Indok: “Szídta az anyámat” • Jeruzsálemi zsidó fiatalok kishíján meglincseltek egy 17 éves arab fiút • Őrizetben a gyanúsítottak

Zsidó fiatalok csoportja múlt héten, csütörtökről péntekre virradó éjjel súlyosan bántalmazta Dzsamal Dzsuláni 17 éves kelet-jeruzsálemi arab fiatalembert. Az incidensre a főváros nyugati központjában, a Kikár Cionon került sor. 

A rendőrség a téren felszerelt televíziós kamera felvételeinek értékelése, valamint hírszerzési eszközök felhasználásával azonosította a verekedésben résztvevőket. Szombaton letartóztatták a fő tettesnek vélt 19 éves fiatalembert, vasárnap további négyet. Utóbbiak kiskorúak: a legfiatalabb 13 éves, a legidősebb 17. Egyikük lány. A kamera éjjeli, mesterséges megvilágítású felvételei nem egészen élesek, ami a nyomozás nehézségeit fokozhatja. Annyi azonban kivehető, hogy a támadók összesen tizen lehettek. 

Az esemény társadalmi súlyosságát fokozza, hogy a kegyetlen és hosszan tartó verést, lényegében lincselést több százan látták, de senki sem avatkozott közbe.

A 19 éves fiatalember tagadja, hogy köze lenne a tett elkövetéséhez, és ügyvédje szerint tökéletes alibit igazolt, mely szerint a kérdéses időpontban barátaival otthonában tartózkodott. A nyomozók kétesnek tartják az alibit, sőt, fenntartják a lehetőséget, hogy a megnevezett barátok is részt vettek a lincselésben.

A gyanúsított neve és fényképe egyelőre közlési tilalom alatt áll. Rendőrségi őrizetét vasárnap négy nappal meghosszabbították.

A további gyanúsított kiskorúak egyike azzal indokolta az arab fiú megtámadását, hogy, úgymond, “Szídta az anyámat”.

A 17 éves fiatalember a verés következtében elvesztette az eszméletét, és csak vasárnap ébredt fel a jeruzsálemi Hadassza – Éjn Karem kórház intenzív osztályán. Édesanyjának azt mondta, hogy semmire sem emlékszik, de erős fájdalmakról panaszkodik. ◙

Vészhelyzet gyakorlat Askelonban

Hétfőn (augusztus 20) este a Polgári Védelem vészhelyzet-gyakorlatot tart Askelon városban.

A gyakorlatban résztvevő egységek romok alól történő személyi keresést-mentést, és sebesültszállítást fognak utánozni.

Simon Peresz a vihar magjában

Simon Peresz államelnök vitathatatlanul népszerű. Ez a nemrég ünnepelt 89. születésnapján is megnyilvánult. Tekintélyes, veterán politikus, karrierjének íve az államalapítástól a jelenkorig terjed.

Lengyelországból kilencévesen hozták szülei, akkor még Persky volt a neve.

A fiatal Peresz még Ben Gurion társaságában fényképezkedett, hogy életútjával gyakran tevőlegesen végig kísérje az újjászületett Izrael eseményeit. Politikai karrierje korábbi csúcsai két miniszterelnöki kádencia volt.

Peresz immár hatodik éve – 2007. júliusa óta – Izrael államelnöke. A Béke-Nobel-díjas politikus nemzetközi tekintélynek örvend. Egyesek szerint ez némileg elbizakodottá teszi, ami itt-ott nyilatkozataiban is tetten érhető. Mások hajlott korának tulajdonítják egyes nem kellően átgondolt vélemény-nyilvánítását.

Legutóbb az Iránból fenyegető veszélyekkel, egy elhárító támadás időszerűségéről nyilatkozott több lapnak és televíziós társaságnak. 

Az iráni nukleáris potenciál veszélyességének az elismerése mellett olyan mondatokat fogalmazott, hogy: „Izrael nem támadhat egyedül”; és „Nem várható izraeli katonai akció az Egyesült Államok elnökválasztása előtt”. Ez utóbbi feltételezés azt a hírt hivatott cáfolni, mely szerint Izrael még az amerikai elnökválasztások előtt mintegy „kész helyzetet” próbál teremteni az iráni atomfegyverkezés kérdésében.

A Likud párt belső köre tiltakozik a reprezentatív feladatot betöltő államelnök szükségtelen politikai megnyilatkozása ellen. A „miniszterelnökhöz közel álló körök” nyilatkozata – ami alatt talán magát Netanjáhu kormányfőt lehet érteni – az államelnök szereptévesztését említi.

Mose Matalon, a Likudtól jobbra álló Jiszráél Béténu ("Izrael az otthonunk”) párt képviselője véleménye  szerint „egy parlamentáris demokráciában a döntés jogköre és felelőssége a végrehajtó hatalmat illeti meg, amelynek vezetője Izraelben a miniszterelnök.”

„Nem az első tévedés”

A Likudban Peresz súlyos tévedései egyikének tudják be, hogy 1981-ben, mint a munkapárti ellenzék vezére ellenezte a készülőben lévő „Osirak” iraki atomreaktor elleni bombatámadást. A Légierő emlékezetes akciója Menáchem Begin akkori miniszterelnök személyes jóváhagyásával történt. 

Legfőbb, és történelmi síkon megbocsáthatatlan tévedésének tartják – nem csak a Likud berkeiben – az Oslo-i Egyezményben külügyminiszterként játszott döntő szerepét, amelyet Izrael 1993-ban írt alá, és amely egy általa vizionált „Új Közel Kelet” helyett egy több, mint ezer izraeli halott áldozatot követelő palesztin terror-hadjáratot indított el.

Az izraeliek többsége a fentihez hasonló politikai vakságként értelmezi, hogy Peresz a Gázai-övezet 2005 nyarán végrehajtott „zsidótlanítását” is támogatta, a lépéstől a palesztin terror csillapodását remélve. Mint ismeretes, Gáza 2006 óta a Hamasz uralma alatt egy Irán által távirányított terrorközponttá, Izrael egyik legsúlyosabb stratégiai kockázatává vált.

A baloldal – Seli Jechimovics (Munkapárt) és Zehává Gálon (Merec) – a sajtóban támogatásukról biztosították az államelnököt. ◙