Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2015. április 3., péntek

Fedezd fel a héber nyelvet ♦ Ma mindannyian megtámaszkodunk...

Jó órában ismét ránk köszönt Peszách, az elkerülés, vagy átlépés ünnepe.

A Peszách (פֶּסַח) szó ugyanis átlépést, kihagyást, elkerülést jelent. Az ünnep nevéhez a kulcs Mózes 2. könyvében, ott is a 12. fejezet 13. versében található. Az egyiptomi szolgaság végén, Niszán hónap 14. napján minden héber családnak (nem "zsidó", hanem "héber", erről később) meghagyta az Isten, hogy vágjon le egy bárányt, és vérével jelöljék meg mind a két ajtófélfát és a felső szemöldökfát, hogy "amikor látom a vért, és kihagylak (eredetiben ufászáchti וּפָסַחְתִּי) benneteket, hogy ne legyen rajtatok a pusztító (Halálangyal) csapása, amikor Egyiptom országát sújtom".

A PÉ-SZÁMECH-CHET (פ-ס-ח) gyök mindig átlépésre, kihagyásra utal.

Mózes 2. könyve, héberül Smot (שְׁמוֹת Nevek). Latinra az "Exodus", azaz "Kivonulás" szóval fordították, mivel fő témája az egyiptomi kivonulás, héberül Jeciát Micrájim (יְצִיאַת מִצְרַיִם).

A késői nemzedékeknek szóló parancs ugyanebben a könyvben található, a 13. fejezet 8. versében: "és meséld el a fiadnak azon a napon"vöhigádtá lövinchá bájom háhu (וְהִגַּדְתָּ לְבִנְךָ בַּיּוֹם הַהוּא).

A Kivonulás elmesélésének az ideje az ünnep előestéje, erev Peszách (עֶרֶב פֶּסַח), amit a család, vagy szélesebb rokonság, netán egy egész kibuc, vagy egy századnyi katona (e sorok írójának mindegyik megadatott) terített asztal és jellegzetes ételek mellett ül meg. Ez a Széder (סֵדֶר), ami annyit tesz, hogy rend. Az elmesélés kerete pedig a Hágádá (הַגָּדָה).

A Széderen kényelmesen megtámaszkodva ülünk. 
A Hágádá "slágere" a legfiatalabb részt vevő által felolvasott Má nistáná (מָה נִשְׁתַּנָּה – miben különbözik) kérdésre adott válasz: Ezen az éjszakán mindannyian megtámaszkodunk – hálájlá háze kulánu möszubin (ׁׁהַלַּיְלָה הַזֶּה כּוּלָנוּ מְסוּבִּין).

A hétnapos (Izraelen kívül nyolcnapos) ünnep jellegzetessége a keletlen kenyér, héberül a mácá (מַצָּה), amelyet mindig többesszámba teszünk és eszünk, vagyis mácot (מַצּוֹת), amit az Óhazában jiddisesen maceszként emlegettünk.

Az ünnepi Szédertálon szimbolikus ételek foglalnak helyet. Ezek legédesebbike a chárószet ( חֲרוֹסֶת), apáink kiejtésével chrajszesz: borral kevert, fahéjjal illatosított alma és dió keveréke. Ez az agyagot szimbolizálja, amellyel rabszolga-őseink Egyiptomban a gabonatárolókat építették.

Fontos jelkép még a minden felnőtt részvevő által ivott négy pohár bor – árbá koszot jájin (אַרְבַּע כּוֹסוֹת יַיִן) is.

Peszáchra a gondos háziasszony már minden kovászos ételneműt – cháméc (חָמֶץ) – eltávolított a házból. Vagyis a kovászos ételeknek-italoknak számunkra nem csak a fogyasztása tilos ezen a héten, hanem a birtoklása is. Ezért ilyenkor nem csak örömteli, hanem kóser ünnepet is kívánunk egymásnak: 
Chág káser vöszáméách (חַג כָּשֶׁר וְשָֹמֵחַ)! ◙

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése