Vasárnap estétől hétfő estéig
tartja Izrael népe TU BiSvát – ט"ו בשבט – napját,
amelyet a fák újéveként ismer a zsidó hagyomány.
Mit jelent ez a TU biSvát? A zsidó naptár
szerinti Svát hónap 15. napját. A bi vagy be vagy bá (ב-) a
-ban -ben helyhatározó. A TU két héber betű: a TET (ט)
és a VÁV (ו), amelyeknek a számértéke 9 és 6, tehát a
kettő együtt 15.
De miért fontos, hogy a fáknak újéve legyen?
A Tóra parancsa, hogy az újonnan ültetett
gyümölcshozó fák termését az első három évben nem szabad fogyasztani. Az ilyen
gyümölcs neve orlá (עָרְלָה).
Bölcseink ezt egy további utasítással is
megtoldották: a negyedik éves fák gyümölcseit fel kellett vinni Jeruzsálembe,
hogy a már az ő idejükben negyedmilliós város piacait elárasszák friss gyümölccsel.
Ám honnan tudhatjuk, hogy mennyi idős egy
fa?!
Az ókori Izraelben ősi hagyomány szerint ezen
a napon, Svát hónap 15. napján ültették el a gyümölcsfákat, amennyiben az nem
esett szombatra. A tél keményebb, hidegebb részén ekkor már túl voltak és már
nem fenyegette a növendék fácskákat a fagy.
A hagyományt tisztelő zsidó otthonok szerte a
Földkerekségen megtelnek Erec-Jiszráél gyümölcseivel: füge, datolya, barack
illatával. A datolya, a füge szárított állapotban is fenséges. Még a szerény
szentjánoskenyér is ott díszeleg az asztalokon. Így ünnepeljük a fák
hagyományos újévét.
Az apák nemzedékek hosszú
során szemléletes és ízletes módon tanították meg gyermekeiket, hogy melyik
gyümölcsre milyen áldást kell mondani. (Itt hívjuk fel a kisgyerekes szülők és
nagyszülők figyelmét: a különböző magok és szárított gyümölcsök fogyasztása
négy évesnél fiatalabb gyerekeknek veszélyes lehet: fulladást okozhat!)
Izrael Államával TU BiSvát ünnepe is
feltámadt. Itt szokásos, hogy e napon az iskolás gyerekek, „Izrael friss
hajtása”, de felnőttek is kivonulnak fákat ültetni, nem egyszer
gondatlanság vagy szándékos gyújtogatás következtében kiégett erdőkben. ◙