Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2012. november 7., szerda

Obamáról egy szót se!


Így szól Binjamin Netanjáhu miniszterelnök utasítása kormánya és a Likud párt korifeusai számára, akik az elmúlt hetekben-napokban nem éppen diplomatikus értékeléseket és megjegyzéseket eresztettek meg a második megválasztására készülő Obama elnök rovására.

Most pedig, miután az eredmény közhírré tétetett, Netanjáhu helyesnek látta kiadni a címben említett ukázt, azzal a kiegészítéssel, hogy "előzetes egyeztetés nélkül".

Az Egyesült Államok zsidósága, szöges ellentétben az izraeli zsidó közvéleménnyel, Obama mellett áll és mellette is szavazott, lévén hagyományosan demokrata-párti, nem volt más választása. És, mivel az amerikai zsidóság többsége egyúttal liberális is, e többséget nem zavarta Obama egészséges, napbarnított bőrszíne sem. ("Nemde, mi vagyunk az utolsók, akik faji alapon ítélhetünk"...)

A zavart és a kétségeket – és nem csak a zsidó szavazók számára – nem is a külső megjelenés, hanem a családi háttér  okozza. Az a bizonyos középső név. A Husszein. (Jó, angolosan legyen Hussain.) Amit Obama ha akarna, sem titkolhatna. És a szóbeszéd, aminek a cáfolása nem túl hiteles: az, hogy a kenyai muzulmán apával és indonéziai muzulmán neveltetéssel rendelkező politikus maga is muzulmán. (Akik olyan öregek, mint e sorok írója, vagy még régebbi kiadásúak, emlékezhetnek, hogy a néhai John Fitzgerald Kennedy elnökké választásakor problémát jelentett egyrészt katolikus vallása, másrészt ír származása.)

Ezen a 21. századi Egyesült Államok már túltette magát. Semmi kétség: a lassan többséggé váló afro-amerikaiak (a "néger" kifejezés politikailag nem korrekt) és a "hiszpanikok" (latin-amerikai, zömmel illegális bevándoroltak és utódaik) lettek és maradtak az "elnökcsinálók". És az Államok alapítóinak az utódai, a WASP (White, Anglo-saxon, Protestant, vagyis fehér, angolszász és protestáns) elit számban és befolyásban egyre "vékonyabb" lesz.

Ennek az elitnek a helyi, amerikai zsidósághoz való hozzáállása határozottan baráti. Izrael népének ellenségei és ellenfelei gyakran említik az amerikai zsidóság pénzügyi hatalmát, amiről ők bizonyára első kézből értesültek. Az amerikai tudományos és ipari elitben tudásukkal és tehetségükkel elfoglalt helyükről már keveset tudnak és még kevesebbet beszélnek.

Vegyesebb képet mutat az Izraelhez fűződő kapcsolat. Gyakran emlegették és idézgették a néhai (ugyancsak kétszer megválasztott) Richard M. Nixon republikánus elnök epés megjegyzéseit Izraellel, sőt, a zsidósággal kapcsolatban is, ám a kritikus órában, 1973 októberében, a Jom Kippuri háború napjaiban éppen ő mentette meg Izraelt egy fegyverszállító óriás légihíddal, amikor a Cáhál, az Izraeli Hadsereg kishíjján ellőtte utolsó töltényét.

Obama emlékezetes kairói beszéde eleinte lelkesedést váltott ki az iszlám világban, később ez lehiggadt. Mostani kihívójával szemben azonban őt preferálták, már csak W. Mitt Romney republikánus elnökjelölt Izrael-barát és a muzulmán szélsőségeseket gyakran elítélő nyilatkozatai miatt is. Arra is emlékeznek a muzulmán világban, de Izraelben is, hogy Obama – legalábbis elnökként – soha nem látogatott Izraelbe.

A következő négy évben már nem kell "pedáloznia". Harmadszorra amúgy sem választható senki, az Államok sok súlyos gazdasági és társadalmi problémái pedig alaposan próbára teszik képességeit.

És Iránnal kapcsolatban hogy fog eljárni?

Hónapok óta folynak a találgatások, hogy vajon Izrael nem csupán az USA elnökválasztásának a lezajlására várt-e, és annak szinte másnapján "rendezi" a tizenkettedik órába lépő iráni atomfegyver-problémát. A nyugtalanság Iránból, Libanonból, a Gázai-övezetből átcsapott Egyiptomra és Szíriára is.

Obama elnök nyilvánvalóan az USA egyik legsikeresebb elnökeként kíván bevonulni a történelembe. Országa és hadserege biztonsága minden szempont közül az első lesz.

Az elkövetkező négy év alighanem bővelkedni fog drámai fordulatokban. Csak remélni tudjuk, hogy az ugyancsak   "újrázásra" készülő Binjámin "Bibi" Netanjáhu miniszterelnök helyes döntéseket fog hozni, éspedig nem az események után

Van helye az imának, legyen az keresztény, zsidó vagy muzulmán ima a békéért, a nyugalomért és a minél szélesebb tömegek jólétéért a Földön.

1 megjegyzés:

  1. Gratula cikk írójának ! Elfogult és mégse az !
    Új információkat is adott, amit máshol nehezebb lett volna megszerezni !
    Obama kellően megfontolt és nem pánikol be mint Bibi - pedig neki van több mint száz atomtöltete és mégis fél Irántól amelynek egy sincs - és igyekszik a háborút elkerülni !

    VálaszTörlés