A
különböző felmérések a múlt hét végén egészen bizonyos győzelmet jósoltak egy
leendő jobboldali koalíciónak, amely élén a közös listán induló Likud–Jiszráél Béjténu pártszövetség áll.
A „Jiszráél Hájom” napilapban megjelent felmérés szerint a „Likud-Béjténu” 39 mandátumot kapna a
választóktól, az általában szélsőjobbnak tekintett, ugyancsak közös listás
„Nemzeti Egység” (Háichud Háleumi)–„Zsidó Otthon” (Hábájit Hájehudi) 10
mandátumra számíthat, míg a konzervatív szemléletű keleti-szefárd ortodox párt,
a SASZ 12 mandátum birtokosa lehet a következő, 19. Kneszetben. Az európai ortodoxia, az egykori Águdát Jiszráél utódpártja, a „Tórahű Zsidóság”
(Jáhádut Hátorá) a legtöbb felmérés szerint 5 mandátumot érhet el.
A Likud-Béjténu jobboldali tömegpárt,
a tőle jobbra álló, főképpen a „területek” zsidó lakosságát képviselő Nemzeti
Egység – Zsidó Otthon pártszövetség és a két ortodox vallásos párt természetes
koalíciós tömbnek tekinthető. Csak a SASZ vezetői eresztenek meg
egy-egy célzást, hogy ők nem feltétlenül, ám, miután megkapták részüket a
költségvetésből és a miniszteri kinevezésekből, nem okoznak gondot.
Fenti pártok összesített ereje – a
múlt heti felmérések szerint – 66 mandátum, amely Binjamin „Bibi” Netánjáhu
vezetésével a 120 tagú Kneszetben kormányképes.
A baloldal a jobboldallal szemben
esetleg alternatívát kereső polgári-centrista pártok erősítésével sem látszik
esélyesnek kormánykoalíció alakítására.
A szociáldemokrata elvű Munkapárt
(Ávodá), az államalapító és -felépítő Mápáj utódpártja, a David Ben-Gurion
örökségébe lépett Seli Jechimovics a választóktól 19 mandátumot várhat. A
radikális-balos Merec párt súlyát a fenti felmérés 4 mandátumra értékelte. A ma
zömmel arab szavazókat tömörítő, anticionista „Chádás” (Kommunista Párt) a maga
ugyancsak 4 mandátumával a baloldal számára sem „szalonképes” partner egy
koalícióhoz, hasonlóan a két arab párthoz, a 4 mandátumot „érő” Ráám Táál és a
3 mandátumra taksált Balad párthoz.
Maradnak a centrista pártok:
„Jés Atid” (Van Jövő) a neve a néhai
Tomi Lapid fia, Jáir Lapid által alapított liberális pártnak, amely – hasonlóan
az Újvidékről elszármazott papa egykori „Sinuj” pártjához – a gyakran
ostorozott „vallásos diktátum” megszüntetéséért, a középosztály túladóztatása
ellen és az egyenlő honvédelmi szolgálatért száll síkra, vagyis eltörölné az
ultraortodox jesiva-növendékek automatikus felmentésének a sok évtizedes
gyakorlatát. A felmérés 9 mandátumra becsüli erejét.
Vallott ideológiája az
ugyancsak polgári-liberális Likud koalíciójához rendeli, bár az ugyanoda hajló
„Tórahűekkel” való konfliktus borítékolható. A SASZ is kibékíthetetlen ellentétben
áll Lapidékkal, egyrészt előbbi ortodox-vallásos világnézete, másrészt a SASZ
szociális-jóléti követelései miatt, amelynek az egyéni kezdeményezés és kapitalista
öngondoskodás elvét valló liberális „Jés Atid” esküdt ellenzője. Netanjáhunak nem kis fejfájást fog okozni a „melyiket válasszam” dilemma.
„Hátnuá” („A Mozgalom”) a neve a Cipi
Livni által alig fél éve alapított pártnak, amelyet főként a végelgyengülés
jeleit mutató „Kádimá” párt disszidensei alkotnak. (Saul Mofáz pártja, a Kádimá
talán, ha 2 mandátumot tud szerezni, de az sem bizonyos, hogy egyáltalán bejut a
Kneszetbe.) A „Hátnuá” párthoz december elején két ismert politikus is csatlakozott a Munkapárt elhagyásával: Ámrám Micná és Amir Perec. Ez a párt is
centrista, de a középtől balra áll, ezért politizálása inkább a Munkapárt
oldalán képzelhető el. Ez a párt is 9 mandátumra számíthat.
A baloldali blokk a Munkapárt, a
Merec és a Hátnuá szavazataival összesen 32-33 mandátumot remélhet. Egyik vagy
másik arab párt három vagy négy mandátummal erősítheti, de ezek a hangsúlyosan
anticionista pártok nagy mértékben diszkreditálnák az egész baloldalt.
Az utóbbi napok meglepetése az új – főleg oroszajkú – bevándorlók voksaira
aspiráló „Olim” (Bevándorlók) párt, amelyet a főként oroszul sugárzó 9.
TV-csatorna egyik fő „arca”, David Kun népszerű műsorvezető alapított és vezet.
Kun komoly kihívóként jelenik meg az
általában „orosz”-nak tekintett Jiszráél Béjténu párt és az annak élén álló
Avigdor Lieberman ellenében, akit azzal vádol, hogy cserben hagyta népes
szavazó táborát és már nem igazán képviseli annak érdekeit.
A műsorvezető maga is meglepődött saját sikere hallatán,
amellyel pártjának két-három, vagy akár több mandátummal is gyengítheti a
Likud-Béjténu szövetséget, és – kiváltképp, ha Lieberman egy súlyosan elmarasztaló
ítélet következtében nem indulhat a Kneszet-választásokon – komoly mértékben
beleszólhat a januári „királyválasztás” drámájába. ◙
