Máruán Bárgúti (neve többnyire angolos átírásban, Marwan Barghuti-ként olvasható) lassan tíz éve ül izraeli börtönben, ahol ötszörös életfogytiglani büntetését tölti, 21 rendbeli gyilkosság megtervezése és szervezése miatt.
A ma 52 éves palesztin politikus egy Ramallah melletti faluban született, jómódú, kiterjedt és köztiszteletben álló családban. Ő maga eleinte korántsem volt tiszteletre méltó: öccse mint “komisz, lázadozó kölyökre” emlékezik rá. Utóbbi tulajdonsága vihette már 15 évesen a Fatach-ba. Izmos termete és szervezőképessége korán “bandavezérré” tette: megalapította a mozgalom ifjúsági szárnyát. Nem telt el hosszú idő, ameddig először került izraeli börtönbe, mindössze 18 évesen, fegyveres szervezkedés miatt. A börtönben tette le érettségi vizsgáját is. Bárgúti anyanyelvi szinten beszél héberül.
Évekkel szabadulása után, 1987-ben az “első intifáda” egyik fő szervezője lett, ami miatt az izraeli hatóságok Jordániába száműzték. Hét év múltán, az Oslo-i egyezmények során térhetett vissza, és nemsokára a palesztin törvényhozásba választották.
Talán ösztönös idealizmusa, talán összeférhetetlen természete miatt többször összeveszett a palesztin nemzeti mozgalom akkori vitathatatlan tekintélyével, Jasszer Arafattal, annak kormányzatát korrupcióval vádolva.
A 2000. körül indított “második intifádának” Bárgúti központi alakja lett. Az általa alapított “Tanzim”, a Fatach fegyveres szárnya véres terrorakciók sorozatát követte el izraeli katonák és civilek ellen. Eközben a mérsékelt, humánus politikus szerepére is vállalkozott: beszédeiben mélyen elítélte a maga által szervezett és irányított robbantások, lövöldözések gyakorlatát.
A kettős szerepjátszásnak izraeli kommandósok vetettek véget 2002. április 15-én, amikor rejtekhelyén fogták el Bárgútit. Az izraeli bíróság 21 rendbeli gyilkosságban való részvételért – halálos ítélet nem lévén, ezt csak Adolf Eichmannra szabták ki és hajtották végre – öt, egymás után letöltendő életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
A fegyház életkörülményei lehetővé teszik számára a politikai aktivitást. Az izraeli zsidó baloldal egyes képviselői követelték szabadon engedését, de a fontosabb izraeli politikusok közül is többen benne látják a jövő palesztin vezetőjét, akinek intelligenciája és személyi tekintélye a palesztin közösségben elegendő garanciát nyújtana egy komoly tárgyalás alapjául. Magyarán: ha Bárgúti szabadlábra kerülne, lenne kivel beszélni. Egyrészt pótolhatná az idős, beteges és sokak által tehetetlen bábnak tartott Abu Mázent, azaz Mahmúd Abbászt, másrészt semlegesíthetné a Hamasz politikusait.
Legutóbbi megszólalása ennek ellent mond. Hétfőn, letartóztatásának közeledő tizedik évfordulója alkalmából ezt üzente a palesztin népnek: “Ne áltassátok magatokat azzal, hogy a(z izraeli) megszállásnak tárgyalások útján véget lehet vetni! Egy nagymérvű népi ellenállás inkább szolgálná ügyünket!”
A felújítandó erőszak mellett Bárgúti az ENSZ Biztonsági Tanácsa és más fórumai előtt is maximális erőfeszítéseket javasol az önálló palesztin állam elismerésére és az Izraelre nehezedő politikai nyomás növelésére.
A palesztin politika szürke eminenciása, akiben sok vezető izraeli politikus a jövő tárgyaló partnerét látja, ezzel a Hamasz politikai vonalára lépett – hacsak szavait nem a hosszú börtönélet nagyon is érthető kétségbeesése motiválta. ◙
FORRÁS: Israel Post; Wikipedia
