EZ TÖRTÉNT A HÉTEN IZRAELBEN

Július 31, vasárnap
• A hetek óta tartó tiltakozások hatására Binjamin Netanjáhu miniszterelnök és pénzügyminisztere, Juvál Steinitz úgy döntöttek, hogy a benzin és származékai árait nem emelik augusztus 1-től. Emelni tervezik a tőkehozam jövedelmére és a nagy értékű örökségre kivetett adót. Szóba került a 16%-os ÁFA 2-3%-kal történő csökkentése, az első lakás adóinak a mérséklése, a gyereknevelés kiadásainak beszámítása az adózásba és több, a középosztály terheit könnyítő lépés.

Augusztus 1, hétfő
• Jehuda Weinstein, a kormány jogügyi tanácsadója lehetővé tette, hogy a rendőrség kihallgassa a Legfelsőbb Bíróság bíráját, Jorám Danzigert. A bírónak gyanú szerint korábban törvénybe ütköző jogi kapcsolata volt Bat Jam visszaélések sorával gyanúsított polgármesterével, Slomo Lachiánival. Danziger visszautasította a gyanúsítást, és szabadságot vett ki.
• „Negyven éve várok erre a napra!” – mondta meghatódva a 90 éves bácsi, aki megnyerte a lottó szombat esti sorsolásán a 7 millió sékeles főnyereményt. „Most minden unokám kap egy-egy lakást!” – ígérte.

Augusztus 2, kedd
• Letartóztatták az Izraelben élő un. breszlavi chaszidok egy szektájának a vezetőjét, aki a befolyása alá került hét asszonyt és 15 gyermeket perverz kínzásnak és nemi jellegű atrocitásoknak vetette alá.
• Az augusztusban bevonult katonai évfolyamból válogatnak kiemelkedő figyelemmel, fegyelemmel és intelligenciával bíró fiúkat és lányokat, akiket a bonyolult rakéta-elhárító rendszerek kezelésére tanítanak.
• A Nyugati Part telepeseinek egyik vezetője a tel-avivi Rotschild-sugárúton sátrat vert tüntetők egy részét anarchistáknak nevezte, de magát a lakhatási tiltakozást igazságosnak vélte. A nemzeti-vallásos áramlat a lakásínség megoldását a Nyugati-parton történő zsidó letelepülés fokozásában látja.

Augusztus 3, szerda
• Kirját Gát város határában ért földet egy Grad-rakéta, amelyet a Gázai-övezetből lőttek ki izraeli területre. A Légierő támadta a kilövés körzetét. Személyi sérülés sehol sem történt.
• Dr. Idelmann, az orvos-szakszervezet főtitkára abbahagyta napok óta folytatott éhségsztrájkját, miután, mint mondta, „jelentős előrehaladás” történt a pénzügyminisztérium és az orvosok között folyó tárgyalások során. A Kincstár hozzájárult 1000 orvosi állás betöltéséhez és a kötelező inspekciók csökkentéséhez. A rezidens orvosok mindebben nem látják problémáik megoldását.
• A lakhatás drágaságáért tiltakozók több helyen eltorlaszolták a közlekedési utakat. A tehenészek is tiltakoztak, amiért a kormány külföldi tejtermékek importjával tervezi letörni az árakat.

Augusztus 4, csütörtök
• Ezer rezidens orvos adta be kollektív felmondását az alacsony bérek és a megterhelő ügyeletek miatt. A felmondások egy hónap múlva lépnek érvénybe.
• Ram Rotberg dandártábornokot nevezték ki a haditengerészet parancsnokává. Rotberget annak ellenére nevezték ki, hogy a második libanoni háborút követően megrovást kapott, miután a haditengerészet „Chanit” nevű hajója a libanoni partok előtt találatot kapott a Hezbollah-tól, és négy tengerész életét vesztette.
• Izrael 770 palesztin biztonsági foglyot bocsátott szabadon a napokban kezdődött Ramadan böjthónapra való tekintettel.

Augusztus 5, péntek
• Askelon közelében értek földet a Gázai övezetből kilőtt Kasszam-rakéták. A légierő a kilövés utáni percekben támadta a rakétát indító sejt embereit.
• Kisgyerekes szülők is az utcákra vonultak tüntetni – sokan babakocsikkal – a pelenkák, csecsemőápoló szerek, csecsemő-tápszerek, valamint a bölcsődék dráguló árai elleni tiltakozásul.

Augusztus 6, szombat
• Este, a szombatnap kimenetele után az ország nagyobb városaiban minden eddiginél többen, összesen 300 ezren vonultak az utcákra a megélhetés fokozódó drágulásai ellen tüntetve.

Augusztus 7, vasárnap
• Földrengés Izraelben: a Richter skála szerinti 4.2 fokozatú, enyhe földmozgásokat vasárnap délelőtt az ország legnagyobb részén érezték. Epicentruma Binjamina várostól mintegy 40 kilométerrel nyugatra, a Földközi tenger medre alatt volt. Károkról nem érkeztek jelentések. ◙

Történet egy batyus zsidóról

1973 nyarán dobbantottam Budapestről, a néhai Jugoszlávián és Olaszországon keresztül.

Egyik utam Haifára vezetett. 1974 ősze volt, a jom-kippuri háború utáni ősz. A Pevzner utcai HOH-ban (magyar klubban) nagyban dominóztak a hölgyek. Furcsállottam, hogy kövekkel játsszák a römit. Ők pedig azt furcsállották, hogy 1974-ben Pestről beállít valaki Haifára és kiadó lakást keres.

Jolán néni az Arlozoroff utcai lakását adta ki nekem. Ő maga a lányánál lakott, az unokákra vigyázott. Néha, esténként, mikor én már hazaérkeztem a munkából, és a lánya is (neki már nem kellett vigyáznia az unokákra), átjött és mesélt.

A néni saccolásom szerint a XX. századdal lehetett egyidős, vagyis hetvenes éveinek közepén járhatott. Amint az ebben a korban gyakori, főként a fiatalságáról mesélt. Kiskunhalason laktak. Egyik története egy vándor zsidóról szólt.

A XX. század első harmadáig Magyarországon is gyakori jelenség volt a vándorló zsidó. Amolyan batyus zsidó, akinek Pészáchkor kinyitjuk az ajtót: talán Élijáhu próféta tiszteli meg házunkat.

Batyujában hordta a személyi iratait, az „imádságát“, ahogy a vidéki magyar-zsidó a taleszt és a tvilemet nevezte, egy zsoltáros könyvet (tilemli) és valamelyes élelmet, cserebere-árut, miegymást.

Az öregúr rendszeres körökben, ciklusban járta az országot és minden évben visszatért azokhoz a házakhoz, ahol látta, hogy szívesen fogadják és megvendégelik. Az évek során az útba eső családok minden tagját, búját, baját megismerte. És, ami igazán érdekes, tanácsokkal is megszolgálta a megvendégelést. A tanácsok pedig, mint az szájról szájra járt, minden esetben – de valóban minden esetben – használhatók voltak, adott esetben nagyon is sokat segítettek.

Az egyik évben meghalt a nagypapa. A következő ősszel, amikor a rejtélyes vándor kopogtatott, a szokott „Sólem áléjchem“ helyett a család legnagyobb megdöbbenésére – „Boruch dáján emesz“-szel köszönt. A gyászhír hallatán mondott áldással. Áldassék az  Igazságos Bíró…

Egy másik alkalommal – Jolán néni már fiatal asszony volt – kisfia súlyos diftérián esett át egy olyan világban, amely még nem ismerte a penicillint. A gyerek halálos veszélyben volt, de felépült.

A vándor megérkezésekor ő maga fogadta a vendéget. Miután leültette és enni-innivalót tett elé, belekezdett volna mondókájába:

– „Még nem is mondtuk, hogy…“

A vendég megállító kézmozdulatot tett: – „Nem kell azt nekem mondani. Minden nap mondtam Tehillimet…“ (zsoltárokat).

Teltek az évek. A gyerekek nőttek, a felnőttek öregedtek és a vándor rendszeresen megjelent. 1933 őszén – erre Jolán néni világosan emlékezett – a szokottnál komorabban ült a vendég az asztalnál.

– Az az ember, akiről ma annyi szó esik, aki most Németországban uralkodik, nagyon sok bajt fog okozni. Nagyon, nagyon sokat. Főként a mi népünknek. Ő Ámálék utóda. A legjobb lenne, ha valamennyien útra kelnének…

A harmincas-negyvenes évek fordulóján Magyarországon is súlyosbodtak a zsidótörvények, de a környező országokból sem jöttek jobb hírek. A visszatérő ismeretlen soha nem mulasztotta el megpendíteni a kivándorlás témáját.

– Ha ennyire künn akar látni minket, maga miért van még itt? – évődtek vele.

Választ nem kaptak. 

A vándor zsidó – aki soha nem mutatkozott be – 1943-ban jött utoljára.

Amint feltűnt a fordulóban, nekiestek a kérdésekkel. Már nem csak a szokott családok, hanem minden halasi zsidó.

– Mi lesz velünk? Mit csináljunk?

A választól – három nemzedék távolából visszatekintve – libabőrös lesz az ember háta. A válasz így hangzott:

– Ha képesek elhagyni Európát, Erecbe, Észak- vagy Dél-Amerika felé, tegyék. Minél hamarabb, annál jobb. Akinek nem áll módjában, az költözzön fel Budapestre. Ott maradnak meg majd a legtöbben…

Jolán néni és családjának egy része, amelyik 1944 tavaszán a bécsi Strasshofba került és onnan mezőgazdasági munkára, visszatért Halasra. A háború után alijjáztak.

Bizonyára nem ez az első olyan történet, amelyet tisztánlátó (clearvoyant) személyekről hallanak.

A legjobb példa létezésükre Izrael prófétái. A Háftárá felolvasása előtti és utáni áldásban megköszönjük Istennek, hogy igaz prófétákat adott nekünk.

Közismertek Nostradamus „ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes” jellegű verses jóslatai is.

A jóslás, a téridő szerkezetébe avagy szövetébe való betekintés képessége egyfajta tudatállapot által lehetséges. Hogy ez miképpen érhető el – ezt talán csak azok a kiválasztottak tudják megmondani, akik rendelkeznek ezzel a tudatállapottal, vagy be tudják programozni magukat, hogy elérjék.

A batyus vándor számomra ismeretlen módszere a legmegdöbbentőbb. Időben igen közel áll mihozzánk, ami azt tanúsítja, hogy egyes embereknek ma is megadatik a tisztánlátás. Hogy miképpen, el nem tudom képzelni. Maga a lehetőség érthetetlen és félelmetes. ◙ 

Együtt számolunk

A héten kezdődött augusztus hava. Az északi féltekén a kánikula hava, nincs benne semmi különös. Ami mégis egyedivé teszi, az az, hogy a hó elseje újholdra esett, emiatt a zsidó naptár is, és a muzulmán naptár is ezen a napon írta le a maga első napját.

A zsidó Áv hónap elseje tehát augusztus elsejére esett, de a muzulmán időszámítás is újholdkor írja le a hónap elsejét, ráadásul most éppen nem is akármilyen hónap kezdődik, hanem a Ramadan böjthónap. (Ami nem mindig nyári hónap.)

A héber naptár Áv hónapjának az első kilenc napját a hagyomány gyásznapokként tartja nyilván. Áv hó 9. napja a csúcs: ezen a napon rombolták le Jeruzsálemben az első, Salamon király által épített Szentélyt a keresztény időszámítás előtti 586. évben, majd évszázadokkal később, az időszámítás szerinti 70. évben a babilóniai száműzetésből visszatértek által felépített, majd Heródes által megújított második Szentélyt is.

Áv hó 9 – héberül Tisá böÁv – böjtnap.

Áv hó 15-e egy hirtelen kanyarral már szerencsés napnak számít, ezen a napon sok esküvőt tartanak.

Az iszlám Ramadan böjthónapja alatt hívőik mindennemű élvezettől tartózkodnak, de csak napkeltétől napnyugtáig. A napnyugtát sok helyen ágyúlövés jelzi, és a nép nekilát kipótolni a nappal elmulasztottakat – egészen virradatig.

Amíg augusztus hava 31 napos, a zsidó és muzulmán hónapok rövidebbek. Áv havát augusztus 31-én már a következő Elul hó elseje váltja fel.

Mindehhez hozzáteszem: Izraelben, de a legtöbb muzulmán államban is legfőképpen a Gergely-naptárat használják: a vallási naptárakat az újságok címlapján „miheztartás végett” közlik, de gyakorlati használatuk csak a jeles napok megállapításánál van.

Mégis érdekes ez a ritka együttállás: harminc napig az egész Földön együtt számolunk.

Milyen jó lenne, ha ez az együtt-számolás örök időkig fennmaradna! ◙