Üdvözöljük a „Gálil” Nemzetközi Repülőtéren!

„Kérjük utasainkat, foglalják el ülőhelyeiket. Gépünk nemsokára leszáll a Gálil Nemzetközi Repülőtéren!” – hangzik el a légikisasszony felszólítása, úgy öt év múlva.

Ha minden a tervek szerint megy.

A Netanjáhu kormány a napokban a költségvetési törvény keretében elfogadta egy új nemzetközi repülőtér létesítését 2019-es határidővel az ország északi részében, Galileában, Ramat Davidban, nagyjából Haifa és Afula között.

Ramat David jelenleg a Légierő bázisa, elődjét még a britek építették. Jiszráél Katz közlekedésögyi miniszter keresztülvitte, hogy a 2015-ös költségvetésből jusson az óriásprojektre, bár az jórészt magántőkéből fog épülni, az úgynevezett BOT rendszerrel. A rövidítés a „Build, Operate, Transfer”, azaz építsd fel, működtesd és add át szavakat takarja. Lényege, hogy a vállalkozói-befektetői csoport a maga tőkéjéből megépíti, a szerződés szerint 20 vagy 25 évig működteti – ez idő alatt a haszon az övé – majd a meghatározott idő lejártával átadja az államnak. Ilyen módszerrel épült Izraelben az észak-déli irányú 6. számú fizetős műút.

Mi volt olyan sürgős?

Izrael egyetlen nemzetközi repülőtere, a loddi Ben Gurion Repülőtér kapacitása 16 millió utas fogadása évente. Ezt a kapacitást előreláthatólag már a jövő évben, vagyis 2015-ben el fogja érni. Egy második nemzetközi repülőtér megépítése tehát a legsürgősebb feladatok közé tartozik, hiszen Izraelt a tenger és négy arab állam fogja közre, mely utóbbiak közül kettő ellenséges, kettő barátságtalan. Izraelt lényegében csak a tenger és a levegő köti össze a külvilággal.

Miért éppen Galileában?

Egy második repülőtér létesítéséről nem kevesebb, mint 15 éve vitatkoznak. Szóba került két katonai repülőtér: a Beér Séva melletti Nevatim vagy a Hedera közelében lévő Éjn Semer átalakítása polgári célokra, de felvetődött egy futurisztikus ötlet is: mesterséges sziget létesítése repülőtér céljára, valahol Herzlia előtt, a Földközi tengerben.

A Galilea melleti döntés legfontosabb oka az, hogy a meglévő katonai repülőtér révén az infrastruktúra (műszaki felépítmény) részben már adott.

A másik ok: a külföldről Izraelbe tartó turizmus jelentős része Galileába irányul.

Jiszráél Katz közlekedésügyi miniszter meggyőződését hangoztatja: a repülőtér építése, majd annak működése igen sok munkahelyet teremt, ami zsidó lakosságot fog vonzani az immár arab többségű Galileába a túlnépesedett tel-avivi „vízfejből”.

Kevésbé lelkesek a leendő nemzetközi repülőtér közelében fekvő kibucok és mosávok lakosai, akik a fejük fölött éjjel és nappal le- és felszálló gépek zajától tartanak. Arról nem is szólva, hogy egy jövőbeli háborúban a libanoni és a szíriai határhoz meglehetősen közel fekvő objektum kiemelkedő célpont lehet. ◙