A találkozó helyszíne a ben-semeni
erdő volt, amelyet szinte teljesen megtöltött a mintegy ezer ember.
A korábban Ungváron, Munkácson, Beregszászon, Nagyszőlősön
élő résztvevők Izrael különböző településeiről érkeztek, de volt, aki a tengeren túlról jött a rendezvényre. A legtöbben a hetvenes években kaptak –
gyakran a kérelem benyújtásától számított több év után – engedélyt a Szovjetunió
elhagyására.
"Volt Ungváron egy focicsapatunk kamaszkorunkban, a
hatvanas években. Itt, Izraelben a nyolcvanas évektől kezdtünk találkozni
egymással egy nagy éves pikniken, majd sorra csatlakoztak hozzánk a többi kárpátaljai
bevándorlók. Ma már az egész világból jönnek erre a rendezvényre" – mondta Alex Simoni, az egyik
szervező.
A tavaszi rendezvényen kívül van egy kisebb találkozó is ősszel, a Sátoros ünnep idején. Ekkor a vallásosok jönnek össze, akik
szombaton nem ülnek autóba, és ezért nem tudnak elmenni a Pészách utáni első szombaton megrendezett "nagy piknikre".
A kárpátaljai izraeliek szinte valamennyien beszélik a
magyar nyelvet. Májusban ünnepséget rendeznek elpusztított nagy- és dédszüleik
emlékére a jeruzsálemi Jád Vásém múzeumban. A szervezetbe tömörült csoport több
ezres tagsága a második világháború utáni években született nemzedékből való,
szüleik a koncentrációs táborokat, illetve a munkaszolgálatot túlélő fiatalok
voltak.
A Kárpátalján valaha nagy számban élő zsidók első hulláma
közvetlenül a II. világháború után, a második a hetvenes évek elején, míg a
legutóbbi, kisebb csoport a kilencvenes évek elején jött Izraelbe. ◙
