Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2020. május 9., szombat

Győzelemtől győzelemig



Még ebben sem tudtak megegyezni.
A nyugati szövetségesek 1945. május 8-án, a Szovjetunióban május 9-én ünnepelték a Győzelem napját (Oroszországban máig). A II. világháborúról van szó, annak is az európai befejezéséről. A szovjet hadsereggel ugyanis a fegyverszünet hivatalosan egy nappal későbben, a moszkvai időszámítás szerint lépett érvénybe.

„Az ünnepi díszlövések és a harangzúgás után a népek elkezdték számolni a veszteségeiket; Izrael népe az életben maradottakat” – emlékszem egy írásra.

A második világégés egyik folyománya – Izrael Állam létrejötte.
Létrejött volna az európai zsidóságot ért katasztrófa nélkül is? Talán. Egyszer. Nagysokára.

Ugyanebben az évben, 1945-ben, március 22-én, Kairóban megalapították az Arab Ligát.
Akkor még kevés független arab állam volt, de vezetőik látták, hogy a kialakuló új világrend nem éppen kedvükre való.

Az arab értelmiség zöme a náci Németországtól várta, hogy az arab világot megszabadítsák a brit és a francia gyámságtól. Egyiptom három későbbi elnöke: Nagib, Nasszer és Szádát – a háború alatt fiatal tisztek – egyértelműen németbarátok voltak. Szádát még kémkedésre is hajlandó volt.

A palesztinai arabság ennél is nagyobb várakozással, vágyakozással szemlélte a Rommel-vezette Afrika-Korps előrehaladását az egyiptomi sivatagban, tőlük remélve az országban izmosodó zsidó „jisuv” (lakosság) megsemmisítését.

„Nincs többé Monsieur, nincs többé Mister / Az égben Allah, a földön Hitler” – ez volt a sláger a negyvenes évek elején az arab kávéházakban. A Führert gyakran az Abu Ali névvel tisztelték meg, ami csak egy Messiás-féle szabadítónak jár ki.

A Gondviselés és Montgomery tábornok elhárította a vészt az akkor már félmilliós erec-jiszráéli zsidóság feje fölül és elhervasztotta a palesztinai arab reményeket.

A Hitlernél előszobázó jeruzsálemi főmuftiról, Hadzs-Amin el-Husszeiniről, aki Jasszer Arafat nagybátyja volt, magyar nyelven is sok összefoglaló olvasható a világhálón.

A Palesztin Autonómia élén több, mint 15 éve Mahmud Abbász, „kunja”, apa-nevén Abu Mázen áll, aki doktori tézisében tagadta, hogy a Holokausztban hatmillió zsidót öltek meg. A diplomamunkát Moszkvában fogadták el.
A második világháború által megváltoztatott világ nincs többé. A Szovjetunió, a „szocialista tábor”, a nyugati civilizáció megingathatatlannak tűnő pénzügyi és társadalmi stabilitása, a két – európai eredetű fehér emberek által irányított – világhatalom egymást fenyegető-ellenőrző-kiegyenlítő egyensúlya a múlté. 

Eljött a 21. század, már a kezdetén a New York elleni terrortámadással, az Iszlám agresszív megjelenésével világszerte, Európa fokozatos benépesítésével muzulmán bevándorlók millióival, Kína látványos terjeszkedésével a világgazdaságban és katonai erőben, a korábbi amerikai és orosz hegemónia számlájára.

A váratlanul érkezett és kiszámíthatatlan következményekkel járó világjárvány talán az egész jelenlegi gazdasági és katonapolitikai helyzetben ismét drámai változásokat hoz. Lehet, hogy évtizedek múlva a 2020-as évre mint a koronavírus-korszak kezdetére fognak emlékezni. 
Az izraeli tavaszban furcsa öregemberek tűnnek fel. Sötét öltönyükön kitüntetések, itt-ott váll-lapok, tiszti rangjelzéssel. A szovjet hadsereg Izraelbe vándorolt veteránjai ők, akik emlékeznek és emlékeztetnek. Nagyon öregek: aki a negyvenes években tiszt volt, az ma már a kilencvenhez közelít, ha nem a százhoz.

A Cáhál, az izraeli hadsereg az ottani rendfokozatnak megfelelő nyugdíjat folyósítja számukra.

Nemsokára az utolsó élő tanú is eltűnik a régi világból.
„Az a kérdés, hogy ki nyerte meg ezt vagy azt a háborút, éppen olyan marhaság, mint az, hogy ki nyerte meg a San Francisco-i földrengést” – olvastam valahol.

Végül is, kik a győztesek? Azok, akik békében, biztonságban élhetnek. A vesztesek a halottak, a sebesültek, a gyászolók, a megalázottak.

A héber szó a győzelemre: Nicáchon – נִצָּחוֹן. A szó a nécách – נֵצַח, magyarul örökkévalóság szóval van kapcsolatban.

Izraelnek sorsa és feladata, hogy minden ellenkező erő ellenében örök időkre fenntartsa magát a történelem sodrában. ◙

TANÁCSKÉRÉS

Izraeli Hírlevél blogom áttekintési statisztikája havonta 5 … 10 ezer olvasót mutat. Ehhez képest a Rendszeres olvasók paraméter mellett a 2 (kettes) szám áll.
Ezt hogyan növelhetném, vagy hogyan növelhetnétek?
Megköszönöm a tanácsadást az izraelihirlevel@gmail.com postafiókon.

Halmos László


2020. május 5., kedd

Áttörés a Koronavírus elleni küzdelemben ✧ Két izraeli kutatóintézet ellenanyagot fejlesztett ki



„Büszke vagyok az Izraeli Biológiai Kutatóintézet munkatársaira. Jelentős áttörést hajtottak végre. A zsidó kreativitás és találékonyság tette lehetővé ezt a sikert” - mondta Naftali Bennett honvédelmi miniszter, miután hétfőn látogatást tett a Nesz Ciona városban működő laboratóriumban.

A Honvédelmi Minisztérium nyilatkozata szerint az Izrael Biológiai Kutatási Intézet (IIBR) befejezte a COVID-19 antitest-alapú oltóanyag fejlesztési szakaszát.

Az intézet jelenleg az ellenanyag szabadalmaztatásán dolgozik, hogy szerződést köthessen a kereskedelmi fejlesztésre.

A jogi eljárást összehangolják a Honvédelmi Minisztériummal.

A kutatóintézet plazmagyűjtést is végez olyan személyek véréből, akik felépültek az új koronavírus fertőzéséből, abban a reményben, hogy ez segíthet a további kutatásban.

Egy másik izraeli kutatócsoport, a MigVax  is közel áll a koronavírus-oltás első fejlesztési szakaszának befejezéséhez. A MigVax a MIGAL Galilee Kutatóintézet leányvállalata.

Ez a csoport a múlt héten 12 millió dolláros befektetésben részesült a jeruzsálemi központú OurCrowd beruházási szolgáltatótól. ◙

FORRÁS: A The Jerusalem Post internetes hírportálja, a jpost.com

2020. április 28., kedd

Érzelem és értelem: dr. Tóth Eszter magyarországi fizikatanárnő függetlenségnapi gondolatai egy múzeum-látogatásról

DR. TÓTH ESZTER EGYIK IZRAELI LÁTOGATÁSÁN


Tel Avivban elmentem a Palmach* Múzeumba. Előre be kellett jelentkezni. A 10 órakor induló angol „csoportban” kaptam helyet. Rajtam kívül egy nagyon amerikai család volt még. Tíz percig tartott a kedves, fiatal katonalány angol bevezetője: ami azért nyűgözött le, mert kommunikált is velünk. 

Amikor megtudta, hogy én Magyarországról jöttem, azonnal lassított a beszédén. Majd megkérdezte, ki hallott már a Palmachról korábban. Az amerikai válasz amerikai volt: „Nem hallottunk. Ezért jöttünk…”

Én bevallottam, hogy olvastam már a Palmachról. Nagyon jó érzés volt, ahogyan ezután mindig figyelte, várta, hogy mosolyogva bólintsak… Szóval, nekem jól kezdődött…

A kislány a végén adott mindenkinek egy mobiltelefonfélét, amin semmi gombot nem kellett megnyomni, automatikusan követte a múzeum területén, merre járunk, és mondta angolul, amit a héberül beszélő tárlatvezető mondott. Merthogy hozzácsaptak egy nagyobb csoporthoz. Fiatal kiskatonák, fiúk és lányok csoportjához.

Bementünk a múzeum-barlangba. Belépéskor a katonagyerekek, amúgy közel-keletiesen hangosan beszélgetve, hangosan nevetgélve léptek be. És ahogy felismerték, hova léptek be, azonnal néma csend lett. Hátborsodztató csend. A teremben az elesett katonák emlékműve van…

A Palmach Múzeum volt a mostani utam első legnagyobb élménye. Nagyon nagy területet sétáltunk végig olyan utakon, mintha a sivatagi köveken járnánk. (Egyszer meg is botlottam. Vagy öt kiskatona ugrott és kapott el. Akkor már köztük mentem, valahogy az amerikaiak tüntetően elkülönültek tőlünk…)

Nem írom le a múzeum tartalmi is és formai szempontból is csodálatos elrendezését. Nézzétek meg, (ha még nem láttátok).

Útközben kétszer ültettek le amfiteátrum-szerűen kiképzett kövekre. Képeket vetítettek, valamit beszéltek hozzá héberül. Már nem tartottam a fülemen az angolul csicsergő masinát. Héber tudás nélkül is átjött az üzenet. Mellettem jobbról, balról egy-egy katonalány ült. Olyan megrázó képeket is vetítettek a Soá idejéből, amiket még nem láttam. Megborzongtam, összehúztam magamat. A két kislány, szinte egyszerre, közelebb ült hozzám. Hozzám ért a karjuk. Megérezték… Majdnem elbőgtem magamat. Múlt és jövő. A múlton is nevelkedő jövő.

Ott jutott eszembe újra, hogy talán az, hogy a modern Izrael több, mint 70 év óta létezik a nagyságrendekkel nagyobb lélekszámú ellenség gyűrűjében, az izraeli katonaságnak köszönhető. Persze annak is, hogy a legmodernebb, leghatékonyabb eszközei vannak. De a döntő tényező az ország megvédésében sokkal inkább az, ami a katonák fejében van. A magas szintű szakmai tudás mellett, nagyon szorosan vele együtt, megvan a zsidóság megőrzésének vágya, akarása.
A gyökerek, amelyek nélkül nem él a fa. ◙

·     *  Palmach (פלמ"ח) – a plugát máchác (פלוגת מחץ) kifejezés rövidítése. Magyarul rohamcsapatnak fordítható. Az állam kikiáltása előtt, 1941-ben alapította a Hágáná (a.m. „Védelem”, a mai izraeli hadsereg, a Cáhál – Cvá Hágáná LeJiszráél – elődje), mint a kibuci ifjúság válogatott elit csapatát, amelynek feladata volt a brit mandátum alatt (1920 - 1948) különösen aktív arab terror féken tartása, alkalmanként megtorlása.
Tisztjei között voltak a leendő Izraeli Hadsereg kimagasló parancsnokai: Mose Dáján, Jichák Rábin, Jigál Álon és mások.