Feszültség a régióban – elhalasztják a közös amerikai-izraeli hadgyakorlatot

A régióban, különös tekintettel a Perzsa-öböl környékén kialakult feszültségre, legalább fél évvel elhalasztották az amerikai és az izraeli légierők minden eddiginél nagyobb szabásúra tervezett közös hadgyakorlatát.

A halasztást az amerikai fél kérte, hogy elkerüljék az Iránnal fennálló feszültség eszkalációját, és az Egyesült Államok hadügyminisztériuma és az izraeli Honvédelmi Minisztérium ebben az értelemben döntött.

Ron Ben-Jisáj, a ynet internetes hírportál katonai szakértője úgy értesült, hogy a halasztásnak pénzügyi aspektusai is vannak: az Egyesült Államok 450 milliárd dollárral csökkentette katonai kiadásait a 2012-es év költségvetésében, és Izrael is korlátozza a hadsereg kiadásait.

Mindemellett az Egyesült Államok döntéshozói még bíznak benne, hogy gazdasági és diplomáciai eszközök végül elegendőnek fognak bizonyulni az iráni vezetés meggyőzésére a nukleáris fegyverkezés feladásáról. ◙

Éppen leültünk vacsorázni, amikor... • “A kapitány csinos hölggyel iddogált a bárban”

Roza és David Dor kettő volt a hét izraeli közül, akik a pénteken parti zátonynak ütközött és oldalára borult Costa Concordia kirándulóhajón voltak. Szokásuk szerint a video-felvevőjüket is magukkal vitték, és a kritikus pillanatokban be is kapcsolták. A szerencsétlen hajóról szerencsésen szárazföldet értek. Hazaérkezésük után már saját televíziós képernyőjükön idézték fel a néhány órával korábban lejátszódott félelmetes pillanatokat.

“Rómában szálltunk fel a hajóra. Két és fél órával az indulás után vacsorához ültünk, amikor jókora ütést éreztünk a hajó oldalán. Hamarosan megszólaltak az étterem hangszórói. Angolul közölték: ‘The situation is under control’, vagyis minden rendben van, a generátor hibásodott meg. Ezt hamarosan megcáfolták a kialvó fények. Az elegáns étterem – sőt, az egész hajó – sötétbe borult. Hamarosan úrrá lett a káosz. Az óriási hajó kilengett, majd dőlni kezdett” – emlékszik vissza a házaspár.

A következő felvételek már a mentőcsónakokra váró, türelmetlenül tolakodó utasokat mutatják a hajó kijáratánál, valamennyiükön mentőövvel. “Olyan közel voltunk a szigethez, hogy úgy tünt, mintha a hajó érintené a világítótornyot. Különös látvány volt” – mondja David Dor.

Egy brit férfi és egy holland nő arról számolt be, hogy a hajó kapitánya az ütközés előtti percekben egy nagyon csinos hölggyel iddogált a hajó bárjában, és csak a vészhelyzet bekövetkezte után foglalta el a helyét.

Más utasok azt kifogásolják, hogy a kapitány az előtt hagyta el a hajót, mielőtt minden utas leszállt volna.

A 14 emeletes Costa Concordia kirándulóhajó a milliárdos izraeli-amerikai Arison család tulajdona.

Az izraeli pár által felvett amatőr videóklip közzé tett részleteit itt lehet megtekinteni. ◙

A gyilkosságok 67 százalékát arab polgárok követik el

Időnként a Jediot Ahronot, az ország legelterjedtebb, amúgy polgári-liberális lapja is elkövet első pillantásra „politically not correct” elemzéseket, mint például a vasárnapi (január 15) számban (angolul olvasható a ynetnews hírportál cikkében).

Bevezetőben a számarányok: Izrael Állam lakossága a 2012. év elején 7,8 millió, ennek 20 százaléka, mintegy másfél millió polgár – arab nemzetiségű. (A Palesztin Önkormányzat lakossága nem számít ide.)

Az aggasztó adatok azt bizonyítják, hogy az országban elkövetett erőszakos bűncselekmények aránytalanul nagy hányadát az arab kisebbségből származó egyének követik el. Az áldozatok gyakran lányok és asszonyok, akiket saját rokonaik ölnek vagy vernek meg, "a család becsületének a védelmére". A vérbosszú se megy ritkaságszámba.

A Közbiztonsági Minisztérium legfrissebb adatai szerint az összes gyilkosság 67 százalékát, a gyilkossági kísérletek 70 százalékát arabok követték el.

A súlyos testi sértések 38, a rablások 36, a gyújtogatási esetek 52 százalékában arab polgárokat vontak felelősségre.

A pontos tájékoztatás kedvéért meg kell jegyezni, hogy mindebből az arabság alig 10 százalékát kitevő keresztény arab népességet ki kell venni: ők az országlakosság jólszituált, művelt rétegét képezik. Hozzájuk hasonló pozitív mutatókkal rendelkezik a Kaukázusból évszázadokkal ezelőtt a Közel-Keletre származott drúz és cserkesz kisebbség is.

Fenti adatokat a hatóságok nem holmi rasszista indíttatásból közlik, hanem avégett, hogy elérjék a rendőri erők – arab helységekben ezek szinte kizárólag arabok vagy drúzok – fokozott jelenlétét. Egyre súlyosabb problémát jelent az arab szegénynegyedekben jelenlévő kábítószer-kereskedelem is, amelyet – félretéve az etnikai ellentéteket – zsidó és arab bűnözők kéz a kézben űznek.

A minisztérium a bűnüldözés hatékonyabbá tételén kívül megpróbál az arab városok önbecsülésére is hatni: „Erőszak nélküli város” programokat indítanak, és a helyi lakosság bevonásával kísérlik meg felszámolni az arab drog-bárók tevékenységét.

Az idézett cikk nem foglalkozik az utóbbi évtizedekben betelepített „fekete” etióp zsidókkal, akik körében ugyancsak nem ritka a gyilkosság (az öngyilkosság is jóval gyakoribb náluk, mint a lakosság más rétegeiben). Mindezek beilleszkedésűk súlyos problémáira világítanak rá. ◙