Jó órában ismét ránk köszönt Peszách, az elkerülés, vagy
átlépés ünnepe.
A Peszách (פֶּסַח) szó ugyanis átlépést,
kihagyást, elkerülést jelent. Az ünnep nevéhez a kulcs Mózes 2. könyvében,
ott is a 12. fejezet 13. versében található. Az egyiptomi szolgaság végén,
Niszán hónap 14. napján minden héber családnak (nem "zsidó", hanem "héber",
erről később) meghagyta az Isten, hogy vágjon le egy bárányt, és vérével jelöljék
meg mind a két ajtófélfát és a felső szemöldökfát, hogy "amikor látom a vért, és kihagylak (eredetiben ufászáchti וּפָסַחְתִּי)
benneteket, hogy ne legyen rajtatok a pusztító (Halálangyal) csapása, amikor
Egyiptom országát sújtom".
A PÉ-SZÁMECH-CHET (פ-ס-ח) gyök mindig átlépésre,
kihagyásra utal.
Mózes 2. könyve, héberül Smot (שְׁמוֹת
– Nevek). Latinra az "Exodus", azaz "Kivonulás" szóval fordították, mivel fő témája az
egyiptomi kivonulás, héberül Jeciát Micrájim (יְצִיאַת מִצְרַיִם).
A késői nemzedékeknek szóló parancs ugyanebben a könyvben
található, a 13. fejezet 8. versében: "és
meséld el a fiadnak azon a napon" –
vöhigádtá lövinchá bájom háhu (וְהִגַּדְתָּ לְבִנְךָ בַּיּוֹם הַהוּא).
A Kivonulás elmesélésének az ideje az ünnep előestéje,
erev Peszách (עֶרֶב פֶּסַח), amit a család, vagy szélesebb rokonság,
netán egy egész kibuc, vagy egy századnyi katona (e sorok írójának mindegyik
megadatott) terített asztal és jellegzetes ételek mellett ül meg. Ez a Széder (סֵדֶר), ami annyit tesz,
hogy rend. Az elmesélés kerete pedig a Hágádá (הַגָּדָה).
A Széderen kényelmesen megtámaszkodva ülünk.
A Hágádá "slágere" a legfiatalabb részt vevő által felolvasott Má nistáná (מָה נִשְׁתַּנָּה – miben
különbözik) kérdésre adott válasz: Ezen az éjszakán mindannyian megtámaszkodunk
– hálájlá háze kulánu möszubin (ׁׁהַלַּיְלָה הַזֶּה כּוּלָנוּ מְסוּבִּין).
A hétnapos (Izraelen kívül nyolcnapos) ünnep jellegzetessége
a keletlen kenyér, héberül a mácá (מַצָּה), amelyet
mindig többesszámba teszünk és eszünk, vagyis mácot (מַצּוֹת), amit
az Óhazában jiddisesen maceszként emlegettünk.
Az ünnepi Szédertálon szimbolikus ételek foglalnak
helyet. Ezek legédesebbike a chárószet ( חֲרוֹסֶת), apáink kiejtésével
chrajszesz: borral kevert, fahéjjal illatosított alma és dió keveréke. Ez az
agyagot szimbolizálja, amellyel rabszolga-őseink Egyiptomban a gabonatárolókat
építették.
Fontos jelkép még a minden felnőtt
részvevő által ivott négy pohár bor – árbá koszot jájin (אַרְבַּע כּוֹסוֹת יַיִן) is.
Peszáchra a gondos háziasszony már minden kovászos
ételneműt – cháméc (חָמֶץ) – eltávolított a házból. Vagyis
a kovászos ételeknek-italoknak számunkra nem csak a fogyasztása tilos ezen a
héten, hanem a birtoklása is. Ezért ilyenkor nem csak örömteli, hanem kóser ünnepet is kívánunk egymásnak:
Chág káser vöszáméách (חַג כָּשֶׁר
וְשָֹמֵחַ)! ◙
