Peszách az „Átlépés”, vagy „Kihagyás” ünnepe: a héber pászách פסח ige ezt jelenti. Egyike
a három zarándokünnepnek (a másik kettő a Sávuot és a Szukot). A jeruzsálemi
Szentélyek fennállása idején a Jeruzsálembe
vezető utak javítását harminc nappal Peszách előtt kezdték el, hogy az ünnepre
felmenő több százezer zarándok (olé regel) nehézség nélkül juthasson fel a
szent városba.
Van egy nép,
amely 3300 éve minden évben megemlékezik egy természeten
túli eseménysorozatról, legyen akár derű, akár ború fölötte, éljen bármely ég
alatt.
A drámát a Hágádá (magyarul „Monda”) eleveníti fel. A Tíz Csapás és az utána következett
kivonulás ősi magyarázataival a Széder-estén, keletlen kenyérrel, amelynek a héber neve mácá, többes számban mácot,
és amit az európai, askenázi zsidók macesznak ejtenek, és a zsoltárok,
dícséretek közben négy pohár bort is felhajt minden résztvevő. Végül a
bájosan bumfordi, arameus nyelvű „Gödölye-dal” (Chád gádjá) eléneklése után így
búcsúzunk a Peszách ünnepét beköszöntő Széder-esttől: Lesáná hábá´á
biJerusálájim hábnujá (לְשָׁנָה הֲבָאָה
בִּירוּשָׁלַיִם הַבְּנוּיָה),
azaz „jövő évben a megépült Jeruzsálemben” – ami alatt az újjáépült
Templom körüli fővárost kell érteni. Amely újjáépülés nem lesz egyszerű dolog,
nem mindenki fogja szeretni.
Nyolcadik
évtizede, hogy történelme legnagyobb pusztítása óta és e pusztulás
következményeként e nép egyre nagyobb hányada a maga független államában él. Az
itt születetteknek és a régi izraelieknek nincs szüksége magyar vagy egyéb
nyelvű fordításra: magától értetődően olvassuk a Széder héber imáinak, „pijut”-jainak
(vallásos költeményeinek) a szövegét. Az arameus szövegű verseket is kívülről
fújják a gyerekek.
A Hágádá
szövege évszázadok óta változatlan. Egyik megállapítása hátborzongató. Észre
sem vesszük, hogy ez az egész narráció központi eleme, a történelem
talán legnagyobb drámája: seb’chol dor vádor omdim álénu l’cháloténu
(שֶׁבְּכָל
דּוֹר וָדוֹר עוֹמְדִים עָלֵינוּ לְכַלּוֹתֵנוּ)
–
hogy minden nemzedékben felkelnek megsemmisítésünkre.
Sokszor
leírtam már: minden, ami Izrael államával, népével, sorsával kapcsolatos, nem
politika, hanem teológia. Emberi problémák abszolút megoldhatatlan
komplexuma. Lecke, amelyet évezredekkel ezelőtt adott fel a Legfelsőbb Hatalom,
és amely emberi léptékkel megoldhatatlan. Ez pedig a „választott nép” – avagy,
amint azt unalomig ismétlem – olvasatomban a népek közé kihelyezett „kísérleti
csoport” mozgása térben és időben.
A népek
(héberül: „gojim” – a gyakran idézett és mindenütt zsigeri
gyanút keltő szó ezt jelenti) a földi terek és idők legnagyobb részében nem
tudnak megbirkózni a közéjük-melléjük került héberek avagy zsidók különös
erényeivel és hibáival, és nem kevés alkalommal egyszerű fizikai
kiküszöbölésükben vélték és vélik megtalálni a megoldást.
✡
A loddi Ben-Gurion repülőtér, mint
ilyenkor mindig, csúcsforgalmat bonyolít. Külföld felé az izraeli kirándulók,
befelé a zsidó és keresztény zarándokok igyekeznek.
A peszáchi
munkaszünet napjaiban belföldön is elindulhatunk egy tavaszavató kirándulásra.
Ilyenkor, az esős évszak végefelé virágzik a sivatag: a Negev csodás arcát
mutatja. Érdemes látni!
Adja a
Mindenható, hogy Izraelt és általa minden országot és népet elkerülje a háború,
és a fegyverekre, rakétákra, rakéta-elhárító rakétákra, kémholdakra,
csapásokra, ellencsapásokra és ellen-ellencsapásokra a Gondviselés által
kijelölt varázslatos órától kezdve ne legyen többé szükség. ◙
