Obama a politikai vonalvezetés változását kívánja Izraeltől

Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke szerdán magánmegbeszélésen fogadta Binjamin Netanjáhu miniszterelnököt a Fehér Házban, az Ovális irodában.

Netanjáhu a Gázai-övezetben folytatott, ötven napig tartó “Cuk éjtán” hadművelet befejezése óta első ízben találkozott Obama elnökkel, aki ismételten fenntartásait fejezte ki a palesztin polgári áldozatok magas száma miatt.

Netanjáhu ugyancsak sokadik alkalommal hangoztatta Izrael aggodalmait, melyek szerint miközben a nyugati hatalmak fokozatosan feloldják az Irán ellen életbe léptetett szankciókat, az Iszlám Köztársaságnak megmaradhat annak a lehetősége, hogy egy lépésre juthasson a nukleáris fegyver kifejlesztésétől.

Obama a közös sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy változtatni kell az Izrael és a palesztinok közötti status quo-n, vagyis az eddig követett politikai vonalvezetésen olymódon, hogy Izrael polgárainak többé ne kelljen aggódniuk a legközelebbi rakéta érkezésétől, ugyanakkor több palesztin arab gyereknek se kelljen meghalnia. 

Netanjáhu kifejezte elkötelezettségét az Izrael biztonságát szem előtt tartó békefolyamat folytatása mellett a Palesztin Autonómiával. ◙

Izraeli miniszter: a beduinok születési aránya – probléma ♦ Húsz év múlva már milliónyian lehetnek

Jáir Samir, a Netanjáhu-kormány mezőgazdasági minisztere, a Jiszráél Béjténu párt tagja, aki a néhai Jichak Samir egykori miniszterelnök fia, az Izraelben élő beduin kisebbség problémáinak megoldására létrehozott bizottság élén áll.

Ilyen minőségében egy rendkívül kényes kérdésben foglalt állást. 

Samir kijelentette: Izraelnek oda kell hatnia, hogy csökkenjen a beduinok születési aránya, és kezelni kell tudnia a beduinoknál gyakori poligámia, azaz többnejűség következményeit. Ezek hagyományos életformája ugyanis rendkívül magas gyerekszámmal is jár.

A Negev régióban jelenleg 200-220 ezer beduin él, e népességnek körülbelül a fele a kormány által létesített beduin városokban, a többiek 46 falusi jellegű településen, melyek közül 35 a hatóságok által el nem ismert település.

Erre a problémára keresett megoldást a 2011. szeptemberében nyilvánosságra hozott Prawer-terv. Lényege egy ötéves gazdasági fejlesztési terv, melynek keretében mintegy 40 ezer beduin lenne áttelepítve a putri-falvakból a rendezett beduin városokba. Ez viszont azzal járna, hogy az érintetteknek el kellene hagyniuk megszokott életkörülményeiket, felhúzott házaikat és időközben létesített temetőiket.  

A terv éles ellenkezést keltett és tüntetések sorozatát váltotta ki nem csak a beduinokból, hanem az ország arab lakosságából is, akik "bantusztánokat" emlegettek, a faji szegregációt (elkülönítést) megvalósító egykori dél-afrikai fehér kormányzat intézkedéseire célozva.

A beduinok jelenlegi létszámukát és szaporodási rátáját figyelembe véve a miniszter úgy becsülte, hogy húsz év múlva, 2035-ben már félmillióan lesznek, egyes becslések a másfél milliót sem tartják lehetetlennek, mialatt az állam felelősei vakokként viszonyulnak a problémához.

Samir hangsúlyozta: a beduin lakosok többsége a  Negev régióban önhatalmúlag létesített, hevenyészett, nyomorúságos "el nem ismert falvakban" él, amelyekben alig vagy egyáltalán nem jutnak hozzá alapvető civilizációs szolgáltatásokhoz, ez pedig nemzedékeik számára örökíti át a mélyszegénységet.

A miniszter beszédében arra kereste a választ, hogy miképpen lehetne közelebb hozni a beduinok társadalmát az izraeliek többségéhez.

A Negev régióban tett hivatali látogatása alkalmával Samir azt mondta: "Mindenek előtt ki kell mozdítani a beduinokat a (Negev) sivatagból, és közelebb hozni őket az izraeli élet normáihoz a jogalkotás, az életstílus, az oktatás és a munkalehetőségek eszközeivel."

Samir véleménye szerint a poligámia problémájának a kezelése és a születési ráta csökkenése alkalmas életminőségük javítására, ezért jelenleg a gazdasági megoldásokra kell összpontosítani.

További, beláthatatlan következményekkel járó tény: naponta több, mint 1500 beduin fiatal jár át a Palesztin Autonómiába, a hebroni iszlám egyetemre, ahol egyebek között a legszélsőségesebb Izrael- és zsidóellenes tanokat sulykolják beléjük.

*

Fenti cikk lényegét jobban érthetik azok az izraeliek, akik naponta közlekednek a Beér Sévából Dimonára, Árádra, Netivotra induló autóbuszokon.

Beduinok tömegei zsúfolódnak ezeken a járatokon. A fiatal férfiak európai öltözetben, az idősebbek a hagyományos fehér lebernyegekben és fejfedőkben, míg asszonyaik tetőtől talpig fekete lepelben, arcukat fekete nikábbal eltakarva, amiből csak szemük előtt hagynak rést – és körülöttük a hangos, lökdösődő gyereksereg.

Létező, és súlyosbodó problémáról van szó, amely a fejlett és a visszamaradt kultúrák világméretű küzdelmének a része, és amely küzdelemnek Izrael akarata ellenére a középpontjába került. 

Olyan megoldás, amely mindkét félnek megelégedésére szolgál, még nem tűnt fel a láthatáron. ◙

Netanjáhu beszéde az ENSZ plénuma előtt

Binjamin Netanjáhu miniszterelnök hétfőn, az ENSZ plénuma előtt tartott beszédében bírálta azokat az országokat, amelyek támogatják az Iszlám Állam elleni katonai fellépést, ugyanakkor támadják Izraelt a a Hamasz ellen indított "Cuk éjtán" hadművelet miatt. 

Netanjáhu beszédében kifejtette, hogy az Izraeli Hadsereg a létező legmagasabb erkölcsi értékeket követi, és ebből kiindulva mindent elkövetett a Gázai-övezet polgári lakossága veszteségeinek a minimalizásáért, míg az izraeli polgári célpontokat támadó Hamasz rakéták százait telepítette lakókörzetekbe, iskolák, mecsetek, kórházak közvetlen közelébe. "Ha van háborús bűncselekmény, akkor ez az" – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a Palesztin Autonómia elnökének inkább ezt kellett volna kivizsgálnia az Izrael elleni vádaskodás helyett, miután a palesztin egységkormányban jelen van a Hamasz is.

Netanjáhu kijelentette, hogy az "Iszlám Állam" és a Hamasz azonos világnézetet vall és a radikális iszlám világuralmára törekszik, amit a világ vezetői a jelek szerint nem ismernek fel.

A Biztonsági Tanács öt állandó tagja, valamint Németország és Irán között az utóbbi nukleáris programjáról folyó tárgyalásokról szólva úgy fogalmazott, hogy harcolni az Iszlám Állam ellen, és közben megengedni, hogy Irán elérje a nukleáris küszöböt olyan, mint megnyerni a csatát, és elveszíteni a háborút. ◙