Fedezd fel a héber nyelvet! ♦ Megálló

Minden nyelv egyik leggyakrabban használt fogalma az állással kapcsolatos. A héber ezt az ÁJIN – MEM – DÁLET (ע-מ-ד) gyökkel fejezi ki.

Az "áll" ige hímnemben: oméd (עוֹמֵד), nőnemben: omedet (עוֹמֶדֶת). 
Az "állni" főnévi igenév: láámod (לַעֲמֹד).

Ha nem tolakodtam, hanem sorban álltam, akkor elmondhatom, hogy ámádti bátur (עָמַדְתִּי בַּטּוּר). 
(A tur – טוּר– jelenti az egymás mögött álló emberek sorát, legtöbben mégis a TÁV betűvel írt ámádti bátor – עמדתי בתור változatot favorizálják.)

Az állás, mint testhelyzet: ámidá (עֲמִידָה). Az állóképesség: kóser ámidá (כֹּשֶׁר עֲמִידָה, de gyakrabban találkozunk vele pontozás nélkül: כושר עמידה).

Izrael istentiszteletének az állva – és halkan – mondott imája a t'filát háámidá (תפילת העמידה). A t'filá imát jelent.

Az emdá (עֶמְדָה) álláspontot is, helyzetet is jelent, de állóhelyet is.

Állta a szavát: ámád  böhávtácháto (עמד בהבטחתו), nőnemben ámdá böhávtáchátá (עמדה בהבטחתה) – ahol a hávtáchá ígéretet jelent.

Aki ellenállt a kísértésnek, másképpen kiállta a próbát, az ámád bániszájon  (עָמַד בַּנִּסָּיוֹן); nőnemben az ámdá (עָמְדָה) alakot használjuk. A niszájon kísértést, a modern héberben kísérletet jelent.

Aki helyt állt a vizsgán – az élet vizsgáján is – az ámád bámivchán (עָמַד בַּמִּבְחָן) – nőnemben itt is ámdá (עָמְדָה) a múlt idejű ige. Ami viszont kiállta az idők próbáját, arra azt mondjuk: ámád bömivchán házmán (עָמַד בְּמִבְחַן הַזְּמַן) – a zmán (זמן) jelentése: idő.

Ha valami napirenden van, akkor ezt így mondjuk: ámád ál háperek (עָמַד עַל הַפֶּרֶק).

Innen már nincs is messze az oszlop, ami héberül ámud (עַמּוּד). A könyvben, újságban, táblázatban megjelenő függőleges tagolás – ámudá (עַמּוּדָה). Egy újságban rendszeresen megjelenő rovatra viszont a fent említett TUR – טוּר– használatos. Heti rovat: tur svu'i – טור שבועי. 

Újságot, könyvet író ember gyakran találkozik a "tördelés" fogalmával, ami a nyomtatott anyag betűsorai, oszlopai és a képek, rajzok elrendezését jelenti. Héberül ez imud (עִמּוּד).

A máámád (מַעֲמָד ) pozíciót, társadalmi helyzetet jelent. A Szináj hegyi kinyilatkoztatás héberül Máámád Hár-Szináj (מעמד הר סיני).

Visszatérve az oszlophoz és az egyiptomi kivonuláshoz: a sivatagban maga az Örökkévaló ment a héberek előtt: éjjel mint tűzoszlop – ámud háés (עמוד האש), nappal mint felhőoszlop – ámud heánán (עמוד הענן), és mutatta az utat (Mózes 2. könyve, 13. fejezet, 21. és 22. vers).

Az egyik legfontosabb erkölcsi tanítás a társadalmi szolidaritásról szól, Mózes 3. könyvében: Ne maradj tétlen felebarátod vérénél – Lo táámod ál dám réechá (לֹא תַעֲמֹד עַל דַּם רֵעֶךָ); vagyis az életveszélyben lévő ismeretlen mellett sem szabad közömbösen továbbmennünk, még akkor sem, ha önmagunkat veszélyeztetjük. Ez annyira fontos, hogy a mondat így végződik: én vagyok az Örökkévaló. 

Az utóbbi idők terrortámadásainál nem is egy esetben avatkoztak be közelben álló katonák vagy civilek és mentettek életeket, többször saját testi épségük árán. ◙

HÉBER NYELVOKTATÁS:

Halmos László

052-3260834

izraelihirlevel@gmail.com