Ma negyven éve láttam...

UFO egy tó fölött (illusztráció, nem saját felvétel)

Nem tudtam a szemem levenni róla. Ragyogóan tiszta augusztusi éjszaka volt, 1976. augusztus 12-ről 13-ra virradó éjszaka. 

Őrségben álltam a „Pikud hácáfon”, az Északi Hadtest názáreti központi bázisán. (Ma Cfáton van.) Az M16-os a hátamon, a tárak a töltényekkel a gyakorlónadrág erre kialakított zsebeiben.

Váratlanul tünt fel a csillagos égen. Méltóságteljes haladtában csillagokat takart el, más csillagokat ismét látni engedett.

Ötven méterrel lehetett a fejem fölött. Színe világosabb volt az éjszakai égnél, kontrasztosan elkülönült az égbolt színétől. Nem fogott el félelem, sem izgalom: inkább érdeklődéssel figyeltem a levegőben nem repülő: hangtalanul úszó „csészealjat”.

Az volt, efelől nem volt és ma sincs kétségem. UFO-t láttam Galilea egén. Kör keresztmetszetű volt, de nem lapos korong: jól kivehetően látszott a mélysége. A központja lefelé mélyebben látszott, mint a széle: ha a felső fele is ugyanolyan volt, mint a felém forduló alsó, pontosan megfelelt a repülő csészealjakról már addig is közölt számos rajznak, fényképnek.

Nem megdöbbenés, inkább meglepetés volt hirtelen feltűnő látványa. Első gondolatom az volt: lám, igaz... Mégis léteznek. 

A következő pillanatban feltámadt bennem az örök híradástechnikus: kinyitottam a nálam lévő szélessávú szkenner rádióvevőt, amelyen a polgári rádióállomásoktól az igen magas frekvenciájú katonai állomásokig végig lehetett pásztázni a rádióhullámok szinte teljes spektrumát.

Arra nem számítottam, hogy kommunikáljak kis zöld emberekkel: a zöld nyelven sem értek, legfeljebb zöldeket tudok beszélni. Csak arra voltam kíváncsi, hogy okoz-e valamilyen zajt, vagy zavart, esetleg elnyomja-e a körzetben vehető adásokat.

A lassan távolba tűnő égi objektum azonban nem sugárzott, nem zavart, és nem üzent semmit. Tverja felé eltűnt az északkeleti égbolton. ◙

Fedezd fel a héber nyelvet! ♦ A legszebb szó: maga a teljesség

Ezt a szót mindenki ismeri, aki valaha hallott Izraelről és a zsidóságról. 

Ez a szó a héber nyelvben a köszönés szava, de – ezt már kevesebben tudják – Isten egyik neve is, amit olyan helyen, ahol tisztátlanság van, vagy levetkőznek, nem is szabad kimondani. Ennek némileg ellentmond, hogy – manapság eléggé ritka – férfinév is.

Ez a szó a salom (שלום). Béke. Lelki béke, társadalmi béke.  Béke Isten és ember, ország és ország, ember és ember között, és, ami a legfontosabb, önmagunkban.

A héber beszédben a másik ember hogyléte felől úgy érdeklődünk, hogy a békéjére kérdezünk rá: „Má slomchá?”, illetve nőnemben: „Má sloméch?” (מה שלומך).

A kifejezés első ízben Mózes első könyvében, a 43. fejezet 27. versében fordul elő, abban a megható történetben, amelyben József, mint egyiptomi helytartó viszontlátja testvéreit – akik őt nem ismerik fel – és édesapjuk hogyléte felől érdeklődik: „És kérdezősködött hogylétük felől, és szólt: Jól van-e öreg atyátok...?” Hásálom ávichem házákén? – השלום אביכם הזקן (a mai héberben nem így kérdeznénk).

A szó eredete a sálém (שלם), aminek a jelentése: egész, teljes. Igeként, lösálém (לשלם) formában fizetésre, áru, szolgáltatás megfizetésére, kiegyenlítésére vonatkozik. Ami pedig ki lett fizetve, az sulám (שולם). 

A táslum (תשלום) fizetséget, kifizetést jelent, többesszáma, a táslumim (תשלומים) pedig részletfizetést.

A mistálém (משתלם) jelentése: kifizetődő.

A háslámá (השלמה) – kiegészítés, ami megint csak az „egész” fogalommal áll kapcsolatban. Ritkábban használják a „lösálmén” (לשלמן) igét, ami lefizetést, megvesztegetést jelent. A máslim (משלים) – kiegészítő, nőnemben máslimá (משלימה). A muslám (מושלם) - teljes, tökéletes, nőnemben muslemet (מושלמת).

B' lév sálém (בלב שלם) – teljes szívvel, egész szívvel; a lév szivet jelent. 

Ez a szó jelenik meg a valódi Örök Város nevében: Jerusálájim (ירושלים) is, amely a próféták könyveiben néhol Jerusálem (ירושלם)-ként jelenik meg, második JUD (י) nélkül. 

Ez a béke városa, amellyel első ízben Mózes első könyvében találkozunk (14:18) Sálem (שלם) néven: legendás királya, Malkicedek kenyeret és bort visz ki Ábrahám (ekkor még Ábrám) ősatyánk elé, és megáldja őt.

Zárjuk ezt a leckét a legismertebb héber áldással: sálom áléchem (שלום עליכם), béke, vagy, ha úgy tetszik, teljesség veletek! Amit úgy viszonoznak, hogy megfordítják: áléchem sálom! ◙

HÉBER NYELVOKTATÁS BETŰOLVASÁSTÓL ÚJSÁGOLVASÁSIG, EGYEDI MÓDSZERREL: 

HALMOS LÁSZLÓ

052-3260834

izraelihirlevel@gmail.com

Jó hetet, biztonságot, csak jó híreket – Rióból is, ahol az érmek nem érdekelnek, csak az, hogy minden sportoló biztonságban hazaérjen

Ha Izrael sportolói Izrael Államát és népét képviselik – gondolom, ez a szándék – akkor a tartás és a gerincesség jegyében bölcsebben és méltóságteljesebben jártak volna el, hogyha a Szombatra való tekintettel nem mennek el a megnyitóra.

Az első versennyel is nyugodtan megvárhatták volna a Szombat kimenetelét. Akkor is, ha nem vallásosak – Izrael zsidó lakosságának túlnyomó többsége hagyománytisztelő, de nem ortodox értelemben vallásos.

Az első arab szemenköpést már megkaptuk: a libanoni és az izraeli evezős delegációt ugyanazon az autóbuszon szállították volna a megnyitó ünnepségre. (Ki volt az a barom, aki ezt így szervezte?!)

Amikor a már az autóbuszon ülő libanoniak észrevették, hogy az izraeliek fel akarnak szállni, követelték a sofőrtől, hogy zárja be az ajtókat. A vendéglátók ekkor az izraelieket több másik buszba akarták átcsoportosítani, amit a mieink nem fogadtak el.

A helyi szervezők kinyittatták a sofőrrel a busz ajtaját, ám most a libanoni küldöttség vezetője az ajtóba állva akadályozta az izraeliek felszállását.

A szervezők különjárat beállításával vetettek véget a riói olimpia első (és reméljük, utolsó) politikai jellegű összetűzésének.

Végezetül álljon itt a Münchenben 1972. szeptemberében palesztin-arab terroristák által megkínzott és meggyilkolt 11 izraeli sportoló névsora:

David Mark Berger, Zeév Friedman, Joseph Gottfreund, Eliezer Halfin, Joseph Romano, André Spitzer, Amicur Schapira, Kahat Schor, Mark Slavin, Jaakov Springer, Moshe Weinberg. ◙