Minden nyelv egyik leggyakrabban
használt fogalma az állással kapcsolatos. A héber ezt az ÁJIN – MEM – DÁLET (ע-מ-ד) gyökkel fejezi
ki.
Az
"áll" ige hímnemben: oméd (עוֹמֵד), nőnemben: omedet (עוֹמֶדֶת).
Az "állni" főnévi igenév: láámod (לַעֲמֹד).
Ha
nem tolakodtam, hanem sorban álltam, akkor
elmondhatom, hogy ámádti bátur (עָמַדְתִּי בַּטּוּר).
(A tur – טוּר– jelenti az egymás mögött álló emberek sorát, legtöbben mégis a TÁV betűvel írt ámádti bátor – עמדתי בתור változatot favorizálják.)
Az állás, mint testhelyzet: ámidá (עֲמִידָה). Az állóképesség: kóser ámidá (כֹּשֶׁר עֲמִידָה, de gyakrabban találkozunk vele pontozás nélkül: כושר עמידה).
Izrael istentiszteletének az állva – és halkan – mondott imája a t'filát háámidá (תפילת העמידה). A t'filá imát jelent.
Az emdá (עֶמְדָה) álláspontot is, helyzetet is jelent, de állóhelyet is.
Állta
a szavát: ámád
böhávtácháto (עמד
בהבטחתו), nőnemben ámdá böhávtáchátá (עמדה בהבטחתה) – ahol a hávtáchá ígéretet jelent.
Aki
ellenállt a kísértésnek, másképpen kiállta a próbát, az ámád bániszájon (עָמַד
בַּנִּסָּיוֹן); nőnemben az ámdá (עָמְדָה) alakot használjuk. A niszájon kísértést, a modern héberben
kísérletet jelent.
Aki helyt állt a vizsgán – az élet vizsgáján is – az ámád bámivchán (עָמַד
בַּמִּבְחָן) – nőnemben itt is ámdá (עָמְדָה) a múlt idejű ige. Ami viszont kiállta az idők próbáját, arra
azt mondjuk: ámád bömivchán
házmán (עָמַד
בְּמִבְחַן הַזְּמַן) – a zmán (זמן) jelentése: idő.
Ha
valami napirenden van, akkor ezt így mondjuk: ámád
ál háperek (עָמַד עַל הַפֶּרֶק).
Innen
már nincs is messze az oszlop, ami héberül ámud (עַמּוּד). A könyvben, újságban,
táblázatban megjelenő függőleges tagolás – ámudá (עַמּוּדָה). Egy újságban rendszeresen megjelenő rovatra viszont a fent említett TUR – טוּר– használatos. Heti rovat: tur svu'i – טור שבועי.
Újságot,
könyvet író ember gyakran találkozik a "tördelés" fogalmával, ami a
nyomtatott anyag betűsorai, oszlopai és a képek, rajzok elrendezését jelenti.
Héberül ez imud (עִמּוּד).
A máámád (מַעֲמָד )
pozíciót, társadalmi helyzetet jelent. A Szináj hegyi kinyilatkoztatás héberül Máámád Hár-Szináj (מעמד הר
סיני).
Visszatérve
az oszlophoz és az egyiptomi kivonuláshoz: a sivatagban maga az Örökkévaló ment
a héberek előtt: éjjel mint tűzoszlop – ámud háés (עמוד האש), nappal mint felhőoszlop – ámud
heánán (עמוד הענן), és mutatta az utat (Mózes 2. könyve, 13. fejezet, 21. és 22.
vers).
Az
egyik legfontosabb erkölcsi tanítás a társadalmi szolidaritásról szól, Mózes 3.
könyvében: Ne maradj tétlen felebarátod vérénél – Lo táámod ál dám réechá (לֹא תַעֲמֹד עַל דַּם רֵעֶךָ); vagyis az életveszélyben lévő ismeretlen mellett sem szabad
közömbösen továbbmennünk, még akkor sem, ha önmagunkat veszélyeztetjük. Ez
annyira fontos, hogy a mondat így végződik: én vagyok az Örökkévaló.
Az
utóbbi idők terrortámadásainál nem is egy esetben avatkoztak be közelben álló
katonák vagy civilek és mentettek életeket, többször saját testi épségük árán. ◙
HÉBER NYELVOKTATÁS:
Halmos
László
052-3260834
izraelihirlevel@gmail.com