Ötórás "humanitárius" tűzszünet csütörtökön

Szerdán délután Izrael elfogadta az ENSZ rendkívüli közel-keleti küldöttje, Robert Serry által javasolt öt órán át tartó ideiglenes tűzszünetet, amely alatt a Gázai-övezetből a lakosság zavartalanul intézni tudja bevásárlásait, és a sebesülteket orvosi ellátásban tudják részesíteni.

Török hírügynökségi jelentések szerint a javaslatot a Gázai-övezetet irányító Hamasz-kormányzat is elfogadta.

A humanitáriusnak nevezett tűzszünet reggel 10 órától délután 3 óráig tart.

Izrael közölte: amennyiben a Gázai-övezetből ez idő alatt is folytatják a rakétatámadásokat, Izrael azokra válaszolni fog.

Hasonló rövid tűzszünetek a korábbi hadműveletek során is voltak. ◙

Gázából felszállt drónt lőtt le a Légierő

Hétfőn reggel a Gázai-övezetből indított drónt – pilóta nélküli robotrepülőt – lőtt le a Légierő „Patriot” tipusú elhárító rendszere Asdod tengerpartján. 

A drón észlelésekor a városban megszólaltak a légiveszélyt jelző szirénák.

A Légierő az izraeli légtérbe történt belépés pillanatától figyelemmel kísérte a robotrepülőt.

A hadsereg minden fegyverneme felkészült egy esetleges monstre terrortámadásra, amellyel a Hamasz megpróbál javítani vesztes imázsán, és valamiféle katonai sikert felmutatni az övéinek. ◙

Tűzszünet: esélytelen próbálkozások

Napok óta próbálkoznak különböző tényezők tűzszünet létrehozásával az Izraeli hadsereg és a Gázából rakétázó Hamasz és Iszlám Dzsihád között.

A diplomáciai poróbálkozások mindeddig sikertelenek voltak.

A támadó palesztin fél mindenképpen valamilyen pszichológiai sikert akar elkönyvelni, például egy sok áldozatot követelő rakétatámadás révén – amit mindeddig a Vaskupola ellenrakétái megakadályoztak. Egy ilyen, legalább „döntetlen állás” lehetővé tenné, hogy a Hamasz „arcvesztés” nélkül, a számára annyira fontos tekintély megtartása mellett tárgyalásokba bocsátkozzon. A Vaskupola sikere ugyanis a terror minden számítását áthúzta: Izraelben az eleddig kilőtt rakéták ezrei egyetlen halálos áldozatot sem követeltek.

A Gázai-övezet lakosságát egyre nagyobb kétségbeesésbe kergeti vezetői meddő bosszúvágya, úrhatnámsága és mindinkább kiütköző tehetségtelensége.

A jelentkező közvetítők közül Egyiptom az egyetlen, amely számításba jöhet, mint amely mindkét féllel többé-kevésbé normális kapcsolatot tart fenn.

A Hamasz számára ez nem kimondottan örvendetes körülmény, hiszen Al-Sziszi tábornok-elnök legfőbb belső ellensége éppen a Muzulmán Testvériség, a Hamasz „szülőanyja”, amelyből a nyolcvanas években kiágazott. Az egyiptomi hatóságok pedig hónapok óta rombolják a Szináj félsziget területéről a Gázai-övezetbe vezető csempészalagutakat, és az egyetlen Egyiptomba vezető Rafach-i átjárót is csak vészhelyzetben, sebesültek kórházba szállítása céljából hajlandók megnyitni.

Mahmud Abbasz, a Palesztin Autonómia elnöke is kész lenne a fegyverszüneti tárgyalások közvetítésére, de miután a rakétázást értelmetlennek, és a gázai palesztin népesség testi épsége és jóléte fölöleges kockáztatásának nevezte, a Hamasz-kormányzat árulót lát benne.

Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök is beszélt közvetítési lehetőségről, ő azonban Izrael szempontjából nem számít partnernek.

A Perzsa-öböl menti olajhercegség, Katar is ajánlkozott, amely az általa rendezett nemzetközi  értekezletekről rendszeresen kitiltja az izraeli küldötteket, és a Hamasz egyik legfőbb anyagi támogatója, így ez a tényező sem tekinthető komoly közvetítőnek.

Izrael lényeges követelése viszont a Hamasz számára tűnik teljesíthetetlennek: ez pedig a Gázai-övezet teljes demilitarizálása, a rakéta-arzenál kiszolgáltatása valamely nemzetközi ellenőrző tényezőnek – majd ezt követően sokmilliárd dolláros nemzetközi segély útján az övezet gazdasági szanálása. ◙