Avigdor (Janusz) Ben-Gal 1936 – 2016

Szombaton súlyos betegség következtében életének 80. évében elhunyt Avigdor „Janusz” Ben-Gal, az Izraeli Hadsereg legendás tisztje, a Jom kippuri háború egyik kiemelkedő képességű parancsnoka.

Ben-Gal a lengyelországi Lodzban született. Szülei elpusztultak a Holokausztban. Ő, mint hároméves gyerek nővérével Oroszországon és Közép-Ázsián keresztül eljutott Tel Avivba, ahol egy távoli rokon nevelte fel őket.

Az első háború, amelyben részt vett, az 1956-os Szináj hadjárat volt. Később, az 1967-es Hatnapos Háborúban már kitűnt bátorságával és leleményességével, amikor egy egyiptomi erődöt bevett.

Az igazi megmérettetés a Jom Kippuri Háborúban várt rá. Mint az Északi Hadtest (Pikud Hácáfon) 7. páncélos brigádjának a parancsnoka két héttel a háború kitörése előtt figyelmeztette a vezérkart a veszélyre. 

Az erőteljes mozgósítás-követelés miatt sokan őrültnek nevezték: az október 6-án bekövetkezett egyidejű egyiptomi és szíriai támadás után csak az ő egysége várta felkészülten a Galilea felé előretörő szír erőket.

Az Északi Hadtestnek 1977-től 1981-ig volt a parancsnoka, tábornoki rendfokozatban.

A polgári életbe történt visszavonulása után az Izraeli Légiipari Vállalat (Táászijá Ávirit) igazgatótanácsának az elnöke volt.

Egy 2007-ben tartott katonai konferencián súlyos kritikával illette a vezérkart és a hadsereget: a technológia szerinte túlzott alkalmazása a katonákból bio-gépeket csinál. „A parancsnokok e-mailben értekeznek a beosztottakkal, ahelyett, hogy személyesen vennének részt a gyakorlatokon” – panaszolta. 

Ben-Galra mint Izrael legújabbkori történelmének egyik hősére emlékezünk. ◙

UNESCO védelmet kapott a jeruzsálemi Izrael Múzeumban őrzött Aleppói kódex

Az Aleppói kódex, héber nevén Keter Árám Cová – כֶּתֶר אֲרָם צוֹבָא – egy több, mint ezer éves irat-csomó. Hatvan évvel ezelőtt került Izraelbe a szíriai Halab (Aleppo) városból, ahol a közelmúltig az egyik legősibb zsidó közösség élt.

A kódex a jeruzsálemi Izrael Múzeum féltett kincse: a Tánách-ból, a héber Bibliából kézzel írt lapokat tartalmaz. 

Az eredetileg 500 oldalas kódexből mára csak 300 lap maradt, a többi 200 rejtélyes módon eltűnt.

A kódexet most az UNESCO, az ENSZ kulturális és tudományos szervezete felvette a védett tárgyak listájára.

Eddig három olyan tétel szerepelt a listán, amit Izraelben őriznek. 

Az egyik az ugyancsak az Izrael Múzeumban található Rothschild-gyűjtemény, XV. századbeli illusztrált kéziratokkal, a másik a Jád Vásém központ gyűjteménye, ami a Holokauszt áldozatainak nevét és történetét dokumentálja.

A harmadik, a listán felsorolt védett tárgyat az izraeli Nemzeti Könyvtárban őrzik: ez pedig Sir Isaac Newton 7200 oldalas kézirat-gyűjteménye teológiai témákról. ◙

FORRÁS: ZSIDO.COM PORTÁL; WIKIPEDIA

Naftali – Netanjáhu 1:0 ♦ A miniszterelnöki rezidencia gondnokának 170 ezer sékeles kártérítést ítéltek meg

A cím egy végeredmény, de nem focimeccsé: sokkal komolyabb mérkőzést nyert meg egy ismeretlen szefárd izraeli az ország legismertebb családja ellen.

Meni Naftali gondnokként volt alkalmazva a Netanjáhu-család rezidenciáján.

A korábban harci alakulatoknál szolgált Naftali tavaly március 19-én pert indított az állam és volt munkáltatói ellen méltatlan bánásmód és sorozatos, személyes megaláztatások miatt, amelyben vallomása szerint a ház „úrnője”, Szárá Netanjáhu asszony, a miniszterelnök neje részesítette.

A gondnok, akit összesen 20 hónapig foglalkoztattak a jeruzsálemi miniszterelnöki rezidencián, megnyerte a pert: a munkaügyi bíróság szerda délután 170 ezer sékel összegű kárpótlást ítélt meg számára.

Meni Naftali felpanaszolta a visszatérő, megalázó letolásokat, az őt, családját, törzsét is sértő megjegyzéseket és dühkitöréseket Sára asszony részéről („ti szefárdok úgy zabáltok, mint az állatok”), aki terített asztalt borított fel, edényeket tört össze.

A Netanjáhu-család elutasítja a vádakat. „Az ítéletből kirajzolódó kép messze van a valóságtól” – hangzik a mentegetőzés a legmagasabb helyről. A család ügyvédje szerint a rezidencia többi alkalmazottja emberi, családias hangulatról tanúskodik, mely szerint a rezidencián soha, senki a hangját sem emelte fel rájuk.

Naftali mindenesetre elégedett: az ítéletet Dávid győzelméhez hasonlítja Góliát fölött. Azt is hozzátette, hogy még nem közölt mindent: kilátásba helyezte, hogy további részleteket is „fel fog dobni” a Netanjáhu-család testközelségében átéltekről.

Hanem azért kis szépséghibája van az egész ügynek: a kártérítési összeget az állam utalja ki, azaz mi, adófizető polgárok fizetjük, miután hivatali rezidenciáról van szó... ◙