Izraeli miniszter: a beduinok születési aránya – probléma ♦ Húsz év múlva már milliónyian lehetnek

Jáir Samir, a Netanjáhu-kormány mezőgazdasági minisztere, a Jiszráél Béjténu párt tagja, aki a néhai Jichak Samir egykori miniszterelnök fia, az Izraelben élő beduin kisebbség problémáinak megoldására létrehozott bizottság élén áll.

Ilyen minőségében egy rendkívül kényes kérdésben foglalt állást. 

Samir kijelentette: Izraelnek oda kell hatnia, hogy csökkenjen a beduinok születési aránya, és kezelni kell tudnia a beduinoknál gyakori poligámia, azaz többnejűség következményeit. Ezek hagyományos életformája ugyanis rendkívül magas gyerekszámmal is jár.

A Negev régióban jelenleg 200-220 ezer beduin él, e népességnek körülbelül a fele a kormány által létesített beduin városokban, a többiek 46 falusi jellegű településen, melyek közül 35 a hatóságok által el nem ismert település.

Erre a problémára keresett megoldást a 2011. szeptemberében nyilvánosságra hozott Prawer-terv. Lényege egy ötéves gazdasági fejlesztési terv, melynek keretében mintegy 40 ezer beduin lenne áttelepítve a putri-falvakból a rendezett beduin városokba. Ez viszont azzal járna, hogy az érintetteknek el kellene hagyniuk megszokott életkörülményeiket, felhúzott házaikat és időközben létesített temetőiket.  

A terv éles ellenkezést keltett és tüntetések sorozatát váltotta ki nem csak a beduinokból, hanem az ország arab lakosságából is, akik "bantusztánokat" emlegettek, a faji szegregációt (elkülönítést) megvalósító egykori dél-afrikai fehér kormányzat intézkedéseire célozva.

A beduinok jelenlegi létszámukát és szaporodási rátáját figyelembe véve a miniszter úgy becsülte, hogy húsz év múlva, 2035-ben már félmillióan lesznek, egyes becslések a másfél milliót sem tartják lehetetlennek, mialatt az állam felelősei vakokként viszonyulnak a problémához.

Samir hangsúlyozta: a beduin lakosok többsége a  Negev régióban önhatalmúlag létesített, hevenyészett, nyomorúságos "el nem ismert falvakban" él, amelyekben alig vagy egyáltalán nem jutnak hozzá alapvető civilizációs szolgáltatásokhoz, ez pedig nemzedékeik számára örökíti át a mélyszegénységet.

A miniszter beszédében arra kereste a választ, hogy miképpen lehetne közelebb hozni a beduinok társadalmát az izraeliek többségéhez.

A Negev régióban tett hivatali látogatása alkalmával Samir azt mondta: "Mindenek előtt ki kell mozdítani a beduinokat a (Negev) sivatagból, és közelebb hozni őket az izraeli élet normáihoz a jogalkotás, az életstílus, az oktatás és a munkalehetőségek eszközeivel."

Samir véleménye szerint a poligámia problémájának a kezelése és a születési ráta csökkenése alkalmas életminőségük javítására, ezért jelenleg a gazdasági megoldásokra kell összpontosítani.

További, beláthatatlan következményekkel járó tény: naponta több, mint 1500 beduin fiatal jár át a Palesztin Autonómiába, a hebroni iszlám egyetemre, ahol egyebek között a legszélsőségesebb Izrael- és zsidóellenes tanokat sulykolják beléjük.

*

Fenti cikk lényegét jobban érthetik azok az izraeliek, akik naponta közlekednek a Beér Sévából Dimonára, Árádra, Netivotra induló autóbuszokon.

Beduinok tömegei zsúfolódnak ezeken a járatokon. A fiatal férfiak európai öltözetben, az idősebbek a hagyományos fehér lebernyegekben és fejfedőkben, míg asszonyaik tetőtől talpig fekete lepelben, arcukat fekete nikábbal eltakarva, amiből csak szemük előtt hagynak rést – és körülöttük a hangos, lökdösődő gyereksereg.

Létező, és súlyosbodó problémáról van szó, amely a fejlett és a visszamaradt kultúrák világméretű küzdelmének a része, és amely küzdelemnek Izrael akarata ellenére a középpontjába került. 

Olyan megoldás, amely mindkét félnek megelégedésére szolgál, még nem tűnt fel a láthatáron. ◙