Obamáról egy szót se!

Így szól Binjamin Netanjáhu miniszterelnök utasítása kormánya és a Likud párt korifeusai számára, akik az elmúlt hetekben-napokban nem éppen diplomatikus értékeléseket és megjegyzéseket eresztettek meg a második megválasztására készülő Obama elnök rovására.

Most pedig, miután az eredmény közhírré tétetett, Netanjáhu helyesnek látta kiadni a címben említett ukázt, azzal a kiegészítéssel, hogy "előzetes egyeztetés nélkül".

Az Egyesült Államok zsidósága, szöges ellentétben az izraeli zsidó közvéleménnyel, Obama mellett áll és mellette is szavazott, lévén hagyományosan demokrata-párti, nem volt más választása. És, mivel az amerikai zsidóság többsége egyúttal liberális is, e többséget nem zavarta Obama egészséges, napbarnított bőrszíne sem. ("Nemde, mi vagyunk az utolsók, akik faji alapon ítélhetünk"...)

A zavart és a kétségeket – és nem csak a zsidó szavazók számára – nem is a külső megjelenés, hanem a családi háttér  okozza. Az a bizonyos középső név. A Husszein. (Jó, angolosan legyen Hussain.) Amit Obama ha akarna, sem titkolhatna. És a szóbeszéd, aminek a cáfolása nem túl hiteles: az, hogy a kenyai muzulmán apával és indonéziai muzulmán neveltetéssel rendelkező politikus maga is muzulmán. (Akik olyan öregek, mint e sorok írója, vagy még régebbi kiadásúak, emlékezhetnek, hogy a néhai John Fitzgerald Kennedy elnökké választásakor problémát jelentett egyrészt katolikus vallása, másrészt ír származása.)

Ezen a 21. századi Egyesült Államok már túltette magát. Semmi kétség: a lassan többséggé váló afro-amerikaiak (a "néger" kifejezés politikailag nem korrekt) és a "hiszpanikok" (latin-amerikai, zömmel illegális bevándoroltak és utódaik) lettek és maradtak az "elnökcsinálók". És az Államok alapítóinak az utódai, a WASP (White, Anglo-saxon, Protestant, vagyis fehér, angolszász és protestáns) elit számban és befolyásban egyre "vékonyabb" lesz.

Ennek az elitnek a helyi, amerikai zsidósághoz való hozzáállása határozottan baráti. Izrael népének ellenségei és ellenfelei gyakran említik az amerikai zsidóság pénzügyi hatalmát, amiről ők bizonyára első kézből értesültek. Az amerikai tudományos és ipari elitben tudásukkal és tehetségükkel elfoglalt helyükről már keveset tudnak és még kevesebbet beszélnek.

Vegyesebb képet mutat az Izraelhez fűződő kapcsolat. Gyakran emlegették és idézgették a néhai (ugyancsak kétszer megválasztott) Richard M. Nixon republikánus elnök epés megjegyzéseit Izraellel, sőt, a zsidósággal kapcsolatban is, ám a kritikus órában, 1973 októberében, a Jom Kippuri háború napjaiban éppen ő mentette meg Izraelt egy fegyverszállító óriás légihíddal, amikor a Cáhál, az Izraeli Hadsereg kishíjján ellőtte utolsó töltényét.

Obama emlékezetes kairói beszéde eleinte lelkesedést váltott ki az iszlám világban, később ez lehiggadt. Mostani kihívójával szemben azonban őt preferálták, már csak W. Mitt Romney republikánus elnökjelölt Izrael-barát és a muzulmán szélsőségeseket gyakran elítélő nyilatkozatai miatt is. Arra is emlékeznek a muzulmán világban, de Izraelben is, hogy Obama – legalábbis elnökként – soha nem látogatott Izraelbe.

A következő négy évben már nem kell "pedáloznia". Harmadszorra amúgy sem választható senki, az Államok sok súlyos gazdasági és társadalmi problémái pedig alaposan próbára teszik képességeit.

És Iránnal kapcsolatban hogy fog eljárni?

Hónapok óta folynak a találgatások, hogy vajon Izrael nem csupán az USA elnökválasztásának a lezajlására várt-e, és annak szinte másnapján "rendezi" a tizenkettedik órába lépő iráni atomfegyver-problémát. A nyugtalanság Iránból, Libanonból, a Gázai-övezetből átcsapott Egyiptomra és Szíriára is.

Obama elnök nyilvánvalóan az USA egyik legsikeresebb elnökeként kíván bevonulni a történelembe. Országa és hadserege biztonsága minden szempont közül az első lesz.

Az elkövetkező négy év alighanem bővelkedni fog drámai fordulatokban. Csak remélni tudjuk, hogy az ugyancsak   "újrázásra" készülő Binjámin "Bibi" Netanjáhu miniszterelnök helyes döntéseket fog hozni, éspedig nem az események után. 

Van helye az imának, legyen az keresztény, zsidó vagy muzulmán ima a békéért, a nyugalomért és a minél szélesebb tömegek jólétéért a Földön. ◙

Hosszabb lesz a nyár

A Kneszet hétfőn nagy szótöbbséggel megszavazta: hosszabb lesz Izraelben – ha nem is a nyár, az így is elég hosszú, de a nyári időszámítás. Az eddigi 182 nap helyett 193 napig fog tartani.

A nyári időszámítás, az órák egy órával történő előreállításával március utolsó vasárnapja előtti pénteken kezdődik, és október első hete vasárnapjáig tart. Így például a jövő évben, 2013-ban a nyári időszámítás március 30-tól október 6-ig fog tartani.

Több baloldali képviselő tizenegy nap helyett legalább egy hónappal bővítette volna a nyári időszámítás időtartamát és a bővítés viszonylag csekély voltát a vallásos pártok számlájára írják.

Éli Jisáj belügyminiszter (SASZ) hangsúlyozta, hogy az új törvény a Dov Kehat vezette szakbizottság munkájának az eredménye. (A budapesti születésű dr. Dov Kehat az államtudományok doktora.) ◙  

A harmadik arc furcsa története

Az első két arc – Binjamin Netanjáhu miniszterelnök és listás partnere, Avigdor Lieberman külügyminiszter.

A harmadik arc tulajdonosa az írott és az elektronikus sajtóban és a mindennapi közbeszédben – Mose Kahlon távközlési és jóléti miniszter. 

A hitelesnek elismert dr. Mina Cémach intézet felmérései a múlt hét végén azt mutatták, hogy ha Mose Kahlon, a Netanjáhu-kormány távközlési és népjóléti minisztere önálló párt élén futna a jövő év januári Kneszet-választásokon, 13 mandátumot szerezhetne.

A felmérés adatai szerint a feltételezett párt a megnyert 13 mandátumból ötöt a Likud-Jiszráél Béjténu listától venne el, hármat Jáir Lapid „Jés Atid” polgári-liberális középpártja, kettőt pedig a szociáldemokrata  Ávodá veszítene.

A SASZ, a keleti ortodoxok ugyancsak erősen szociális indíttatású pártja nem vesztene mandátumot, ha az eddig a „Likud szociális lelkiismereteként” számontartott Mose Kahlon önálló listával indulna a 19. Kneszet-választásokon.

A Likudból kiszakadt Kadima, amelyet Saul Mofáz vezet, Kahlon döntésétől függetlenül nem fogja túllépni a választási küszöböt.

A felmérés mutatói szerint abban az esetben, ha Kahlon mégsem indul önálló listával, a Likud-Bejténu 35 mandátumot nyerne, az Ávodá 24, a Jés Atid 15, a SASZ 13, a három arab párt együtt 11; az Egyesült Tórahű Zsidóság 6, a Hábájit Hájehudi és a Nemzeti Unió jobboldali vallásos pártok közös listája 5, a baloldali-liberális Merec 4, az Ehud Barak-vezette, az Ávodából kivált Ácmáut (Függetlenség) pártja 2, míg a paletta jobbszélén elhelyezkedő Zsidó Nemzeti Front ugyancsak 2 mandátummal jutna be a 19. Kneszetbe.

Szombaton este elhangzott Kahlon drámai nyilatkozata: nem indul a választásokon. Sem önálló párt élén, se más párt színeiben.

Semmi okunk, hogy kételkedjünk a népszerű politikus szavában, de december 5-ig – az induló pártok bejegyzésének a végső határidejéig – még egy szűk hónap van hátra. Addig pedig még sok minden történhet.

Azt azonban kénytelenek vagyunk megjegyezni: ha egy társadalomban ekkora felhajtó erőt tud gyakorolni egyik vagy másik „szegények barátja”, valós vagy álságos szociális programokat hirdető politikus, akkor abban a társadalomban valami nincsen rendjén.

„Az izraeli polgárok hetven százaléka jobboldali a politikai szemléletében, és hetven százaléka baloldali a szociális aspektusokban. Én mind a két aspektusban pontosan a középen vagyok” – nyilatkozott Kahlon, még az elzárkózási nyilatkozat előtt.

Mose Kahlon a hozzá közelállók szerint a Harvard Egyetemen tervez tovább tanulni. ◙