Felszámolták a Sáron temetése idején rakétázó terroristát

Szerdára virradó éjjel az Izraeli Légierő drónja rakétát lőtt ki a Gázai-övezet északi részén fekvő Beit Hanun város közelében haladó gépkocsira, amelyben Ahmad Zaanim, a magát a „Népi Front katonai szárnyának” nevező terrorcsoport kulcsfigurája utazott.

Zaanim és vele együtt a terrorakciókban ugyancsak aktív testvére életét vesztette.

Ahmad Zaanim volt az, aki rakétát lőtt ki Izrael területére Ariel Saron temetésének a perceiben. A rakéta nem messze a szertartás színhelyétől robbant.

Mose Jáálon vezérkari főnök közlése szerint a terrorista felszámolása a Sin-Bét (belső elhárítás) és a Légierő együttműködése révén sikerült anélkül, hogy polgári áldozatok estek volna a palesztin lakosság körében. ◙

Izrael száz vezető üzletembere utazik Davosba, hogy palesztin üzletemberekkel tárgyaljanak • Jelszó: Izrael gazdasága nem fog növekedni békeegyezmény nélkül

A száz közül a legismertebbek: Morris Kahn, az Amdocs hiradástechnikai óriásvállalat alapítója, Meir Brand, a Google Israel vezérigazgatója, Ofra Strauss, a Strauss élelmiszer-konszern elnökasszonya, Joszi Vardi, a világsikert aratott izraeli start-up válallkozások atyja, Rami Lévi, aki szupermarket-hálózatokkal és mobiltelefon-vállalkozásokkal kereste tekintélyes vagyonát, Moshe Lichtman, a Microsoft Israel hi-tec vállalat elnöke és nagybefektető.

Izraelben hol a japán-amerikai „tycoon” (tájkún), hol az Oroszországban ismert „oligarcha” jelzőkkel illetik őket. Pedig a gazdaság irányítása és a nemzeti vagyon, mint mindenütt a nyugati világban, a választott kormányok kezéből lassan, de biztosan a kezdeményezésre legalkalmasabb magánszemélyek és családok, a nagy pénzeket szerencsével forgató bankok, tőkéscsoportok kezébe csúszik át.

Ők pedig minden politikusnál, tábornoknál jobban látják, mivel tapasztalják: háborús övezetekből menekül a tőke, zuhan a befeketetési kedv.

Eddig az izraeli gazdaság „bálnái” többnyire elfogadták Netanjáhu nézetét, mely szerint Izrael gazdasága egy átfogó békeszerződés nélkül is fenntarthatja jelenlegi fejlődési ütemét.

A valóság azonban ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Ezért határoztak úgy, hogy ők százan a jövő héten elmennek a svájci Davosban tartandó Világgazdasági Fórumra, és a Fórum kezdeményezésére találkoznak palesztin üzletemberekkel. Az izraeli „százak” által aláírt kiáltványban kiállnak John Kerry, az Egyesült Államok külügyminiszterének az erőfeszítései mellett.

A kiáltványban – és egyénenként is – hangsúlyozzák: az idő nem Izraelnek dolgozik. Európa, de lassanként sok amerikai tényező is – vállalatok, piachálózatok, egyetemek – egyre gyakrabban bojkottálják az izraeli árut, az izraeli politikusokat, sőt, még az izraeli egyetemi előadókat is.

A folyamat belátható időn belül Izrael vészes elszigetelődéséhez vezethet, ami az ország gazdaságára – így exportjára, és ennek következtében a foglalkoztatottságra – katasztrofális következményekkel járhat.

A javasolt megoldás: mielőbbi békeszerződés aláírása a palesztinokkal a „két nép – két állam” elv alapján, és minél szélesebb gazdasági együttműködés. Ez pedig nem csak a palesztin területek gazdaságát hozza rendbe, de társadalmukat is pacifikálja, a békés hétköznapok felé tereli. ◙

Obama az izraeli-palesztin áttörésről: a siker esélye kisebb • A stabilitásért Izrael partnere – Szaud Arábia

Ellentétben külügyminiszterével, John Kerryvel, aki megszállottan járja a köröket körzetünkben – március óta tíz alkalommal látogatott Izraelbe és a Palesztin Autonómiába – a második elnöki ciklusát töltő Barack Obama sokat veszített régebbi optimizmusából.

A The New Yorker lapnak a minap adott interjújában kijelentette: az izraeli-palesztin megbeszéléseken az áttörésnek az 50:50 aránynál rosszabbak az esélyei.

Obama az interjúban a Közel-Kelet mindhárom konfliktusával foglalkozott, nevezetesen az iráni nukleáris fegyverkezéssel, a szíriai polgárháborúval és az izraeli-palesztin problémával.

“Arra képesek vagyunk, hogy ezt a sziklát feljebb tornásszuk a hegyoldalon, hogy ne zuhanjon ránk vissza az egész. A három probléma ugyanis összefügg egymással. Úgy hiszem, hogy az egész körzet gyors és drámai változáson megy keresztül. A nagy kérdés az, hogy mi lesz azután” – összegezett az elnök.

Az interjú során kifejtette, hogy Izrael törekvése a körzeti stabilitásra nagyon is hasonló a körzet szunnita muzulmán államainak a törekvéséhez – ami alatt nyilvánvalóan Szaud Arábiára célzott, majd feltette a kérdést: “Vajon mi akadályozza őket egy nem-formális szövetség megalakításában?” ◙