Az egykori Szovjetunió
évtizedekig tartó Izrael-ellenes külpolitikája után sokan meglepődve hallanak
Oroszország és Izrael egyre barátságosabbá váló viszonyáról.
Pedig a történelem néha
megismétli önmagát: voltak már ilyen idők. A sztálini Szovjetunió hathatós
diplomáciai, sőt, közvetett katonai támogatása nélkül a zsidó állam talán nem
is létezne.
Az állam kritikus
éveiről, a negyvenes évek végéről van szó, amelyekben Izrael küzdelmes és
súlyos veszteségekkel járó Függetlenségi Háborúját vívta a hatalmas arab
túlerő ellen.
Ironikusnak is
tekinthető, hogy a vérmes antiszemitaként ismert Joszif Viszárionovics
Dzsugasvili, ismertebb nevén Sztálin, egykori grúz papnövendék 1948-49-ben
teljes mellszélességgel kiállt a születőben lévő Izrael Állam mellett.
Arról a Sztálinról
beszélünk, aki személyesen kezdeményezte a birodalmában élő zsidóság
"fekete éveit" (1948-1953), aki az egész oroszországi zsidóságot
gyökértelen kozmopolitaként bélyegezte meg, amikor tízezrek vesztetették el
állásukat és megélhetésüket, több ezer zsidót hajtottak szibériai
büntetőtáborokba és százakat végeztek ki, aki 1952-ben elindította a hírhedt
"orvosperek” sorát, és akiről úgy tudják, hogy 1953-ban csak halála
akadályozta meg zsidók százezreinek a deportálásában az Urálon túlra.
Ezt az időszakot
megelőzően, 1947-ben és 1948-ban Sztálin mereven elutasította a zsidók kérését,
hogy "Sztálin Brigádokban" harcolhassanak Izraelért az arab túlerő
ellen.
Pedig a több tízezer
szovjet-zsidó veterán katona, köztük hősi kitüntetést kapott tisztek, pilóták,
több száz tábornok, akik a Vörös Hadseregben halálmegvetően harcoltak a
végveszélyben lévő szovjet államért, óriási segítséget jelentettek volna a
fiatal zsidó állam hadseregének.
Annak a sok ezer
orosz-zsidó tudósnak, mérnöknek, technikusnak a szerepét sem illett volna
elfelejtenie, akik megtervezték a Katyusa-rakétákat, a Sztálin-orgonákat, a
vörös csillag alatt harcoló tankokat és repülőgépeket.
Akkor viszont miért állt
az alapvetően zsidógyűlölő "generalisszimusz" Sztálin Izrael
létrehozása mellé?
Nos, úgy számított, hogy
egy háborús káosz a Közel-Keleten elősegíti a Brit Birodalom
gyors hanyatlását, és annak helyébe a második világháború végén
világbirodalommá vált Szovjetunió léphet.
Emellett volt egy olyan
elgondolás is, hogy Izrael állama akkor még szocialista vezetése
készségesen együttműködő stratégiai partner lesz a Szuezi csatorna és az arab
olajlelőhelyek közelében.
Kritikus történelmi
forduló volt 1947. november 29, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete
tagállamainak többsége megszavazta a független zsidó állam létesítését.
Ebben is manapság
elfeledett, de annál fontosabb része volt a szovjet döntésnek: Andrej Gromikó
szovjet ENSZ-nagykövet az ENSZ közgyűlése előtt szenvedélyes beszédet tartott a
zsidó népnek a néhány évvel korábbi szörnyű szenvedéseiről, és egy független
zsidó állam időszerűségéről.
Sztálin pedig kiadta az
"ukázt" a kelet-európai kommunista államok képviselőinek, hogy ők is
Izrael függetlensége mellett szavazzanak.
Ílymódon a kétharmados
többség létrehozásában döntő szerepe volt a legfelső szovjet vezetés akaratának.
Arra is csak történészek
emlékeznek, hogy a szovjet vezetés 1948-ban lehetővé tette a csehszlovák Škoda gyárnak, hogy
egész hajórakomány fegyvert szállítson a súlyos helyzetben lévő Cáhálnak,
az éppen megalakult Izraeli Hadseregnek.
Igaz, az oroszok az Izrael
ellen harcoló Szíriának is küldtek fegyvereket, ám a már akkor is hivatása
magaslatán álló izraeli hírszerzés emberei Olaszországban rátették a kezüket az arab
országnak szánt fegyverekre, és azokat is Izraelbe hozták…
David Ben Gurion később nyilatkozatban ismerte el: a szovjet támogatás és a cseh fegyverek nélkül az
állam nem élte volna túl öt arab hadsereg támadását.
Izrael mégsem lett
"szocialista ország", legalábbis nem a kelet-európai értelemben. Ugyanakkor
nem küldött szakértői katonai különítményt Koreába, hogy az Egyesült Államok
kérésére harcoljon az ottani kommunista erők ellen.
Golda Meir, akkori munkaügyi miniszter, Izrael későbbi legendás külügyminisztere 1950-ben kijelentette: Izrael semleges a
hidegháborúban, bár 1952-ben az izraeli baloldali "Mapam" és az akkor
még befolyásos Kommunista Párt aktivistái május elsején Sztálin-képekkel
parádéztak Tel Aviv utcáin.
Sztálin stratégiai
elképzelései végül nem valósultak meg. A Szovjetunió 1955-től a nyolcvanas évek
végéig Egyiptom, Szíria és más, Izrael megsemmisítésére törő arab állam fő
fegyverszállítója lett, megszámlálhatatlan dollármilliókért.
Mióta a Szovjetunió
1991-ben összeomlott, Izrael és Oroszország ismét közelebb került egymáshoz,
ezúttal a globális iszlamista terror elleni küzdelem jegyében.
Annyira azonban nem, mint
az 1940-es évek végén, amikor a szovjet támogatás a kritikus pillanatban a
végtől mentette meg a születő Izraelt... ◙
