Üdvözöljük a „Gálil” Nemzetközi Repülőtéren!

„Kérjük utasainkat, foglalják el ülőhelyeiket. Gépünk nemsokára leszáll a Gálil Nemzetközi Repülőtéren!” – hangzik el a légikisasszony felszólítása, úgy öt év múlva.

Ha minden a tervek szerint megy.

A Netanjáhu kormány a napokban a költségvetési törvény keretében elfogadta egy új nemzetközi repülőtér létesítését 2019-es határidővel az ország északi részében, Galileában, Ramat Davidban, nagyjából Haifa és Afula között.

Ramat David jelenleg a Légierő bázisa, elődjét még a britek építették. Jiszráél Katz közlekedésögyi miniszter keresztülvitte, hogy a 2015-ös költségvetésből jusson az óriásprojektre, bár az jórészt magántőkéből fog épülni, az úgynevezett BOT rendszerrel. A rövidítés a „Build, Operate, Transfer”, azaz építsd fel, működtesd és add át szavakat takarja. Lényege, hogy a vállalkozói-befektetői csoport a maga tőkéjéből megépíti, a szerződés szerint 20 vagy 25 évig működteti – ez idő alatt a haszon az övé – majd a meghatározott idő lejártával átadja az államnak. Ilyen módszerrel épült Izraelben az észak-déli irányú 6. számú fizetős műút.

Mi volt olyan sürgős?

Izrael egyetlen nemzetközi repülőtere, a loddi Ben Gurion Repülőtér kapacitása 16 millió utas fogadása évente. Ezt a kapacitást előreláthatólag már a jövő évben, vagyis 2015-ben el fogja érni. Egy második nemzetközi repülőtér megépítése tehát a legsürgősebb feladatok közé tartozik, hiszen Izraelt a tenger és négy arab állam fogja közre, mely utóbbiak közül kettő ellenséges, kettő barátságtalan. Izraelt lényegében csak a tenger és a levegő köti össze a külvilággal.

Miért éppen Galileában?

Egy második repülőtér létesítéséről nem kevesebb, mint 15 éve vitatkoznak. Szóba került két katonai repülőtér: a Beér Séva melletti Nevatim vagy a Hedera közelében lévő Éjn Semer átalakítása polgári célokra, de felvetődött egy futurisztikus ötlet is: mesterséges sziget létesítése repülőtér céljára, valahol Herzlia előtt, a Földközi tengerben.

A Galilea melleti döntés legfontosabb oka az, hogy a meglévő katonai repülőtér révén az infrastruktúra (műszaki felépítmény) részben már adott.

A másik ok: a külföldről Izraelbe tartó turizmus jelentős része Galileába irányul.

Jiszráél Katz közlekedésügyi miniszter meggyőződését hangoztatja: a repülőtér építése, majd annak működése igen sok munkahelyet teremt, ami zsidó lakosságot fog vonzani az immár arab többségű Galileába a túlnépesedett tel-avivi „vízfejből”.

Kevésbé lelkesek a leendő nemzetközi repülőtér közelében fekvő kibucok és mosávok lakosai, akik a fejük fölött éjjel és nappal le- és felszálló gépek zajától tartanak. Arról nem is szólva, hogy egy jövőbeli háborúban a libanoni és a szíriai határhoz meglehetősen közel fekvő objektum kiemelkedő célpont lehet. ◙

A harmadik intifáda felé ♦ A palesztinok a Biztonsági Tanácshoz fordulnak

Folytatódik a nyugtalanság Jeruzsálemben és a Nyugati Parton. A rendfenntartó erőket fiatalok, és a közéjük valószínűleg szánt szándékkal beszervezett gyerekek kövekkel és gyújtópalackokkal dobálják.

Csütörtökön egy ilyen támadás alkalmával a Ramallah közelében fekvő Likia városban egy határrendőr életveszélytől tartva a gyújtópalackokat dobáló, fenyegető tömeg felé lőtt. Palesztin jelentés szerint egy, az akcióban részt vett 13 éves gyereket mell-lövés ért, amibe belehalt.

Palesztinok továbbra is állandó kődobálással veszélyeztetik az új jeruzsálemi villamos utasait, amikor a járat az arab-lakta Suáfát negyed mellett halad el.

Jeruzsálemben, az Ármon hánáciv sétálóutcában csütörtökön felgyújtottak egy, a nagyközönség számára felállított Szuká-sátrat. A járókelők arab gyerekeket láttak elfutni a helyszínről. A gyújtogatás a Szukot ünnep és az azt követő Smini áceret kimenetele után történt.

Chaled Mesál, a Katar-ban élő Hamasz-vezető azzal vádolja Izraelt, hogy kihasználva a Szíriában és Irakban folyó eseményeket el akarja foglalni a Templomhegyen emelkedő El-Aksza mecsetet.

Pénteken a hatóságok csak 50 évesnél idősebb férfiakat engedtek fel a Templomhegyre, miután értesülések szerint fiatalok rendbontásra készültek. Asszonyok számára nem volt korlátozás. A muzulmán szertartás események nélkül véget ért. 

A palesztin rendbontás azóta súlyosbodott, mióta kisebb zsidó csoportok – főképpen a zsidó ünnepek alatt – rendszeresen felmennek a Templomhegyre imádkozni.

Az izraeli rabbinátus teológiai-doktrinális irányvonalát meghatározó ultraortodoxok szigorúan tiltják zsidók számára a Templomhegyre történő felmenetelt, miután a Szentély lerombolása, i. sz. 70 óta szünetel a megtisztító ritus.

*

Jasszer Abed Rabbo, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet főtitkára közölte: a legközelebbi jövőben egy olyan tervezetet kívánnak az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé terjeszteni, amelynek elfogadása esetén a BT követelné Izraeltől a Hatnapos Háború során, 1967 júniusában megszállt Nyugati Part („Ciszjordánia”) feladását, beleértve Jeruzsálem Óvárosát, és azon kerületeit, amelyek 1967-ig jordániai megszállás alatt voltak.

Az Egyesült Államok kormánya felkérte a palesztin vezetést, hogy a tervezet beterjesztésével legalább a jövő év elejéig várjon, a palesztin vezetés azonban a kérést visszautasította, mondván, hogy az amerikai kérés megfogalmazása „homályos”.

Binjámin Netanjáhu miniszterelnök is közölte véleményét, mely szerint ilyen egyoldalú palesztin kezdeményezések csak károkat okozhatnak a békefolyamatnak. ◙

FORRÁS: A Kol JIszráél, az Izraeli Rádió óránkénti hírei és az állomás internetes portálja 

  

Fedezd fel a héber nyelvet ♦ Az eső becsülete

Csapadékszegény, félsivatagi országunkban ősidők óta nagy az eső becsülete. Olyannyira, hogy a héber nyelv négy szót is ismer rá.

A hétköznapi beszédben legismertebb a gesem (גֶּשֶׁם). Többesszámú alakja: gsamim (גְּשָׁמִים). A viharos zápor az gisméj zááf (גִּשְׁמֵי זַעַף) – szó szerint „dühös eső”…

Az esőkabát: möil gesem (מְעִיל גֶּשֶׁם)

Életfontosságú voltát jelzi, hogy a „megvalósítás” fogalmát a héber az eső szóból alkotta: hágsámá (הַגְשָׁמָה). Az álmait, terveit megvalósító ember: mágsim (מַגְשִׁים), illetve nőnemben mágsimá (מַגְשִׁימָה). Ilyen emberek alapították a Golán fennsík déli részén fekvő Rámát mágsimim (רָמַת מַגְשִׁימִים), a magyarra nehezen fordítható „Megvalósítók magaslata” mosávot. (A mosáv magángazdaság, ellentétben a kibuccal, ami kollektíva.)

Aki eddig jutott az olvasásban, annak feltünhetett, hogy az esernyőről egy szó sem esett. Nos, ezt az alkalmatosságot az esőt jelentő másik szóból alkották a nyelvújítók. Ez a szó a mátár (מָטָר), az esernyő pedig mitrijá (מִטְרִיָּה).

A cél héberül – mátárá (מַטָּרָה). Az ebből képzett himtir (הִמְטְיר) ige viszont azt jelenti, hogy eláraszt. Nem feltétlenül vízzel: akár gólokkal is az ellenfél kapuját, vagy töltényekkel az ellenség állásait. Ha valaki nagyon megharagudott valakire, himtir áláv gofrit vöés (הִמְטִיר עָלָיו גָפְרִית וְאֵשׁ), „kénköves tüzet zúdított rá”, mint ahogyan Isten tette Szodomával és Gomorával (Mózes első könyve, 19:24).

Az imént véget ért Smini áceret ünnep imádságában elhangzott az esőért való könyörgés. A mindennapi imában a vallásgyakorló zsidó mostantól esőért imádkozik, egészen Pészáchig: ez az időszak körzetünkben megfelel az esős évszaknak. A nyári hónapokban harmatért szól az ima, aminek a neve héberül tál (טַל).

Az első őszi esőnek külön neve van: jore (יוֹרֶה), és a nyár közeledtével érkező utolsó esőnek is: ez a málkos (מַלְקוֹשׁ).

Adjon a Jó Isten időben hulló esőt, békét, biztonságot az új évben, és a következőkben is. ◙

Héber nyelvtanítás: 052-3260834; izraelihirlevel@gmail.com