Dán Ofry 1929 – 2014

Fájdalommal tudatom másod-unokatestvérem és egykori főszerkesztőm, Dán Ofry halálát.

Dán Ofry Budapesten született, a második világháború vérzivatarát túlélve 1949-ben alijázott, majd a valamivel őelőtte, 1948-ban Kolozsvárról ugyancsak Tel Avivba "alijázott" Új Kelet szerkesztőségének lett a tagja.

A jeruzsálemi Héber Egyetemen közgazdasági diplomát szerzett, majd dr. Marton Ernő akkori főszerkesztő, felismerve a fiatal újságíró képességeit, Amerikába küldte, mint az akkor imponáló példányszámú magyar nyelvű izraeli napilap tudósítóját.

Később, mint katonai tudósító – tiszti rendfokozatban – magával ragadó, színes riportkönyvekben számolt be Izrael háborúiról. A Hatnapos Háborúról szóló könyve a Földkerekségen elsőként látott napvilágot. A könyv több magyar és angol kiadást ért meg.

A "Húszéves Izrael", majd "A Jom Kippuri háború" könyvei szakmai minőségben és példányszámban egyaránt megismételte a bravúrt.

Mose Dájánról, Golda Meirről, és dr. Hermann Dezső sztárügyvédről élvezetes, a stílus legjobbjait idéző, izgalmas, pergő nyelvezetű monográfiái jelentek meg.

Az izraeli és a nyugati világban elért népszerűséget tetézte szülőföldjén, Magyarországon aratott sikere, ahol a ronggyá olvasott, a rendszer által tiltott könyveket kézről-kézre adva ezrek, ha nem tízezrek olvasták, zsidók és nem-zsidók, megismerve a vasfüggöny által elzárt, ellenséges propagandával befeketített zsidó állam igazi arculatát.

Dán Ofry szakmai elismerését jelentette újságírói működésének a csúcsa: 1977-tól1996-ig, közel húsz éven át Izrael elsőszámú napilapja, a "Jediot Aharonot" gazdasági rovatának a főszerkesztője volt, ahonnan nyugállományba vonulása után visszatért az ifjúkori szerelemhez – az Új Kelethez.

Ez a szerkesztőség igazi mesteriskola volt. Olyan nagyságokat nevelt, mint Kishont Ferenc (Efrájim Kison), Lampel Tamás (Tomi Lapid), Gárdos Károly ("Dos") és Farkas Jenő ("Zeév") karikaturisták.

És Dán Ofry, aki utolsónak maradt a nagy nemzedékből. Több, mint tíz esztendeig ült még a nagynevű elődök: dr. Marton Ernő, Schön Dezső, dr. Márton Lajos, a tragikus sorsú dr. Kasztner Rezső szerkesztői asztalánál, mígnem az alattomos betegség meg nem támadta varázslatos memóriáját, le nem gyűrte élénk, fáradhatatlan szellemét.

Legyen emléke áldott – יהי זכרו ברוך

Halmos László

Hagyjátok a Cáhálra, kit sorozzon és kit ne!

A Jediot Áháronot internetes portálja, a ynet hétvégi vezércikke egyéni látásmóddal tapint rá a hárédi (ultraortodox) fiatalok behívása körül újból fellángolt közéleti vita lényegére.

A cikk szerzője rámutat: a Cáhál, az Izraeli Hadsereg bővében van a sorköteles fiataloknak. Olyannyira, hogy – már csak a Honvédelmi Minisztériumra is vonatkozó takarékossági intézkedések miatt is – a személyzeti parancsnokság keresi a módját, hogy a nem-harci alakulatok létszámát csökkentse.

Ugyanakkor  a kiváló fizikai és mentális tulajdonságokkal rendelkező, a harci alakulatokba alkalmas fiúk, illetve a technológiában és számítástechnikában képzett, vagy képezhető fiatalok körében hiány mutatkozik.

A cikk szerzője szerint a hárédi fiatalok sorozását törvénybe iktatni szándékozó Sákéd-bizottság tervezete – öngól. Sok ezer teljesen fölösleges újonc behívását erőlteti, akiknek a tartása átlagosan havi 5000 sékelébe kerülne az adófizető polgárnak, túl azon, hogy a megengedett halasztás miatt huszonéves, nős hárédi katonák jogos igényeinek kielégítése – szigorúbb kóserság, imaidők tiszteletben tartása, a katonalányok látásának az elkerülése stb. – szinte megoldhatatlan feladatok elé állítaná a felelős elöljárókat.

*

E sorok írója elég öreg ahhoz, hogy emlékezzék a Cáhál egyik legkiválóbb katonájára, a néhai Ráfáél Éjtán (Raful) vezérkari főnökre. Amikor a jellegzetesen szűkszavú tábornokot egy riporter valamikor a nyolcvanas évek elején a hárédi ifjúság besorozásáról  kérdezte, a válasz két szóból állt: „Chász vöhálilá”.  Isten őrizzen!

Ráful tudta, mit beszél.

Azóta nagyot változott a világ, és benne a hadviselés technikája. A változás gyors és drámai. Míg négy évvel ezelőtt a Cáhál 100 katonát igényelt a „kiber”- (számítástechnikai) egységekbe, addig ma sorozásonként 500 ilyen katonára van szükség, de egy-két év múlva már 1000 főről lesz szó. (Ezeket a feladatokat megfelelően képzett hárédi katonák is el tudják látni – feltéve, hogy hajlandóak ilyen irányú képzésre. Intellektuális képességeikkel nincs semmi baj!)

Ha hadsereg választhatna, nyilvánvaló, hogy sokkal kevesebb ultraortodoxot sorozna be, mint amennyit a Sákéd-bizottság szándékozna. Mert végül is a sorozás értelme, hogy a sor alá kerülő fiatalok olyan egységekbe kerüljenek, ahol valós szükség van rájuk, és szolgálatuk fontos legyen mind a hadseregnek, mind a társadalomnak. ◙

Összecsapások ultraortodoxok és rendőrök között

A hét végén országszerte megütközésekre került sor ultraortodox tüntetők és rendőrök között. A tiltakozás oka, hogy a Legfelsőbb Bíróság utasítása alapján a pénzügyminisztérium beszünteti a támogatásokat azon jesivák (ultravallásos kollégiumok) számára, amelyeknek a megfelelő korban lévő növendékei nem jelentkeztek sorozásra.

 

Jeruzsálemben több száz ultraortodox zsidó lezárt egy központi utat. A rendőrök vízágyúkkal tették szabaddá a fő közkekedési utat, és több tüntetőt őrizetbe vettek.

A jesiva-növendékek az állam megalakulása óta automatikus felmentést kaptak a szolgálat alól, ám míg a negyvenes évek végén ez néhány száz fiatalembert érintett, az utóbbi években – a körükben rendkívül magas gyermekáldás következtében – számuk és arányuk jelentősen megnőtt. 

A lépést az is lehetővé tette, hogy a tavalyi választások óta nincs ultravallásos párt a kormány-koalícióban. ◙