Az első versennyel is nyugodtan megvárhatták volna a
Szombat kimenetelét. Akkor is, ha nem vallásosak – Izrael zsidó lakosságának
túlnyomó többsége hagyománytisztelő, de nem ortodox értelemben vallásos.
Az első arab szemenköpést már megkaptuk: a libanoni és az izraeli evezős delegációt ugyanazon
az autóbuszon szállították volna a megnyitó ünnepségre. (Ki volt az a barom, aki
ezt így szervezte?!)
Amikor a már az autóbuszon ülő libanoniak észrevették,
hogy az izraeliek fel akarnak szállni, követelték a sofőrtől, hogy
zárja be az ajtókat. A vendéglátók ekkor az izraelieket több másik buszba
akarták átcsoportosítani, amit a mieink nem fogadtak el.
A helyi szervezők kinyittatták a
sofőrrel a busz ajtaját, ám most a libanoni küldöttség vezetője az ajtóba állva
akadályozta az izraeliek felszállását.
A szervezők különjárat beállításával
vetettek véget a riói olimpia első (és reméljük, utolsó) politikai jellegű összetűzésének.
Végezetül álljon itt a Münchenben 1972. szeptemberében
palesztin-arab terroristák által megkínzott és meggyilkolt 11 izraeli sportoló
névsora:
David Mark Berger, Zeév
Friedman, Joseph Gottfreund, Eliezer Halfin, Joseph Romano, André Spitzer, Amicur
Schapira, Kahat Schor, Mark Slavin, Jaakov Springer, Moshe Weinberg. ◙