit haragítaná magára. Márpedig Netanjáhu vélhetően a következő választásokra is gondol.

◘ Másik lehetőség egy liberális-középutas koalíció, az ultraortodoxok mellőzésével. A Likud-Béjténu (31 mandátum) a Jés Atid (Jair Lapid, 19 mandátum), a Hábájit hájehudi (Naftali Bennett, 12 mandátum) és a Kadima (Saul Mofáz, 2 mandátum) egy 64 mandátumra támaszkodó kormánykoalíciót jelentene, amelyhez jó eséllyel csatlakozhatna a Hátnuá (Cipi Livni, 6 mandátum), ílymódon egy még stabilabb, 70 mandátumos koalíciót létrehozva.

Ennek a formációnak is lennének előnyei és hátrányai. 

Nemzetgazdasági szempontból előnyösebb lenne a „hárédi”, ultravallásos pártoknak nyújtott juttatások erőteljes visszafogása, és végre kínálkozna egy, az ország méreteihez jobban illő méretű kormány, tizen-egynéhány miniszterrel, a jelenlegi harminc helyett. 

Hátrányként az ugyancsak jelentős tömegeket képviselő, és sok gyereket nevelő, gyorsan szaporodó ultraortodox réteg várható tiltakozása és ellenállása tekinthető. 

Problémás az izraeli politikai paletta két új színfoltja, a Jés Atid és a Hábájit hájehudi, élükön két igen energikus, karizmatikus vezetővel, akik – egymástól gyökeresen eltérő módon – egy, a maitól eltérő Izrael-képben gondolkodnak. Mind Jair Lapid (49), mind pedig Naftali Bennett (40) képes és hajlandó szembefordulni az idén 64. évébe lépő, immár harmadik kormányát szervező Netanjáhuval és a lassan elöregedő Likud politikai gyakorlatával és egész világképével.

Lapid és Bennett jelentős világnézeti különbségeiket (egyelőre, a távolabbi cél kedvéért) félretéve már tárgyaltak a két párt lehetséges stratégiai együttműködéséről. Lapid kijelentette: nem a miniszteri székért küzd, nem fél az ellenzék vezére lenni, ám utóbbi esetben Netanjáhu soron következő kormánya másfél-két éven belül megbukhat, és akkor ő, Jair Lapid állhat egy leendő kormány élére.

♦

És most vizsgáljuk meg a három, jelenleg hatalom-közelinek tekinthető párt, és negyedikként a két ultraortodox párt hozzáállását a nagyközönséget leginkább foglalkoztató kérdésekhez: 1. egyenlőség a honvédelmi teherviselésben, 2. a palesztinokkal folytatandó tárgyalások, 3. szociális politika.

• Likud-Béjténu: 1. Az eddiginél több jesiva-tanuló behívása, enyhített, inkább polgári szolgálat formájában; 2. Netanjáhu rendszeres időközönként felhívja a Palesztin Autonómiát a tárgyalások folytatására, de előfeltételek nélkül; 3. Netanjáhu és Steinitz pénzügyminiszter nem részletezi a várható gazdasági lépéseket.

• Jés Atid: 1. A jesiva-tanulók ugyanolyan szolgálata a hadseregben, mint a többi fiatalé; 2. Azonnali visszatérés a tárgyalóasztalhoz Jair Lapidék egyik feltétele a koalícióban való részvételnek; 3. A középosztály érdekeinek megfelelő költségvetés.

• Hábájit hájehudi: 1. A katonai szolgálat törvényben történő rögzítése, a jelenlegi status-quo megváltoztatása; 2. Minden területi kompromisszumra vonatkozó tárgyalás éles elvetése; 3. A ’67-es határokon túli települések támogatása a költségvetésből.

• Harédi tömb (SASZ, Jahadut háTorá): 1. Legfeljebb jelképes változtatásba egyeznének bele; 2. Közömbösség a palesztinokkal folytatott politikában; 3. A nagycsaládosok szociális támogatásának bármilyen csökkentése esetén kivonulnak a koalícióból. ◙

FORRÁS: Jediot Ahronot (nyomtatott lap és internetes hírportál), Kol Jiszráél (Izraeli Rádió)

Bemutatjuk a 19. Kneszetet

Izraelben minden általános választást kedden tartanak. Azért kedden, mert a Teremtés Könyvében a harmadik napon (jom slisi, azaz kedd) történtek leírásában kétszer is szerepel a „hogy jó” (ki tov) kitétel. A zsidó hagyomány ezért a keddi napot szerencsés napnak tartja. 

A legutóbbi, január 22-i szavazás is keddre esett. Az eredmények ismeretesek, és az, hogy a kormány-koalíció megalakítása nem lesz egyszerű feladat, máris nyilvánvaló. No, de áldás általában az ésszel és tisztességgel végzett kemény munkán van, nem csak a keddi napon.

A nemsokára munkába lépő országgyűlés sok tekintetben újszerű.

A 120 „chávér” és „chávérá” (azaz „tag”, hímnemben és nőnemben) összetételében fiatalabb. A szavazók minden eddiginél több női képviselőt, és több vallásost juttattak be a Kneszetbe.

Világviszonylatban magas a női képviselők aránya. A 27 lány és asszony a képviselők 23 százalékát jelenti. Egy összehasonlítás: a francia parlamentben 25 százalék, Nagy Britanniában 22, az Egyesült Államokban 18, déli szomszédunk, Egyiptom parlamentjében 2 százalék a női képviselők aránya.

Nem csak „femininebb”, de vallásosabb is lesz a soron következő országgyűlés: 39 lesz a magát vallásos életvitelűnek mondó képviselők száma.

További újdonság: soha ennyi új képviselő még nem jutott be egyetlen választás után: a 120-ból 49, azaz 41 százalék. (Jair Lapid vadonatúj "Jés Atid" pártjának mind a 19 képviselője közéjük tartozik.) Az arány a Föld összes parlamentjeivel összehasonlítva párját ritkítja. További öt képviselő rövidebb-hosszabb szünet után jut vissza a törvényhozó testületbe.

Az új olék heten vannak: öten a volt Szovjetunió területéről, ketten Etiópiából.

A Kneszet 120 képviselőjének éppen a tizede: 12 lakik a „zöld vonalon”, vagyis a ’67-es határokon túli „Területeken”. Az arab, illetve drúz nemzetiségű képviselők száma 13.

Számunkra, választók számára már csak az maradt, hogy bölcs és áldásos működést kívánjunk Izrael Állam nemzetgyűlésének. ◙