Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2020. május 12., kedd

Megszűnt a járvány ✷ A tanítványok ünnepelnek...



… igaz, ez 1900 évvel ezelőtt történt. Simon Bár Jocháj rabbi, a nevezetes „Zohár” szerzője tanítványairól van szó, akik között járvány tört ki. És az Ómer-számlálás, (magyarul gabonakéve-számlálás) vagyis a Peszách és a Sávuot ünnepek közötti 50 nap 33. napján a járvány megszűnt.

Azóta üli Izrael népe a LÁG báÓmert, és gyújtanak örömtüzeket világszerte (már, ahol ezt tehetik).

Az idén május 12-re, keddre esett a nevezetes dátum.

És az idén, évszázadok óta első ízben, Erec-Jiszráélben nem gyújtottak tüzeket (legalábbis a hatóságok megtiltották), mert egy soha nem látott járvány napjait éljük, és a felelősök elejét akarják venni minden gyülekezésnek, ahol az emberek megfertőzhetik egymást.

A Cfát közelében fekvő Meronban, a Tanaiták sírjai körül az idén nem gyűlt egybe sok tízezer ember. A tüzeket most csak néhány tucat fő előtt gyújtották meg.  

A Lág Báómer háttere
És számláljátok a napokat az ünnep (Pészách) másnapjától, attól a naptól, amelyen elhozzátok a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet.” (Mózes III. könyve, 23 fejezet, 15 vers)

Eddig az „Omer” magyarázata. És mi az a „Lág”?

A „Lág” – tulajdonképpen L-G – két betű: a Lámed (számértéke: 30) és a Gimel (számértéke: 3) összevonása egy szóvá. Vagyis Lág [ל"ג] = 33. Lag BáÓmer [ל"ג בעומר] = a 33. nap az Ómerban, azaz a Kéveszámlálás 33. napja.

Miért zarándokolnak tömegek éppen a Méron hegyre?
A Gálilban tartott népi örömünnep, arameus szóval hilulá, hosszú évszázadok óta a Méron hegyen zajlik. Központjában egy varázserejű ember hagyomány szerinti síremléke áll.

Simon Bár-Jocháj (vagy Ben-Jocháj) a mártírhalált halt Akiba rabbi tanítványa volt, a tanaiták, a Talmudot hagyományozó első atyák egyik kiemelkedő alakja. A keresztény időszámítás 2. évszázadában élt. Neki tulajdonítják a Zohár (Ragyogás) nevű misztikus irat szerzőségét.
Bár-Jocháj rabbit a Talmud Simon rabbi néven említi. A hagyomány kiemeli csodatevő képességeit. Ez lehet az oka, hogy a népi képzelet halála után is afféle közbenjáró erővel ruházta fel őt, aki imádkozhat a hívő emberért. 

Bár-Jocháj rabbi az ősi iratok szerint fiával együtt 12 éven át egy barlangban rejtőzött az életére törő római katonák elől. Ez idő alatt írta meg a rejtett tudással foglalkozó művét. Amikor tudomására jutott, hogy a rá kirótt halálos ítélet már nem érvényes, előjött rejtekéből, mi több, egyenesen Rómába hajózott. Magától Hadrianus császártól kérte a zsidó vallás parancsait, így a körülmetélést tiltó törvények eltörlését. Küldetése sikerrel járt. ◙

2020. május 9., szombat

Győzelemtől győzelemig



Még ebben sem tudtak megegyezni.
A nyugati szövetségesek 1945. május 8-án, a Szovjetunióban május 9-én ünnepelték a Győzelem napját (Oroszországban máig). A II. világháborúról van szó, annak is az európai befejezéséről. A szovjet hadsereggel ugyanis a fegyverszünet hivatalosan egy nappal későbben, a moszkvai időszámítás szerint lépett érvénybe.

„Az ünnepi díszlövések és a harangzúgás után a népek elkezdték számolni a veszteségeiket; Izrael népe az életben maradottakat” – emlékszem egy írásra.

A második világégés egyik folyománya – Izrael Állam létrejötte.
Létrejött volna az európai zsidóságot ért katasztrófa nélkül is? Talán. Egyszer. Nagysokára.

Ugyanebben az évben, 1945-ben, március 22-én, Kairóban megalapították az Arab Ligát.
Akkor még kevés független arab állam volt, de vezetőik látták, hogy a kialakuló új világrend nem éppen kedvükre való.

Az arab értelmiség zöme a náci Németországtól várta, hogy az arab világot megszabadítsák a brit és a francia gyámságtól. Egyiptom három későbbi elnöke: Nagib, Nasszer és Szádát – a háború alatt fiatal tisztek – egyértelműen németbarátok voltak. Szádát még kémkedésre is hajlandó volt.

A palesztinai arabság ennél is nagyobb várakozással, vágyakozással szemlélte a Rommel-vezette Afrika-Korps előrehaladását az egyiptomi sivatagban, tőlük remélve az országban izmosodó zsidó „jisuv” (lakosság) megsemmisítését.

„Nincs többé Monsieur, nincs többé Mister / Az égben Allah, a földön Hitler” – ez volt a sláger a negyvenes évek elején az arab kávéházakban. A Führert gyakran az Abu Ali névvel tisztelték meg, ami csak egy Messiás-féle szabadítónak jár ki.

A Gondviselés és Montgomery tábornok elhárította a vészt az akkor már félmilliós erec-jiszráéli zsidóság feje fölül és elhervasztotta a palesztinai arab reményeket.

A Hitlernél előszobázó jeruzsálemi főmuftiról, Hadzs-Amin el-Husszeiniről, aki Jasszer Arafat nagybátyja volt, magyar nyelven is sok összefoglaló olvasható a világhálón.

A Palesztin Autonómia élén több, mint 15 éve Mahmud Abbász, „kunja”, apa-nevén Abu Mázen áll, aki doktori tézisében tagadta, hogy a Holokausztban hatmillió zsidót öltek meg. A diplomamunkát Moszkvában fogadták el.
A második világháború által megváltoztatott világ nincs többé. A Szovjetunió, a „szocialista tábor”, a nyugati civilizáció megingathatatlannak tűnő pénzügyi és társadalmi stabilitása, a két – európai eredetű fehér emberek által irányított – világhatalom egymást fenyegető-ellenőrző-kiegyenlítő egyensúlya a múlté. 

Eljött a 21. század, már a kezdetén a New York elleni terrortámadással, az Iszlám agresszív megjelenésével világszerte, Európa fokozatos benépesítésével muzulmán bevándorlók millióival, Kína látványos terjeszkedésével a világgazdaságban és katonai erőben, a korábbi amerikai és orosz hegemónia számlájára.

A váratlanul érkezett és kiszámíthatatlan következményekkel járó világjárvány talán az egész jelenlegi gazdasági és katonapolitikai helyzetben ismét drámai változásokat hoz. Lehet, hogy évtizedek múlva a 2020-as évre mint a koronavírus-korszak kezdetére fognak emlékezni. 
Az izraeli tavaszban furcsa öregemberek tűnnek fel. Sötét öltönyükön kitüntetések, itt-ott váll-lapok, tiszti rangjelzéssel. A szovjet hadsereg Izraelbe vándorolt veteránjai ők, akik emlékeznek és emlékeztetnek. Nagyon öregek: aki a negyvenes években tiszt volt, az ma már a kilencvenhez közelít, ha nem a százhoz.

A Cáhál, az izraeli hadsereg az ottani rendfokozatnak megfelelő nyugdíjat folyósítja számukra.

Nemsokára az utolsó élő tanú is eltűnik a régi világból.
„Az a kérdés, hogy ki nyerte meg ezt vagy azt a háborút, éppen olyan marhaság, mint az, hogy ki nyerte meg a San Francisco-i földrengést” – olvastam valahol.

Végül is, kik a győztesek? Azok, akik békében, biztonságban élhetnek. A vesztesek a halottak, a sebesültek, a gyászolók, a megalázottak.

A héber szó a győzelemre: Nicáchon – נִצָּחוֹן. A szó a nécách – נֵצַח, magyarul örökkévalóság szóval van kapcsolatban.

Izraelnek sorsa és feladata, hogy minden ellenkező erő ellenében örök időkre fenntartsa magát a történelem sodrában. ◙

TANÁCSKÉRÉS

Izraeli Hírlevél blogom áttekintési statisztikája havonta 5 … 10 ezer olvasót mutat. Ehhez képest a Rendszeres olvasók paraméter mellett a 2 (kettes) szám áll.
Ezt hogyan növelhetném, vagy hogyan növelhetnétek?
Megköszönöm a tanácsadást az izraelihirlevel@gmail.com postafiókon.

Halmos László