Simon Peresz a vihar magjában

Simon Peresz államelnök vitathatatlanul népszerű. Ez a nemrég ünnepelt 89. születésnapján is megnyilvánult. Tekintélyes, veterán politikus, karrierjének íve az államalapítástól a jelenkorig terjed.

Lengyelországból kilencévesen hozták szülei, akkor még Persky volt a neve.

A fiatal Peresz még Ben Gurion társaságában fényképezkedett, hogy életútjával gyakran tevőlegesen végig kísérje az újjászületett Izrael eseményeit. Politikai karrierje korábbi csúcsai két miniszterelnöki kádencia volt.

Peresz immár hatodik éve – 2007. júliusa óta – Izrael államelnöke. A Béke-Nobel-díjas politikus nemzetközi tekintélynek örvend. Egyesek szerint ez némileg elbizakodottá teszi, ami itt-ott nyilatkozataiban is tetten érhető. Mások hajlott korának tulajdonítják egyes nem kellően átgondolt vélemény-nyilvánítását.

Legutóbb az Iránból fenyegető veszélyekkel, egy elhárító támadás időszerűségéről nyilatkozott több lapnak és televíziós társaságnak. 

Az iráni nukleáris potenciál veszélyességének az elismerése mellett olyan mondatokat fogalmazott, hogy: „Izrael nem támadhat egyedül”; és „Nem várható izraeli katonai akció az Egyesült Államok elnökválasztása előtt”. Ez utóbbi feltételezés azt a hírt hivatott cáfolni, mely szerint Izrael még az amerikai elnökválasztások előtt mintegy „kész helyzetet” próbál teremteni az iráni atomfegyverkezés kérdésében.

A Likud párt belső köre tiltakozik a reprezentatív feladatot betöltő államelnök szükségtelen politikai megnyilatkozása ellen. A „miniszterelnökhöz közel álló körök” nyilatkozata – ami alatt talán magát Netanjáhu kormányfőt lehet érteni – az államelnök szereptévesztését említi.

Mose Matalon, a Likudtól jobbra álló Jiszráél Béténu ("Izrael az otthonunk”) párt képviselője véleménye  szerint „egy parlamentáris demokráciában a döntés jogköre és felelőssége a végrehajtó hatalmat illeti meg, amelynek vezetője Izraelben a miniszterelnök.”

„Nem az első tévedés”

A Likudban Peresz súlyos tévedései egyikének tudják be, hogy 1981-ben, mint a munkapárti ellenzék vezére ellenezte a készülőben lévő „Osirak” iraki atomreaktor elleni bombatámadást. A Légierő emlékezetes akciója Menáchem Begin akkori miniszterelnök személyes jóváhagyásával történt. 

Legfőbb, és történelmi síkon megbocsáthatatlan tévedésének tartják – nem csak a Likud berkeiben – az Oslo-i Egyezményben külügyminiszterként játszott döntő szerepét, amelyet Izrael 1993-ban írt alá, és amely egy általa vizionált „Új Közel Kelet” helyett egy több, mint ezer izraeli halott áldozatot követelő palesztin terror-hadjáratot indított el.

Az izraeliek többsége a fentihez hasonló politikai vakságként értelmezi, hogy Peresz a Gázai-övezet 2005 nyarán végrehajtott „zsidótlanítását” is támogatta, a lépéstől a palesztin terror csillapodását remélve. Mint ismeretes, Gáza 2006 óta a Hamasz uralma alatt egy Irán által távirányított terrorközponttá, Izrael egyik legsúlyosabb stratégiai kockázatává vált.

A baloldal – Seli Jechimovics (Munkapárt) és Zehává Gálon (Merec) – a sajtóban támogatásukról biztosították az államelnököt. ◙