Ha
valaki legalább középfokon ismeri a héber nyelvet, az élőbeszédben semmi
nehézséget nem talál. Viszonylag könnyű, logikusan építkező nyelv. Például a
széfer (סֵפֶר), azaz a könyv és a szápár (סַפָּר), azaz a fodrász szavak, ha halljuk vagy mondjuk, világosan megkülönböztethetők
egymástól.
Ám
írásban, ha nincsenek kipontozva – márpedig a könyvek (az imakönyvek, szótárak, verseskönyvek kivételével) és az újságok nincsenek – akkor bizony a pontozatlan
"ספר" jelentését csak a mondatban
fellelhető értelméből hámozhatjuk ki. Ehhez viszont el kell tudni olvasni, „le
kell tudni fényképezni” az egész mondatot.
Akinek
jó a vizuális memóriája, formákat jegyezhet meg, mint ezt a ספר alakú
betű-hármast. Amelynek egyébként harmadik jelentése is van: a סָפַר azt jelenti, hogy számlálni. (A mai, szefárd kiejtés
szerint ugyanúgy hangzik, mint a fodrászt jelentő סַפָּר csak a pontozása más.)
A
legősibb, és talán legszebb szó minden nyelvben, így a héberben is az anya: ém
(אֵם). Ugyanezzel a két betűvel írjuk le a „ha”
jelentésű im (אִם) szót is.
Petach
Tikvát, az újkori zsidó letelepülés elsőként alapított városát „ém hámosávot”-nak
(אִם הַמּוֹשָׁבוֹת) nevezik: a települések anyja.
Az anyanyelv – szfát ém (שְׂפַת אֵם).
Az anyanyelv – szfát ém (שְׂפַת אֵם).
Herzl
híres mondása viszont ezzel a szóval kezdődik: „im tircu, éjn zo
ágádá” (אם תרצו אין זו אגדה). Igaz, a cionizmus mottóját a pesti születésű Herzl németül
mondta: Wenn ihr wollt, ist es kein Märchen. Ha akarjátok, nem mese.
Izrael
leghíresebb királyának nevét nem csak zsidók viselik: a Dávid (דוד)
név a magyar és más kultúrákban is elterjedt.
Ám
ugyanez a három betű pontozatlanul dod-nak is olvasható: így bácsit, nagybácsit
jelent.
A
lehetőségeknek még nincs vége: az ugyanígy írt dud jelentése: kazán, üst. A
tetőkön látható, a napenergiát hasznosító vízmelegítő tartály héberül dud semes
(דוד שמש).
A
bö’ér (בְּאֵר) szó kutat jelent: Beér Séva városunk neve
is ezzel a szóval kezdődik. Ám a bé’ér (בֵּאֵר) ige azt jelenti, hogy megvilágítani, elmagyarázni.
Pontozatlan
szöveg olvasásakor itt is a mondatban elfoglalt értelem segít.
A
hasonló hangzású, de más betűkkel írt és más értelmű szavak is megzavarhatják a
héber nyelvvel ilyen vagy olyan szinten ismerkedőt.
Szochér-nak
hangzik a kereskedőt jelentő סוֹחֵר, és a bérlő értelmű שׂוֹכֵר is.
A
kár’á hangzású קָרָא jelentése: olvas, kiált, elhív. A kárá (קָרָה), az r hang utáni pillanatnyi megállás
nélkül: történik, előfordul.
Vásott
iskolás gyerekek gonosz vicce volt, amikor a „Chéder hámorim” (חדר המורים), vagyis tanári szoba feliratát némileg átalakították, éspedig
úgy, hogy a ה betűből ח betűt
csináltak. Az eredmény: „Chéder chámorim” (חדר חמורים) – szamarak szobája. A chámor (חמור) – szamár...
És
ha már a füleseknél tartunk, emlékezzünk meg minden csacsi leghíresebbjéről,
Bálám szamaráról. Ő nem chámor volt, hanem áton (אתון): a bibliai hébernek külön szava van a nőstény szamárra.
Gyakori
buktató a HÉ (ה), a CHET (ח)
és a CHÁF (כ) összekeverése.
Mózes
bátyja, Áron héber neve Áháron (אהרן). A HÉ-t alig ejtjük: Ááron-nak hangzik. Ellentétben az
ácháron (אחרון) szóval, ami utolsót jelent, és ahol
kiejtjük az „erős” ch hangot. Nem mellesleg: a névnél nem írunk VÁV (ו)-ot
az utolsó NUN elé, holott az O hang ezt indokolná, ahogy az ácháron szónál.
A
bibliai neveket úgy írjuk, ahogyan az a Szentírásban áll. Például Áron
fiatalabb, de nálánál nagyobb testvére, Mose (משה)
nevét sem מושה-ként írjuk, és e sorok írója héber neve, a
Simson is az I betűt jelző JUD (י) nélkül írandó, vagyis שמשון, és nem שימשון.
Egy hajszálnyi különbség vihart okozhat. Hogy miért? A száárá (שַׂעֲרָה) jelentése: haj, hajszál. A szöárá (סְעָרָה) viszont vihart jelent. Az ezektől csak egy magánhangzóban különböző szöorá (שְׂעוֹרָה) – árpa.
Gyakori forrása az elírásoknak az egyaránt heárá
hangzású הֶאָרָה –felvilágosítás,
megvilágítás, illetve a הֶעָרָה – megjegyzés.
Két „roé” hangzású szavunk van. A gyakoribb a lát jelentésű רואה ige de
főnévként „látó”, jóstehetségű embert is jelent. A „roé chesbon” (רוֹאֵה
חֶשְׁבּוֹן), szó szerint
a számok, számadások látója – a könyvelő újhéber megnevezése.
A רועה – pásztor. Ősidők óta segítője, a nyájőrző kutya: kelev
roim (כֶּלֶב רוֹעִים).
A héber-tanulás rögös útjának a kezdetén könnyen
eltéveszthető a „gyorsan” értelmű máhér (מַהֵר), a „holnap” jelentésű máchár (מָחָר), illetve az „eladta” jelentésű máchár (מָכַר) szavak helyesírása.
Az ávád (עָבַד) a „dolgozni” ige múltidejű alakja, hímnemben: dolgozott.
Ugyancsak ávád (אָבַד) a hangzása az
„elveszni” ugyancsak múltidejű és hímnemű alakjának: elveszett.
(Az arabul beszélők, illetve akik azt hallás után
elsajátították, különbséget tudnak tenni az ALEF [א] és az ÁJIN [ע] kiejtése között.)
Vannak
olyan hasonlóságok is, amelyek rokonértelműek, mégsem azonosak.
Két
„táá” – jelenidőben toe – hangzású igét ismer a héber nyelv. Az ismertebb az,
amelyik TET (ט) betűvel kezdődik. A טעה jelentése:
téved. A TAV (ת) betűvel kezdődő תעה másféle
tévedésről szól: táá báderech (תעה בדרך)
azt jelenti, hogy utat tévesztett. Amikor József bátyjai keresésére indult –
akik végül eladták őt – eltévedt a mezőn. A Tóra szavai szerint: vöhiné toé
bászáde (וְהִנֵּה תֹעֶה בַּשָּׂדֶה) (Mózes I, 37:15).
Tévedni
emberi dolog. Ahogyan a héber kifejezi: táut löolám chozeret (טָעוּת לְעוֹלָם חוֹזֶרֶת), szó szerint a tévedés mindig visszatér.
Remélem,
nem ebben a rovatban. ◙
HÉBER NYELVOKTATÁS
Halmos László
052-3260834
izraelihirlevel@gmail.com
