Az izraeli jegybank legutóbb közzétett szemléje szerint Izraelben drágák az élelmiszerek fogyasztói árai az iparikag fejlett OECD országok áraihoz viszonyítva. Tovább rontja az összehasonlítást az a tény, hogy Izraelben a jövedelem alacsonyabb, mint az OECD-országok átlagjövedelme.
A szemle a 2010-es adatokat veszi alapul, amely adatok és viszonyok nem változtak lényegesen a 2011. évben sem.
A tejtermékek, a halból származó élelmiszerek és a nem-alkoholos italneműk különlegesen drágák Izraelben a nemzetközi árakhoz képest. A szállodai árak, az éttermek, kultúra és szórakozás, valamint a gépkocsik árai ugyancsak magasaknak számítanak a fejlett államok áraihoz történő összehasonlításban.
Ahol azonban az import és a verseny feltételei adottak – például a lábbeli és ruházati cikkek – ott az árak is olcsóbbak.
A szemle kitér a fogyasztói árak alakulása és az erős sékel, valamint a különböző áruk eltérő árpolitikája közötti összefüggésre is.
♦
Fenti rövid cikk a Jediot Ahronot angol nyelvű internetes hírportáljából származik. Az angol nyelvű portál annyiban érdekesebb, mint a hébernyelvű, hogy a kommentelők nem csak Izraelből, hanem tucatnyi országból hozzászólnak a cikkekhez. A világhangulat is lemérhető egy-egy témával kapcsolatban. Azt persze tudni kell, hogy sem a cikkírók, sem a hozzászólók nem hordják a mellényzsebükben a bölcsek kövét.
“Az élelmiszerek drágák, ez így van és így is lesz, mert ez egy alapvető szükséglet. És mindaddig, amíg megfojtják a versenyt, várható, hogy többet kell fizetni. A kormányoknak lazítaniuk kellene a reguláción. Szálljanak le a gyártó cégekről! Hagyják őket versenyezni! Akkor idővel beáll a kínálat és kereslet által megszabott ár” – írja egyikük, aki további szempontot is felvet: “Az élelmiszer drága, mert elkészítve vásároljuk. Vegyük meg nyersen, és süssünk-főzzünk otthon: így olcsóbb lesz.”
A következő komment rövid és vádló. “Nem az élelem drága Izraelben. Az árak túlzottak, mert az elárusítók magas profitot zsebelnek be a közönségtől....”
A következő hozzászóló azt követeli, hogy törjék meg a monopóliumok hatalmát. Szerinte sokak szegénységének a megszüntetése érdekében a gazdasági és politikai rendszert kell megváltoztatni. (“The system needs to be changed”) Ezután a magát amerikai szabrának, vagyis Izraelben született amerikai lánynak nevező olvasó egy “demokratikusabb kapitalizmust” említ, amelyben az üzleti etikát (“business ethics”) a munkaadóknak kell kialakítani, a munkavállalóknak pedig alkalmat kell adni képességeik bizonyítására és ennek alapján kell fizetni őket. A kapzsiságnak (vagy a követelődzésnek) véget kell vetni (“The greed must stop”) – [Vajon hol dolgozik a hölgy? A papánál?]
Mások felemlítik a múlt évben lejátszódott, hónapokig tartó szociális tiltakozó tüntetéseket Izraelben.
Egy további olvasó abban látja a problémát, hogy az élelmiszer-feldolgozó ipar és -nagykereskedés néhány család kezében összpontosul.
Az a hozzászóló, aki Torontóban ragadott billentyűzetet, így ír: “Az egész világgazdaság teljességgel manipulált. A valóságban nem létezik szabadpiaci kapitalizmus... “
Ben Gurionnak, Izrael első miniszerelnökének még az ötvenes években volt egy mondása, amit akár jóslásnak is tekinthetünk – nem túl bíztató jóslásnak: "Izraelt katonailag a poklok kapui sem veszik be, de gazdaságilag viszonylag könnyen térdre kényszeríthető”.
A gazdaság döntéshozói éppen olyan felelősségel tartoznak, mint a hadsereg tábornokai. ◙
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése