Ha ma lennének a választások...

A különböző felmérések a múlt hét végén egészen bizonyos győzelmet jósoltak egy leendő jobboldali koalíciónak, amely élén a közös listán induló  Likud–Jiszráél Béjténu pártszövetség áll.

A „Jiszráél Hájom” napilapban megjelent felmérés szerint a „Likud-Béjténu” 39 mandátumot kapna a választóktól, az általában szélsőjobbnak tekintett, ugyancsak közös listás „Nemzeti Egység” (Háichud Háleumi)–„Zsidó Otthon” (Hábájit Hájehudi) 10 mandátumra számíthat, míg a konzervatív szemléletű keleti-szefárd ortodox párt, a SASZ 12 mandátum birtokosa lehet a következő, 19. Kneszetben. Az európai ortodoxia, az egykori Águdát Jiszráél utódpártja, a „Tórahű Zsidóság” (Jáhádut Hátorá) a legtöbb felmérés szerint 5 mandátumot érhet el.

A Likud-Béjténu jobboldali tömegpárt, a tőle jobbra álló, főképpen a „területek” zsidó lakosságát képviselő Nemzeti Egység – Zsidó Otthon pártszövetség és a két ortodox vallásos párt természetes koalíciós tömbnek tekinthető. Csak a SASZ vezetői eresztenek meg egy-egy célzást, hogy ők nem feltétlenül, ám, miután megkapták részüket a költségvetésből és a miniszteri kinevezésekből, nem okoznak gondot.

Fenti pártok összesített ereje – a múlt heti felmérések szerint – 66 mandátum, amely Binjamin „Bibi” Netánjáhu vezetésével a 120 tagú Kneszetben kormányképes.

A baloldal a jobboldallal szemben esetleg alternatívát kereső polgári-centrista pártok erősítésével sem látszik esélyesnek kormánykoalíció alakítására.

A szociáldemokrata elvű Munkapárt (Ávodá), az államalapító és -felépítő Mápáj utódpártja, a David Ben-Gurion örökségébe lépett Seli Jechimovics a választóktól 19 mandátumot várhat. A radikális-balos Merec párt súlyát a fenti felmérés 4 mandátumra értékelte. A ma zömmel arab szavazókat tömörítő, anticionista „Chádás” (Kommunista Párt) a maga ugyancsak 4 mandátumával a baloldal számára sem „szalonképes” partner egy koalícióhoz, hasonlóan a két arab párthoz, a 4 mandátumot „érő” Ráám Táál és a 3 mandátumra taksált Balad párthoz.

Maradnak a centrista pártok:

„Jés Atid” (Van Jövő) a neve a néhai Tomi Lapid fia, Jáir Lapid által alapított liberális pártnak, amely – hasonlóan az Újvidékről elszármazott papa egykori „Sinuj” pártjához – a gyakran ostorozott „vallásos diktátum” megszüntetéséért, a középosztály túladóztatása ellen és az egyenlő honvédelmi szolgálatért száll síkra, vagyis eltörölné az ultraortodox jesiva-növendékek automatikus felmentésének a sok évtizedes gyakorlatát. A felmérés 9 mandátumra becsüli erejét. 

Vallott ideológiája az ugyancsak polgári-liberális Likud koalíciójához rendeli, bár az ugyanoda hajló „Tórahűekkel” való konfliktus borítékolható. A SASZ is kibékíthetetlen ellentétben áll Lapidékkal, egyrészt előbbi ortodox-vallásos világnézete, másrészt a SASZ szociális-jóléti követelései miatt, amelynek az egyéni kezdeményezés és kapitalista öngondoskodás elvét valló liberális „Jés Atid” esküdt ellenzője. Netanjáhunak nem kis fejfájást fog okozni a „melyiket válasszam” dilemma. 

„Hátnuá” („A Mozgalom”) a neve a Cipi Livni által alig fél éve alapított pártnak, amelyet főként a végelgyengülés jeleit mutató „Kádimá” párt disszidensei alkotnak. (Saul Mofáz pártja, a Kádimá talán, ha 2 mandátumot tud szerezni, de az sem bizonyos, hogy egyáltalán bejut a Kneszetbe.) A „Hátnuá” párthoz december elején két ismert politikus is csatlakozott a Munkapárt elhagyásával: Ámrám Micná és Amir Perec. Ez a párt is centrista, de a középtől balra áll, ezért politizálása inkább a Munkapárt oldalán képzelhető el. Ez a párt is 9 mandátumra számíthat.

A baloldali blokk a Munkapárt, a Merec és a Hátnuá szavazataival összesen 32-33 mandátumot remélhet. Egyik vagy másik arab párt három vagy négy mandátummal erősítheti, de ezek a hangsúlyosan anticionista pártok nagy mértékben diszkreditálnák az egész baloldalt.  

Az utóbbi napok meglepetése az új – főleg oroszajkú – bevándorlók voksaira aspiráló „Olim” (Bevándorlók) párt, amelyet a főként oroszul sugárzó 9. TV-csatorna egyik fő „arca”, David Kun népszerű műsorvezető alapított és vezet.

Kun komoly kihívóként jelenik meg az általában „orosz”-nak tekintett Jiszráél Béjténu párt és az annak élén álló Avigdor Lieberman ellenében, akit azzal vádol, hogy cserben hagyta népes szavazó táborát és már nem igazán képviseli annak érdekeit.

A műsorvezető maga is meglepődött saját sikere hallatán, amellyel pártjának két-három, vagy akár több mandátummal is gyengítheti a Likud-Béjténu szövetséget, és – kiváltképp, ha Lieberman egy súlyosan elmarasztaló ítélet következtében nem indulhat a Kneszet-választásokon – komoly mértékben beleszólhat a januári „királyválasztás” drámájába. ◙