Peszách az Egyiptomi Kivonulás
(Jeciát Micrájim – יְצִיאַת מִצְרַיִם)
– ünnepe. A Peszách (פֶּסַח) szó
pontos magyar fordítása „elkerülés”, ami arra utal, hogy Izrael fiait elkerülte
az Isten által a rabtartóikra mért tíz csapás.
A bibliai történet tanúsága szerint Niszán hó
14-én minden héber családnak le kellett vágnia egy bárányt és azt
elfogyasztani. Vérével megjelölték a két ajtófélfát (az ajtófélfa héberül
mezuzá – מְזוּזָה) és a felső szemöldökfát (ez héberül
máskof – מַשְׁקוֹף). „És legyen a vér számotokra jel a
házakon, ahol ti vagytok; látom a vért, és elkerüllek (az eredeti héber
szövegben elkerültelek: ufászáchti – וּפַסַחְתִּי, innen a Pészách szó), hogy ne legyen rajtatok a pusztító
csapás, amikor Egyiptom országát verem” (Mózes 2. könyve, 12. fejezet).
Mindez körülbelül 3300 évvel ezelőtt történt.
Izrael népe azóta, minden évben – 33 évszázada! – megüli a
Széder estét, ami héberül léjl hászéder (לֵיל הַסֵּדֶר). A léjl a lájlá (לַיְלָה), éjjel szó birtokos alakja, a széder (סֶדֶר) szó rendet jelent: a Kivonulásról való megemlékezésnek ugyanis
hagyományos rendje van. A kettő közötti HÉ – ה –
a névelő.
A többnyire családi körben vagy baráti
társaságban történő megemlékezés alkalmával egy hálaadás-gyűjteményt olvasnak fel,
amelynek szünetében költik el az ünnepi vacsorát. A vacsora résztvevői által
felolvasott szöveg neve Hágádá (הַגָּדָה),
ami szó szerint legendát, mondát jelent. Nem is csoda: a gyűjtemény mai
formájában lehet vagy ezer éves, de régebbi rétegei bibliai időkre nyúlnak
vissza.
Még a vacsora feltálalása előtt megízleljük
az ünnep szimbólumát, a pászkát. vagyis a kovásztalan kenyeret, a mácá-t (מַצָּה), ennek többesszámú alakja a mácot (מַצוֹת). Ennek askenázi, jiddises kiejtése a Magyarországon ismert
„macesz” szó.
Peszách ünnepét a szolgaságból történt
szabadulás emlékére chág chéruténu (חג חירותנו), azaz szabadságunk ünnepe, vagy chág hámácot (חַג הַמַּצוֹת), a „macesz”, a kovásztalan kenyér ünnepe néven is nevezzük.
A széder során minden résztvevő négy pohár
bort iszik: árbá koszot jájin – אַרְבַע כּוֹסוֹת יַיִן – aminek ugyancsak szimbolikus jelentősége van. Az árbá
jelenti a négyet, a koszot a pohár, azaz kosz – כּוֹס – többesszámú alakja, a jájin bort jelent.
Sokat lehetne értekezni a Hágádá szövegéről
és énekelve elmondott verseiről: a gyerekek, vagy a legifjabb résztvevő által
feltett má nistáná (מַה נִּשְׁתַּנָּה),
vagyis „miben különbözik” szavakkal kezdődő négy kérdés; a nehezen fordítható
Dájénu (דַיֵנוּ) „[az is] elég lett volna”; az Echad mi
jodéá (אֶחָד מִי יוֹדֶעָ) azaz „Ki tudja, mi az Egy?”; az arameus
nyelven írt Chád gádjá (חַד גַּדְיָא)
bűbájos, verses tanmese.
Végül ezekkel a szavakkal búcsúzunk a Peszách
ünnepet köszöntő Széder-esttől: „Jövő évben a megépült Jeruzsálemben” (Lösáná
hábáá biJ’rusálájim hábnujá – לְשָׁנָה הַבָּאָה
בִּירוּשָׁלַיִם הַבְּנוּיָה) – ami alatt az újjáépült Templom körüli
fővárost kell érteni.
Bensőséges, kellemes Peszách-ünnepet kívánok:
chág chérut száméách (חַג חֵרוּת שַֹמֵחַ)!
◙
HÉBER NYELVOKTATÁS: HALMOS LÁSZLÓ
052-3260834
izraelihirlevel@gmail.com