David Rubinger 1924 – 2017

Életének 93. évében csütörtökön reggel elhunyt David Rubinger fotoriporter, Izrael újkori történetének egyik legnevesebb krónikása.

Fenti képe, amely bevonult a történelem halhatatlanjai közé, ejtőernyősök egy csoportjáról készült 1967. június 7-én a Nyugati Fal előtt, percekkel annak felszabadítása után.

Ikonikus kép a Rubinger-megörökítette Slomo Goren katonai főrabbi is, amint megfújja a sófárt a Fal előtt.

David Rubinger 1924 júniusában, Bécsben született. Az Anschluss, Ausztriának a nemzeti szocialista Németország általi bekebelezése utáni évben, 1939-ben az Ifjúsági Alija (Jugendalija) segítségével az országba érkezett, ahol egy kibucban telepedett le.

Életpályáján egy barátnőjétől kapott fényképezőgép indította el. Fotoriporterként 1951-től dolgozott, először az Uri Avneri által alapított Háolám háze képeslapban, majd a Jediot Ahronot napilapban, később az angol nyelvű The Jerusalem Postban is. A világszerte ismert Time-Life magazinnak is munkatársa volt. 

Mint ilyen, egyedüliként a Kneszet kafetériájában is készíthetett felvételeket, sőt, ő volt azon kevés fotósok egyike, akit Golda Meir és Jichak Rabin az otthonába is beengedett, és mindennapjaikat megörökíthette.

Munkásságát 1997-ben Izrael díjjal ismerték el, amely az állam legmagasabb kitüntetése. ◙

Fedezd fel a héber nyelvet! • Kutyák, macskák, tevék, avagy melyik állat hiányzik a Bibliából?

Családok százezrei osztják meg hajlékukat közmondásosan hűséges kedvencükkel. Néha nem is eggyel. Hallani új olékról is, akik annyira ragaszkodnak ebeikhez, hogy végigcsinálják az összes procedúrát, hogy a kutyusok is alijázhassanak.

Ők tanulják meg a leghamarabb, mi is a kutya héberül. Temészetesen: kelev (כלב).  Ha pedig nőnemű az „illető”, akkor kálbá (כלבה).

Ebből a szóból származik a ketrecet jelentő kluv (כלוב) szó is, amelyben egy kutya sem érzi jól magát. Még kevésbé rokonszenves az ugyancsak az ő nevükből alkotott kálevet szó (כלבת), ami bizony veszettséget jelent.

Az ebtenyésztő héberül kálbán (כלבן). A terror elleni küzdelem bevált segítői a különlegesen kiképzett kutyák, „akiket” az Okéc (עוקץ, azaz fullánk) egység katonái kísérnek bevetésükkor.

A kutyákról a Tóra is elismeréssel szól. Hogy is ne, amikor a sebtében végrehajtott egyiptomi kivonuláskor „az ebek sem öltötték ki a nyelvüket Izrael fiaira” (Mózes II. könyve, 11. fejezet, vagyis nem ugatták meg, nem leplezték le őket), és ezért ugyanitt, a 22. fejezetben meg is kapják jutalmukat („A mezőn széttépett állat húsát ne egyétek, azt a kutyának vessétek”).

Amilyen előszeretettel beszél a Szentírás a kutyákról, annyire meglepő, hogy a macska egyetlen egyszer sem fordul elő az egész Bibliában!  Hogy miért? Talán, mert az egyiptomiak szent állata volt. 

A macska – héberül chátul (חתול) , illetve nősténye chátulá (חתולה) – csak a posztbiblikus iratokban fordul elő, innen ismerjük a nevét. A kifejezés valószínűleg a chitul (חיתול) szóval áll kapcsolatban, ami pólyát, bekötözést jelent; mint ige, löchátél (לחתל) azt jelenti: bekötözni, bepólyálni. A macska neve talán egy "bundába pólyált” körülíró forma volna, mert az azóta elveszett valódi nevét tilos volt kimondani? 

Annál inkább ismert a teve neve – héberül gámál (גמל) –, ami az ősapáknál a gazdagság fokmérője volt. Ábrahámnak sok tevéje volt, Jóbnak ugyancsak. Ha tevét kapott valaki, az nagy jutalomnak számított. Az ugyanezekkel a betűkkel leírt, de kicsit másképpen pontozott גמל jelentése jót tenni valakivel, visszafizetni valamit. 

Ha valaki nagy bajból, életveszélyből menekült meg, hálaadó áldást mond, aminek a neve: birkát hágomél (ברכת הגומל) szó szerint „a jóval jutalmazott áldása”. 

A tágmul (תגמול) is viszonzás, visszafizetés, de a pöulát tágmul (פעולת תגמול) a napi hírekben a terror katonai megtorlását jelenti.

A gmilá (גמילה) rossz szenvedélyről való leszokást jelent.

Adja Isten, hogy mindezekből az állatnevekből nyert fogalmakból csak a jó jusson. ◙

HÉBER NYELVOKTATÁS SKYPE-ON IS:

052-3260834

izraelihirlevel@gmail.com

Jó hetet!

Hagyományos fonott gyertya a Hávdálá-áldásra

A Szombatot a hétköznapoktól elválasztó Hávdálá-áldás kezdete:

הנה אל ישועתי אבטח ולא אפחד

Hiné Él jesuáti, evtách völo efchád, azaz:

Íme Isten a mentségem, bízom és nem félek.