Hőhullám Izraelben, hőhullám Magyarországon 🌞 Élvezzétek a nyarat!

Röpködnek a harmincasok a Földközi tenger keleti medencéjében, és Európa nagyrészén, így Magyarországon is.

Egy barátom, aki Finnország északi részén, a Lappföld fővárosának nevezett Rovaniemi városban él, eldicsekedett vele: a múlt héten harminc fok fölé kúszott az a bizonyos higanyszál. Egy olyan vidéken, ahol csak áprilisban enged fel folyók, tavak jégpáncélja...

Teljen ez a hét, és a nyár egésze kellemesen. Aki szabadságra megy, élvezze. E blog szerkesztője is elutazik egy időre.

Vigyázzatok magatokra és egymásra! ◙

Kertész Péter 1937 – 2019 ✡ Búcsú egy kollégától

„Karcagon születtem. Gyerekkoromban azt sem tudtam, hogy zsidó vagyok. Csak a Vészkorszak éveiben szereztem tudomást róla. Meg a visszatérés után, Karcagra. Zsidóztak, megdobáltak. Na, akkor szembesültem a zsidó voltommal személyesen. Érdekes volt az indok, mert az is volt ám: ‘Mutasson nekem egy zsidó parasztot!’

Aztán Budapest, cionista ifjúsági egyletek, miegymás. Nem kellett a kibuc, nem lett belőlem zsidó paraszt. Magyarországon maradtam…”

Újságíró lett. Gondolkodó újságíró, s mint ilyen, író is.

Három könyve jelent meg, mindhárom az Ulpius-Ház Könyvkiadó gondozásában: A Komlós (2002), Nehéz zsidónak lenni (2003), és a Zsinórmérték, zsidósors magyar módra (2004).

Életművét, szakmai tudását 2003-ban a Pulitzer-emlékdíjjal ismerték el.

Az utóbbi években Szentendrét választotta lakhelyéül. A helyi zsidó temetőt gondozta. Szívvel és kegyelettel.

Életét a zsidó Szeretetkórházban fejezte be.

Zichró livráchá. Áldás emlékére. ◙

Fedezd fel! ✡ Sávuot ünnep 5779/2019 ✡ שבועות תשע"ט

A ZSENGÉK ÜNNEPE IZRAELBEN

Sávuot (שָׁבוּעוֹת) ünnepe az előző ünnep, Peszách kiteljesedése. Jelentése: Hetek, pontosabban „hét hét”. Az egykoron volt kelet-európai – és magyarországi – askenázi zsidóság Sövuajsz vagy Svüesz néven emlegette.

„Számláljátok a napokat az ünnepre (Peszáchra) következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elhozzátok a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet. A hetedik hét utáni napig ötven napot számláljatok, és ekkor mutassatok be új lisztáldozatot az Örökkévalónak”. (Mózes harmadik könyve, 23, fejezet, 15. és 16. vers)

Peszách másnapján egy mérő, héberül: ómer (עוֹמֶר) árpakévét mutattak be a Szentélyben. Hét hét múlva az ennyivel későbben érő búzát mutatták be ugyanott. Innen a hét hétig, azaz 49 napig, Peszách második napjától Sávuotig tartó Ómer-számlálás kötelezettsége. Sávuot egyike a három zarándok-ünnepnek (a másik kettő Peszách és Szukot). Izraelben ez egynapos és Sziván hó 6. napjára esik. Az ország határain kívül, „huc lá´árec”-ben az ünnep kétnapos.

Istennek kettős célja volt az általa választott nép kihozatalával az egyiptomi szolgaságból.

Az egyik a „törvény”-nek fordított Tóra, héberül Torá (תּוֹרָה) átadása e népnek. A szó az „útmutatás”, „instrukció” jelentésű horá´á (הוֹרָאָה) kifejezéssel rokon. A tanulást, a tudást annyira becsülő zsidó néplélekre jellemző: a szülő, hore (הוֹרֶה) és a tanító, more (מוֹרֶה) szó is ugyanebből a gyökből ered!

A másik Izrael földje, Erec Jiszráél (אֶרֶץ יִשְׂרָאֵל) örökbeadása, amelyet a Teremtő már korábban odaígért Ábrahám, Izsák és Jákob ivadékainak.

A Tóraadás éppen hét héttel követte a Kivonulást. Erec-Jiszráélbe azonban csak negyven év múltán érkeztek meg őseink.

A Tóra átadása tehát megtörtént, de átvétele azóta sem teljes. Szelleme sem terjedt el igazán. Mint ahogyan Izrael földjének a birtokbavétele is csak időről időre és csak részben valósult meg azóta. Az ígért határokat Egyiptom pataka (a mai Vádi El Aris a Szináj félsziget északkeleti részén) és a „nagy folyam, az Eufrátesz” között csak egy rövid időre, Salamon király uralkodása alatt uralta Izrael.

A kettő – Izrael földjének biztonságos birtoklása és a magasrendű társadalmi együttélés – a zsidó sors időtlen öntörvénye szerint egymást feltételezik. Egyik nélkül a másik sem létezhet.

✲

Sávuot ünnepének több nevet adott a hagyomány.

Mózes harmadik könyve, a 23. fejezet 21. versében Áceret-nek (עֲצֶרֶת), a Gyülekezés ünnepének is nevezi: „És hirdessétek ugyanezen a napon: szent gyülekezés legyen nektek, ne végezzetek semmilyen nehéz munkát. Örök rendelkezés legyen ez minden lakhelyeteken, minden nemzedéketekre. ”

Mózes második könyve 34. fejezetének a 22. verse Sávuotot a mezőgazdaság jeles fordulóival kapcsolja egybe: „És a Hetek ünnepét tartsd meg a búza zsengéjének az aratásakor, héberül: bikuréj k´cir hitim (בִּקּוּרֵי קְצִיר חִטִּים) és a betakarítás ünnepét, héberül hág há´ászif (חַג הָאָסִיף)…”

Ezért a Bikurim, a Kácir és az Ászif nevekkel is illetik ezt az ünnepet.

Az ország újranépesülése óta a kibucok, mosávok szívderítő eseménye az új terméssel felvonuló gyerekek.

✲

Hagyomány ezen az ünnepnapon tejes ételeket fogyasztani. Hogy miért? Az egyik magyarázat szerint a Tóraadás előtt Izrael nem ismerte a kóser, azaz kásér (כָּשֵׁר) azaz „alkalmas, megfelelő” vágás, valamint a tejes és húsos ételek elkülönítésének a törvényét, így csak tejes ételeket fogyaszthatott.

Egy másik magyarázat szerint tejes ünnepi menü a tejjel-mézzel folyó ország, Erec závát háláv ud´vás (אֶרֶץ זָבַת חָלָב וּדְבַשׁ) jelképe.

Ismét más vélekedés szerint a Sávuotkor adott Tóra olyan a népként akkor megszületett Izraelnek, mint anyja teje az újszülöttnek.

A zsinagógákat a zsengék Szentélybeli bemutatása emlékére szokás zöld leveles ágakkal díszíteni.

A zarándokünnepek imáin kívül Rut könyvét (Megilát Rut) is felolvassák a zsinagógákban. Ennek az a hagyomány az alapja, hogy ezen a napon, Sávuotkor született Dávid király, aki Rut dédunokája volt.

Hagyományőrző közösségekben a felnőtt férfiak Sávuot éjjelét ébren, Tóra-tanulással töltik. Mondják, hogy ezen az éjjelen megnyílnak az Ég kapui és az ilyenkor mondott kívánságok teljesülnek. ◙