Moti Kirschenbaum 1939 – 2015

Pénteken, egy nappal 76. születésnapja után otthonában váratlanul elhunyt Moti Kirschenbaum újságíró, az Izraeli Televízió egyik alapító munkatársa, az Adóhatóság (Rösut hásidur) volt igazgatója, számos népszerű televíziós műsor szerkesztője, rendezője, az izraeli média egyik meghatározó egyénisége.

Kirschenbaum 1939-ben született Kfár Szábán. A hadseregben ejtőernyősként szolgált. Leszerelése után Los Angelesben, a Kalifornia Egyetemen (UCLA) tanult újságírást, de érdeklődése hamarosan a film és a televízió felé fordult.

A hatvanas években hazahívták, hogy részt vegyen az akkor alakuló Izraeli Televízió alapítási munkáiban. Nevéhez fűződik a ma is naponta százezrek által nézett “Mábát” esti híradó kezdeményezése, és olyan, ma már emblematikus szatírikus sorozat, mint a “Nikuj ros” – magyarra fordítva “Fejmosás” –, amelyben a legmagasabb körök politikusait és hivatalnokait sem kímélte.

Munkásságát 1976-ban az állam legmagasabb kitüntetésével, az Izrael Díjjal honorálták. 1990-ben az Adóhatóság igazgatójává nevezték ki.

Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt az újonnan megnyitott 10-es csatornán (Áruc Eszer) indította közeli barátjával és kollégájával, Járon Londonnal a “London és Kirschenbaum” aktuália-műsort, amelyet a legutóbbi napokig közvetítettek.

Vasárnap vesznek tőle végső búcsút lakhelyén, a Natanjához közeli Michmoretben. ◙

Jom Kippur: száraz forróság kint, tömegek a hűtött zsinagógákban ♦ Hebron, ellenőrző pont: a fémdetektor jelzett, a palesztin lány kést rántott, a katonák lelőtték

A Neilá (Záró) imával, egy sófárfúvással, és a "Jövő évben a felépült Jeruzsálemben" (ami alatt a Harmadik Szentély értendő) mondattal véget ért a zsidóság legnagyobb ünnepe, a Jom Kippur.

Ha a kora reggeltől kis szünettel napnyugta utánig tartó imarendet nem is, de a Záróimát a zsidó lakosság tömegei követték a zsinagógákban. Jeruzsálemben, a Nyugati fal előtti térségen is tízezrek gyűltek össze a Neilá-imára, a szokatlanul forró és száraz időjárás ellenére.

A délelőtti ima Jizkor-emlékimádságán is sokan jelentek meg, hogy Káddis-imát mondjanak elhalt szeretteik lelki üdvéért.

Mint az ilyenkor szokásos, Jom Kippur előstéjétől az ünnep kimeneteléig üresek voltak a városközi utak. Gyalogosok és kerékpározó gyerekek vették birtokba a városok úttestjeit.

Az izraeli rádió és televízió-állomások szüneteltették az adást. A tömegközlekedés és az országot külfölddel összekötő légiközlekedés este kilenc óra után indul újra. 

A zsidó lakosság zöme a vallási előírásoknak megfelelően böjtölt, és sokan végig ülték-állták az ünnepi szertartást. Nem kevesebb, mint 2019 esetben kellett mentőket hívni rosszullét miatt, 1909 esetben kórházi kezelésre volt szükség és 280 kerékpározó gyerek szenvedett kisebb-nagyobb sérülést.

A rendőrség és a határrendőrség teljes készültségben volt. Az utóbbi hetek feszültsége ezen a napon is élénk maradt. A jeruzsálemi Templomhegy mecseteibe csak 40 évesnél idősebb férfiakat engedtek fel; asszonyoknál nem volt korlátozás.

Jeruzsálem vegyesen lakott részeiben és a Területeken kedden, az ünnep előestéjén is folytatódtak a kődobálások izraeli rendszámú járművekre. A város északi részében palesztin gyújtogatók adtak munkát a tűzoltóknak, akik gyorsan eloltották a lángokat.

PALESZTIN FELVÉTEL A TERVEZETT KÉSELÉSRŐL

Hebronban kedden egy ellenőrző ponton nikábot (arcot-testet eltakaró fekete kendőt) viselő arab lány vonta magára a határrendőrök gyanúját, amikor észlelték, hogy áthaladásakor a fémdetektor fémes tárgyat jelez. 

A lány közeledett a katonákhoz, akik arabul felszólították, hogy fedje fel az arcát és távolodjon el tőlük. A lány még közelebb ment, mire a katonák a földre, a lába elé lőttek. A lány ezután a katonák felé futott, és testközelbe érve kést rántott. A katonák a vonatkozó előírásoknak megfelelően rálőttek. A lányt a jeruzsálemi Sááréj Cedek kórházba szállították, ahol szerda este belehalt sérülésébe. ◙ 

Jom Kippuri nyelvlecke ♦ Kippur, Káppárá – mi az?

Kedden este kezdődik és szerda estig tart Jom Kippur napja, amit magyarul Engesztelés Napjának neveznek. A jom (יוֹם) napot jelent, a kippur (כִּפּוּר) pedig engesztelést, vezeklést, rossz tettért, károkozásért való önkéntes jóvátételt, váltságot.

Hasonló a jelentéstartalma a héberben a káppárá (כַּפָּרָה) szónak, ami maga az engesztelő áldozat. A „bűnbak”, héberül „száir löázázél” (שָׂעִיר לַעֲזָאזֵל), egy bakkecske volt, amelyre a kohén hágádol, a főpap Jom Kippurkor, a jeruzsálemi Templomban kézrátétellel ráruházta Izrael bűneit, majd kiűzték a sivatagba.

Az ősi szertartást ma az ortodox zsidóságnál a „kakaspörgetés” helyettesíti, amikor egy kakast (vagy tyúkot) a fej fölött megforgatnak, és a „ze chálifáti, ze tmuráti, ze káppáráti”             (זה חליפתי, זה תמורתי, זה כפרתי), vagyis „ez az én helyettesítőm, váltságom” (a három szó itt ugyanazt jelenti) szavak kíséretében rátestálják a bűnöket. A szárnyast ezután vagy a szegényeknek adják, vagy a család fogyasztja el. A modern ortodoxok a baromfi helyett marokban tartott pénzt forgatnak a fejek fölött, amit jótékony célra ajánlanak fel.

Jom Kippur előtt a városok utcáin „pidjon kapparot” (פדיון כפרות) – vagyis a káppárá megváltására szolgáló asztalkák tűnnek fel, mögöttük kipát viselő férfiak, akik fenti célra fogadnak el kisebb-nagyobb pénzösszegeket. Ezeket a pénzeket is jótékony célra fordítják.

A jom-kippuri szertartás „mellverdeső” viduj (וידוי) bűnvallomás-imájában hangzik el a Fennvalóhoz a kérés: bocsáss meg nekünk, töröld el nekünk, írd jóvá nekünk: héberül szlách lánu, m’chál lánu, káppér lánu (סְלַח לָנוּ, מְחַל לָנוּ, כַּפֵּר לָנוּ).

Ma átvitt értelemben ma az a „káppárá”, aki más hibájáért lakol. 

A káppárá kifejezést a keleti zsidók kedveskedő „kis szentem” értelemben használják.

A kófer (כּוֹפֶר) szó váltságdíjat, pénzen való megváltást jelent. Ez lehet foglyok kiváltása, fejpénz fizetése.

A kófer hájisuv (כופר הישוב) önkéntes gyűjtőakció volt 1938-tól – ekkor volt az arab lázadás csúcsa – 1948-ig, az állam megszületéséig, amit a „jisuv”, az ország zsidó népessége adott össze a fegyveres önvédelem anyagi kiadásainak a fedezésére.

Az eltörlés fogalma jelenik meg a „kofér” (כּוֹפֵר) kifejezésben is: ez viszont tagadást jelent. „A vádlott tagadta bűnösségét” – olvashatjuk héberül: „háneesám káfár böásmá” (הנאשם כפר באשמה). Súlyosabb értelmű a „káfár böikár” (כפר בעיקר) kifejezés, ami már istentagadást jelent. (Az ikár – elv: itt a hit vezérelvére utal.)

A „kfirá” (כפירה) – istentagadás.

Ugyanezekkel a betűkkel írjuk az oroszlánkölyköt jelentő kfir (כפיר) szót, ami ritka férfinév is. Kfir volt a neve az Izraelben, a Légierő számára 1975-től előállított sugárhajtású vadászbombázó repülőgépnek is.

Fenti jelentésekkel nem hozható kapcsolatba, de még mindig ugyanezekkel a betűkkel írjuk a falut jelentő „kfár” (כפר), de a fagy értelmű „kfor” (כפור) szót is, amely utóbbira mostanában némi nosztalgiával gondolunk.

Adja a Jóisten bűneink és hibáink megbocsátását, sorsunknak jóra megpecsételését a Nagy Könyvben – és bűnbakok többé ne legyünk. ◙