A szerkesztő szabadságra megy

Nem maradok sokáig!

Hőhullám Izraelben, hőhullám Magyarországon 🌞 Élvezzétek a nyarat!

Röpködnek a harmincasok a Földközi tenger keleti medencéjében, és Európa nagyrészén, így Magyarországon is.

Egy barátom, aki Finnország északi részén, a Lappföld fővárosának nevezett Rovaniemi városban él, eldicsekedett vele: a múlt héten harminc fok fölé kúszott az a bizonyos higanyszál. Egy olyan vidéken, ahol csak áprilisban enged fel folyók, tavak jégpáncélja...

Teljen ez a hét, és a nyár egésze kellemesen. Aki szabadságra megy, élvezze. E blog szerkesztője is elutazik egy időre.

Vigyázzatok magatokra és egymásra! ◙

Kertész Péter 1937 – 2019 ✡ Búcsú egy kollégától

„Karcagon születtem. Gyerekkoromban azt sem tudtam, hogy zsidó vagyok. Csak a Vészkorszak éveiben szereztem tudomást róla. Meg a visszatérés után, Karcagra. Zsidóztak, megdobáltak. Na, akkor szembesültem a zsidó voltommal személyesen. Érdekes volt az indok, mert az is volt ám: ‘Mutasson nekem egy zsidó parasztot!’

Aztán Budapest, cionista ifjúsági egyletek, miegymás. Nem kellett a kibuc, nem lett belőlem zsidó paraszt. Magyarországon maradtam…”

Újságíró lett. Gondolkodó újságíró, s mint ilyen, író is.

Három könyve jelent meg, mindhárom az Ulpius-Ház Könyvkiadó gondozásában: A Komlós (2002), Nehéz zsidónak lenni (2003), és a Zsinórmérték, zsidósors magyar módra (2004).

Életművét, szakmai tudását 2003-ban a Pulitzer-emlékdíjjal ismerték el.

Az utóbbi években Szentendrét választotta lakhelyéül. A helyi zsidó temetőt gondozta. Szívvel és kegyelettel.

Életét a zsidó Szeretetkórházban fejezte be.

Zichró livráchá. Áldás emlékére. ◙