Fedezd fel a héber nyelvet! ♦ Peszách a széder-asztalnál

Peszách az Egyiptomi Kivonulás (Jeciát Micrájim – יְצִיאַת מִצְרַיִם) – ünnepe. A Peszách (פֶּסַח) szó pontos magyar fordítása „elkerülés”, ami arra utal, hogy Izrael fiait elkerülte az Isten által a rabtartóikra mért tíz csapás. 

A bibliai történet tanúsága szerint Niszán hó 14-én minden héber családnak le kellett vágnia egy bárányt és azt elfogyasztani. Vérével megjelölték a két ajtófélfát (az ajtófélfa héberül mezuzá – מְזוּזָה) és a felső szemöldökfát (ez héberül máskof – מַשְׁקוֹף). „És legyen a vér számotokra jel a házakon, ahol ti vagytok; látom a vért, és elkerüllek (az eredeti héber szövegben elkerültelek: ufászáchti – וּפַסַחְתִּי, innen a Pészách szó), hogy ne legyen rajtatok a pusztító csapás, amikor Egyiptom országát verem” (Mózes 2. könyve, 12. fejezet).

Mindez körülbelül 3300 évvel ezelőtt történt. Izrael népe azóta, minden évben – 33 évszázada! – megüli a Széder estét, ami héberül léjl hászéder (לֵיל הַסֵּדֶר). A léjl a lájlá (לַיְלָה), éjjel szó birtokos alakja, a széder (סֶדֶר) szó rendet jelent: a Kivonulásról való megemlékezésnek ugyanis hagyományos rendje van. A kettő közötti HÉ – ה – a névelő.

A többnyire családi körben vagy baráti társaságban történő megemlékezés alkalmával egy hálaadás-gyűjteményt olvasnak fel, amelynek szünetében költik el az ünnepi vacsorát. A vacsora résztvevői által felolvasott szöveg neve Hágádá (הַגָּדָה), ami szó szerint legendát, mondát jelent. Nem is csoda: a gyűjtemény mai formájában lehet vagy ezer éves, de régebbi rétegei bibliai időkre nyúlnak vissza.

Még a vacsora feltálalása előtt megízleljük az ünnep szimbólumát, a pászkát. vagyis a kovásztalan kenyeret, a mácá-t (מַצָּה), ennek többesszámú alakja a mácot (מַצוֹת). Ennek askenázi, jiddises kiejtése a Magyarországon ismert „macesz” szó.

Peszách ünnepét a szolgaságból történt szabadulás emlékére chág chéruténu (חג חירותנו), azaz szabadságunk ünnepe, vagy chág hámácot (חַג הַמַּצוֹת), a „macesz”, a kovásztalan kenyér ünnepe néven is nevezzük.

A széder során minden résztvevő négy pohár bort iszik: árbá koszot jájin – אַרְבַע כּוֹסוֹת יַיִן – aminek ugyancsak szimbolikus jelentősége van. Az árbá jelenti a négyet, a koszot a pohár, azaz kosz – כּוֹס – többesszámú alakja, a jájin bort jelent.

Sokat lehetne értekezni a Hágádá szövegéről és énekelve elmondott verseiről: a gyerekek, vagy a legifjabb résztvevő által feltett má nistáná (מַה נִּשְׁתַּנָּה), vagyis „miben különbözik” szavakkal kezdődő négy kérdés; a nehezen fordítható Dájénu (דַיֵנוּ) „[az is] elég lett volna”; az Echad mi jodéá (אֶחָד מִי יוֹדֶעָ) azaz „Ki tudja, mi az Egy?”; az arameus nyelven írt Chád gádjá (חַד גַּדְיָא) bűbájos, verses tanmese.

Végül ezekkel a szavakkal búcsúzunk a Peszách ünnepet köszöntő Széder-esttől: „Jövő évben a megépült Jeruzsálemben” (Lösáná hábáá biJ’rusálájim hábnujá – לְשָׁנָה הַבָּאָה בִּירוּשָׁלַיִם הַבְּנוּיָה) – ami alatt az újjáépült Templom körüli fővárost kell érteni.

Bensőséges, kellemes Peszách-ünnepet kívánok: chág chérut száméách (חַג חֵרוּת שַֹמֵחַ)! ◙

HÉBER NYELVOKTATÁS: HALMOS LÁSZLÓ

052-3260834

izraelihirlevel@gmail.com