Amerika
és Irán: a Föld két ellentétes pólusa,
legalábbis politikai szinten. A legutóbbi évtizedek legnagyobb politikai és
ideológiai ellentétének szimbólumai. Amerika a „gonosz tengelyéhez” sorolja
Iránt, Irán az Amerikai Egyesült Államokat „nagy sátán” néven szokta emlegetni.
(A „kis sátán” mi volnánk, Izrael.)
A
kibékíthetetlennek tűnő ellentétek forrása az iráni iszlám forradalom 1979.
februári győzelme, Reza Pahlavi sah bukása, Ruholla Homeini ajatolla és vele a
siita iszlám doktrina korlátlan uralomra jutása.
Az ellentétek kifejezett ellenségeskedésbe
csaptak át, amikor 1979. november 4-én Iránban egy
fanatikus homeinista csoport megrohamozta az Egyesült Államok teheráni nagykövetségét,
és túszul ejtettek 63 amerikai állampolgárt, majd további hármat az iráni
külügyminisztériumban. Később 13 asszonyt és afro-amerikait szabadon engedtek,
de 50 férfit és két nőt egy és negyed évig fogva tartottak. A szituációt egy balsikerű
amerikai kommandós szabadítási kísérlet is súlyosbította.
A mélypontot talán Mahmud
Ahmadinezsád nyolc évig tartó elnöksége alatt érte el a két ország kapcsolata.
Ahmadinezsád gyakran hallatott alpári hangokat Amerikával és Izraellel kapcsolatban:
a Holokausztot például mítosznak nevezte.
Őt idén augusztus elején
Hasszán Rohani váltotta fel tisztségében. Már első megnyilatkozásainak a
stílusa is erősen elütött elődjéétől. Diplomáciai rátermettségét nyugati
hírügynökségeknek és hírtelevízióknak adott válaszai is bizonyítják, amikor
például a Holokausztról alkotott véleményéről érdeklődtek. Válaszai semlegesek,
semmitmondóak voltak: annak megtörténtét elismerő és azt elítélő mondatait Iránban
sorra megcáfolták, azzal az ügyes, de nívótlan kifogással, hogy az interjúkat
angolra fordítók kiforgatták Rohani szavait...
A drámai változást az
Egyesült Nemzetek közgyűlésétől várták, amelyen mind Obama, mind Rohani részt
vett. Személyes találkozóra azonban nem került sor. („Túl bonyolult lenne” – hangzott az iráni
kifogás.)
A drámai kibontakozás pénteken játszódott le, amikor Rohani iráni elnök negyedórás telefonbeszélgetést
folytatott Obama elnökkel.
A
világlapok megjegyzik: több, mint három évtizedes szünet után ez volt az első hivatalos kapcsolat-felvétel a két
ország között, éspedig a legmagasabb szinten.
„Megismételtem
Rohani elnöknek, amit New Yorkban már elmondtam: bizonyára akadnak még komoly
akadályok az előrehaladás előtt, a siker sem garantált, de hiszem, hogy
elérhető egy átfogó megoldás”.
Obama
közölte, hogy mindketten utasították a maguk tanácsadói csoportját, hogy
tegyenek erőfeszítéseket a nukleáris üggyel
foglalkozó egyezmény gyors kidolgozására.
A világlapok
kiemelik a két elnök búcsúszavát. Rohani (állítólagos) Twitter-oldala szerint „Have
a nice day” (Legyen jó napod) köszöntéssel búcsúzott amerikai kollégájától, míg
Obama perzsául válaszolt: „Khodahafez” – amelynek jelentése „Isten áldjon” (a perzsa „Khoda”
rokona az angol „God”, vagy a német „Gott” szónak, lévén a perzsa nyelv közel
áll minden indo-európai nyelv eredetéhez, a szanszkrithoz.
Fenti
Twitter-bejegyzés szerint a két államfő „kölcsönös politikai akaratot fejezett
ki a nukleáris ügy mielőbbi megoldására”.
Vajon
mi a súlya ennek e negyedórás telefonbeszélgetésnek? Nyugati megfigyelők
szerint nincs ok túlzott lelkesedésre. Általános a vélemény, miszerint az új
iráni elnök „mosoly-offenzívája” nem egyéb, mint PR-fogás, az Iszlám
Köztársaság szigorúan a külvilág felé mutatott arculatváltása, melynek célja az
Egyesült Államok által bevezetett súlyos szankciók feloldásának elérése.
Másik,
nem elhanyagolható probléma: Hasszán Rohani hiába köztársasági elnök, a valódi
hatalom Ali Hamenei ajatolla, a legfelsőbb vezető kezében van.
Sok
iráni számára Rohani ezzel a
meglehetősen kétes mosoly-diplomáciával is túl messzire ment: hazatérte után fanatikus
iszlamisták tojásokkal és cipőkkel
dobálták meg kocsiját.
Nyugati
felmérések szerint az iráni nép mintegy 70 százaléka követel nagyobb
szabadságot, élhetőbb életet, míg a fennmaradó 30 százalék a szigorú iszlamista
kormányzat híve. ◙
