Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2012. január 21., szombat

A pont, ahonnan nincs visszatérés

Ha egy repülőgépet 2000 kilométer megtételére elegendő üzemanyaggal tankoltak fel, és már megtett 1001 kilométert, elérkezett arra a pontra, ahonnan már nem tud visszatérni kiindulópontjára.

Ezt az angol repülős kifejezést – „point of no return” – előszeretettel alkalmazzák az élet olyan fordulóira, amelyekből már nem lehetséges a visszatérés egy korábbi helyzetbe.

Izrael pénteken (január 20) ezt az üzenetet közvetítette az Izraelben látogató Martin E. Dempseynek, az Egyesült Államok hadereje egyesített vezérkarának a főnökének.

Az üzenet, amelyet a jeruzsálemi Jád Vásém-ben is megfordult hadseregtábornoknak közvetített Izrael polgári és katonai vezetése – és itt szükségtelen kitérni a nevekre, egy egész államról és nemzetről van szó – a következő: Irán nem ma és nem tegnap, de már 2008-ban túljutott azon a kritikus ponton, ahonnan nincs visszatérés.

A nukleáris fegyverek és az azokat célba juttató rakétatechnika fejlesztéséről van szó. A valóság az, hogy sem olajembargó, sem az Iráni Nemzeti Bank elleni szankció nem hatékony. Ezt a valóságot a jelek szerint nem fogja fel az Obama-kormányzat, amelynek nyilatkozatai azt sugallják, hogy még elegendő idő van ahhoz, hogy az iráni vezetést jobb belátásra bírják.

Izrael szerint ezek az időnként elhangzó megnyugtató nyilatkozatok az USA kormányzata részéről nem egyebek, mint verbális bűvészmutatványok.

Ha ma este az iráni vezetők ülésén elhatározzák, hogy titokban megépítik az atombombát, ehhez minden eszköz rendelkezésükre áll. Az iráni atombomba-menetrend nem naptár, hanem döntés kérdése” – idézi a Mááriv héber napilap Amosz Jadlin tartalékos vezérőrnagy, az AMAN, a katonai hírszerzés volt főnöke tömör helyzetelemzését.

Egy felmérés, amelyet a TikDebka portál szakértői végeztek a múlt héten ázsiai és európai forrásokból, arra mutat, hogy Kína, Japán, Dél-Korea, India és Törökország az iráni kőolaj-kivitel 85 százalékát, napi 2.5 millió hordónyit vásárolják az Iszlám Köztársaságtól, és minden híresztelés ellenére semmi jele annak, hogy csökkentenék vásárlásaikat.

Igaz ugyan, hogy Kína a legutóbbi időkig napi 550 ezer hordónyi nyersolajat vásárolt Irántól, ami szükségletének 11 százaléka, és ezt 2012 januárjában 285 ezerre, felére csökkentette, de semmi jele annak, hogy ez az amerikai szankciók elfogadása volna: nem azt jelenti, hogy a vásárlási volumen a szándékos csökkentés irányába haladna.

Az európai államok összesen naponta 450 ezer hordónyi kőolajat vásárolnak Irántól.

Japán vásárlásainak mérséklését ahhoz kötötte, hogy az Egyesült Államok garantálja, hogy ázsiai versenytársai, Kína és India is hasonlóképpen járnak el.

India rúpia-dollár átszámítási machinációkkal igyekszik csökkenteni a nemzeti bankját érő károkat, amelyek a szankciókban való részvétel esetén érné.

Törökország már bejelentette, hogy nem szándékozik csökkenteni napi 200 ezer hordót kitevő vásárlását az iráni kőolajból. 

Mindezekből Izrael arra következtet, hogy semmiféle gazdasági szankció nem hatékony az iráni atomprogram leállítására. ◙

Medvegyev ulica, Jerikó

Ezt is megértük: a Szentföldön, a Biblia egyik legismertebb városában az egyik főutcát az orosz elnökről, Dimitríj Medvegyevről nevezte el a Palesztin Autonómia.

A döntést a Palesztin Autonómia tanácsa, illetve az autonómia irányítása alá tartozó Jerikó városvezetése hozta, “az Oroszország és a palesztin nép között fennálló történelmi és kulturális kapcsolatok, valamint Oroszország és Jerikó városa közötti baráti viszony elismeréséül a városi tanács úgy határozott, hogy a város egyik főutcáját barátunkról, Dimitríj Medvegyevről nevezi el” – áll a Palesztin Autonómia pénteken kibocsátott hivatalos nyilatkozatában.

A megtisztelt politikus tavaly januárban járt Jerikóban, ahol hangsúlyozta: országa több, mint két évtizeddel ezelőtt elismerte a független Palesztinát, és ezen az álláspontján a továbbiakban sem kíván változtatni.

A gesztust Mahmud Abbász e napokban folyó oroszországi látogatására időzítették. A palesztin politikus nem ismeretlen személy Moszkvában: a szovjet időkben a harmadik világ kádereit képző Lumumba egyetemen tanult. 

A doktorátusnak megfelelő diplomára beadott “tudományos” értekezésének a témája “a cionizmus és a nácizmus kapcsolata a második világháború éveiben” volt, amelyben a Holokauszt tényét kétségbe vonta és zsidó áldozatai számát “legfeljebb néhány százezer” lélekben állapította meg – ki tudja, milyen kutatások alapján. Későbbi nyilatkozataiban enyhíteni igyekezett a dolgozatban írtakon, mondván: “akkor még háborúban álltunk Izraellel: ma már nem mondanék ilyesmit”...

Azért bízzunk benne, hogy következő palesztin látogatás után nem lesz Putyin-körút Hebronban... ◙

2012. január 20., péntek

A jegybank megállapítása: drága az élelmiszer Izraelben

Az izraeli jegybank legutóbb közzétett szemléje szerint Izraelben drágák az élelmiszerek fogyasztói árai az iparikag fejlett OECD országok áraihoz viszonyítva. Tovább rontja az összehasonlítást az a tény, hogy Izraelben a jövedelem alacsonyabb, mint az OECD-országok átlagjövedelme.

A szemle a 2010-es adatokat veszi alapul, amely adatok és viszonyok nem változtak lényegesen a 2011. évben sem.

A tejtermékek, a halból származó élelmiszerek és a nem-alkoholos italneműk különlegesen drágák Izraelben a nemzetközi árakhoz képest. A szállodai árak, az éttermek, kultúra és szórakozás, valamint a gépkocsik árai ugyancsak magasaknak számítanak a fejlett államok áraihoz történő összehasonlításban.

Ahol azonban az import és a verseny feltételei adottak – például a lábbeli és ruházati cikkek – ott az árak is olcsóbbak.

A szemle kitér a fogyasztói árak alakulása és az erős sékel, valamint a különböző áruk eltérő árpolitikája közötti összefüggésre is.


Fenti rövid cikk a Jediot Ahronot angol nyelvű internetes hírportáljából származik. Az angol nyelvű portál annyiban érdekesebb, mint a hébernyelvű, hogy a kommentelők nem csak Izraelből, hanem tucatnyi országból hozzászólnak a cikkekhez. A világhangulat is lemérhető egy-egy témával kapcsolatban. Azt persze tudni kell, hogy sem a cikkírók, sem a hozzászólók nem hordják a mellényzsebükben a bölcsek kövét.

“Az élelmiszerek drágák, ez így van és így is lesz, mert ez egy alapvető szükséglet. És mindaddig, amíg megfojtják a versenyt, várható, hogy többet kell fizetni. A kormányoknak lazítaniuk kellene a reguláción. Szálljanak le a gyártó cégekről! Hagyják őket versenyezni! Akkor idővel beáll a kínálat és kereslet által megszabott ár” – írja egyikük, aki további szempontot is felvet: “Az élelmiszer drága, mert elkészítve vásároljuk. Vegyük meg nyersen, és süssünk-főzzünk otthon: így olcsóbb lesz.”

A következő komment rövid és vádló. “Nem az élelem drága Izraelben. Az árak túlzottak, mert az elárusítók magas profitot zsebelnek be a közönségtől....”

A következő hozzászóló azt követeli, hogy törjék meg a monopóliumok hatalmát. Szerinte sokak szegénységének a megszüntetése érdekében a gazdasági és politikai rendszert kell megváltoztatni. (“The system needs to be changed”) Ezután a magát amerikai szabrának, vagyis Izraelben született amerikai lánynak nevező olvasó egy “demokratikusabb kapitalizmust” említ, amelyben az üzleti etikát (“business ethics”) a munkaadóknak kell kialakítani, a munkavállalóknak pedig alkalmat kell adni képességeik bizonyítására és ennek alapján kell fizetni őket. A kapzsiságnak (vagy a követelődzésnek) véget kell vetni (“The greed must stop”) – [Vajon hol dolgozik a hölgy? A papánál?]

Mások felemlítik a múlt évben lejátszódott, hónapokig tartó szociális tiltakozó tüntetéseket Izraelben.

Egy további olvasó abban látja a problémát, hogy az élelmiszer-feldolgozó ipar és -nagykereskedés néhány család kezében összpontosul.

Az a hozzászóló, aki Torontóban ragadott billentyűzetet, így ír: “Az egész világgazdaság teljességgel manipulált. A valóságban nem létezik szabadpiaci kapitalizmus... “

Ben Gurionnak, Izrael első miniszerelnökének még az ötvenes években volt egy mondása, amit akár jóslásnak is tekinthetünk – nem túl bíztató jóslásnak: "Izraelt katonailag a poklok kapui sem veszik be, de gazdaságilag viszonylag könnyen térdre kényszeríthető”.

A gazdaság döntéshozói éppen olyan felelősségel tartoznak, mint a hadsereg tábornokai.