Visszavonul az izraeli gazdaság esze ♦ Súlyos aggodalmak pénzügyi berkekben

“A Földkerekség legsikeresebb jegybank-kormányzója” – ezzel a kitüntető címmel illeti a világ közgazdász-társadalma Stanley Fischer professzort, aki az utóbbi közel nyolc évben a Bank Jiszráél, az állam jegybankja kormányzói székében ül.

Fischer (70) nagy meglepetést okozva kedden bejelentette: nem kívánja tovább betölteni a tisztséget, és június végén, második, 2015-ig szóló mandátuma közepén visszavonul.

Lépését személyes okokkal indokolta, ami lehet a professzor kora, de a szerda reggel megjelent sajtóismertetések kapcsolatot vélnek felfedezni a kormány közeljövőben várható súlyos megszorításai és Fischer professzor visszavonulása között. (A felálló új kormány egyik első feladata lesz a 2013-as költségvetés megszavaztatása a Kneszetben és a hatalmas, 39 milliárd sékelre rúgó állami deficit legalább részbeni mérséklése.)

A tőzsde a részvények enyhe esésével reagált a bejelentésre.

Binjamin Netanjáhu sajnálattal vette tudomásul Stanley Fischer közlését és az állam nevében háláját és elismerését fejezte ki a bank-kormányzó sikeres ténykedéséért. Seli Jechimovics, az ellenzéki Ávodá párt főtitkára Fischer professzor leköszönéséből a Likud-Béjténu kormány várható pénzügyi politikája iránti bizalmatlanságra következtetett.

Az egykori Rodéziában született Stanley Fischer brit és amerikai egyetemeken szerezte közgazdasági képesítéseit, és a bankszakmában ért el nemzetközileg értékelt sikereket. Az Egyesült Államokban élő professzort 2005-ben hívta meg Ariel Saron akkori kormányfő az izraeli jegybank élére, ahol kiemelkedő sikereket ért el. Szakértők nagyrészt neki tulajdonítják, hogy Izrael gazdaságát viszonylag kevésbé viselte meg a 2008 óta tartó gazdasági világválság. 

♦

Mose Gafni aggódik

Mose Gafni, a Kneszet pénzügyi bizottságának az elnöke súlyos aggodalmát fejezte ki Stanley Fischer lemondásának a hírére.

Mint mondta, a jegybank kormányzója egy politikailag és gazdaságilag rendkívül bizonytalan időpontban választotta a visszavonulást.

Gafni (Tórahű Zsidóság pártja) szerint a várható, igen súlyos megszorításokat tartalmazó költségvetést a Kneszet nem fogja elfogadni.

A Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió „Bét” adóján szerda reggel közvetített interjú-műsorban Gafni közölte: az ügyben részletes felvilágosítást kér Binjamin Netanjáhu miniszterelnöktől és Juvál Steinitz pénzügyminisztertől. ◙

Visszajött a tél – túlzsúfoltak a kórházak • Megfázás vagy influenza: mi a különbség?

Az utóbbi napokban az izraeli kórházak megint túlzsúfoltak: a foglaltság eléri a 130-150 százalékosat. (Száz százalékos a foglaltság, amikor minden kórterem foglalt. Ezen felül kerülnek a betegek a folyosókra, a kórház éttermébe…) A legtöbben megfázási tünetekkel kerülnek kórházba. Érdemes azonban megvizsgálni – és megkülönböztetni – a különböző betegségeket.

Tehát: megfázás vagy influenza. Hogyan különböztetjük meg a két betegséget?

Mindkettőt vírusok okozzák. Az „egyszerű” megfázást is, csak más fajták, mint a súlyosabb influenzát.

A vírusok a munkahelyen, iskolában, vagy akár az autóbuszmegállóban apró, láthatatlan nyálka-cseppek belégzése által kerülnek be a szervezetbe. A tünetek – tüsszentés, nátha, torokfájás, néha izomfájdalom, étvágytalanság, levertség érzete – általában a megfertőződést követő öt napon belül jelennek meg. A megfázás ritkán tart egy hétnél tovább.

A legfontosabb jellemző: a megfázást nem kíséri láz! 

A gyógymód: pihenés. Ha nagyon zavaró, az orr-eltömődést megoldó szerek. És higénia, mindenek előtt. Kórházi kezelésre nincs szükség.

Az influenza súlyosabb lefolyású betegség. Grippának is nevezik. Első orvosi leírását Hippokrátész adta, 2400 évvel ezelőtt. 

Ez is cseppfertőzéssel terjed, de akár fertőzött személy kézfogásától, vagy másféle érintésétől is meg lehet kapni. Ugyancsak vírusok okozzák, de jóval agresszívebb fajták. Egy hét alatt szaporodnak fel a szervezetben. A hirtelen fellépő lázas állapot az influenzát egyértelműen megkülönbözteti a megfázástól.

Háromféle kórokozót különböztetnek meg. Az A tipusú világméretű járványokat okozhat, a néhány évvel ezelőtti H1N1 vírus ilyen volt, és halálos áldozatokat is szedett. A láz magas: akár a 39 fokost is meghaladhatja. Kísérő  jelenségei köhögés, nátha, torokfájás, izületi fájdalmak. Lefolyása általában 3-5 nap, de lehet több is. Kórházi kezelés szükségességéről orvos dönt.

A B és a C tipusú enyhébb lefolyású megbetegedéseket okoz. A láz is alacsonyabb, de gyerekeknél gyakori kísérő jelenség a hasfájás vagy hasmenés. Lefolyásuk egy hét körüli.

Végül, de nem utolsó sorban – a tüdőgyulladás. Nem könnyű felismerni. Gyakran megfázásra vagy influenzára hasonlít, ami szintén levertséggel, köhögéssel és lázzal indul, ezért nem biztos, hogy felmerül, hogy súlyosabb betegségről van szó. Áruló tünet a mellkasi fájdalom, elesettség fokozott hangulata, magas láz, hidegrázás, majd fullasztó köhögés (amelynek természetesen más, például asztmatikus oka is lehet). 

A tüdőgyulladás vírus vagy baktérium okozta fertőzés, amely sokszor kezeletlen influenza után jelentkezik. Ilyen tünetekkel feltétlenül orvoshoz kell fordulni, mert, ha nagyon ritkán is, de halálos végű lehet. Különösen veszélyeztetettek a kisgyerekek, az idős korúak, az állapotos asszonyok és a cukorbetegek. ◙

Hol a jobb és hol a bal?

Eitan Haber (72) újságírói pályája fénykorát Jichák Rabin sajtófőnöki posztja jelentette. A miniszterelnök tragikus halála azonban az ő egzisztenciáját is megtörte. Megjelennek még írásai a Jediot Ahronotban, de a feltörekvő fiatal utódok már vajmi kevés figyelmet fordítanak munkájára és személyére, bár ő mindent elkövet, hogy a figyelmet maga felé terelje.

A sajtó-brancsban (már akik elég öregek, hogy a hatvanas évekre is emlékezzenek) néhányan Alekszej Adzsubejhez hasonlítják őt. Adzsubej egykor sztár-újságíró volt Moszkvában. Csillagszerű ragyogását nem annyira tehetségének vagy szellemének köszönhette, inkább annak a ténynek, hogy N. Sz. Hruscsov veje volt. A párt-főtitkár bukása után azonban az ő nevét is sürgősen elfelejtették.

Visszatérve Haberre, a napokban, a koalíciós tárgyalások, vagy inkább tárgyalási próbálkozások napjaiban, érdekes gondolatot vetett fel – éppenséggel a telepes mozgalom "Aruc 7" internetes portálján. Egy olyan gondolatot, amely nem kevés izraeli polgárt foglalkoztat – van, akit aggaszt, van, akit reménységgel tölt el.

"Netanjáhu területeket fog átadni a palesztinoknak. Még Jeruzsálemből is. Idővel szinte mindent, amit követelnek.

Emékezzünk csak: ki vonult ki a teljes Szináj felszigetről? Ki adta fel Jamit városát? Menáchem Begin, a Chérut, az izraeli széljobb kérlelhetetlen politikusa.

És ki ment el a Madridi békekonferenciára? Jichak Samir, Begin harcostársa a britek ellen harcolt "Irgun" szervezetben. (A brit mandátum éveiben a jobboldali szemléletű partizán-szervezetet a Ben-Gurion-vezette "Mápáj" – Munkáspárt – terroristának tekintette.)

Na, és ki vonta ki erőnek erejével a Gázai-övezetből a zsidó lakosságot? Ariel Saron, a jobboldal egykori példaképe.

És Netanjáhu egyezett bele Hebron és környéke átadásába a Palesztin Autonómiának a Wye egyezmény keretében, és sorolhatnám...” – majd hozzátette: a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy az amerikai és az európai nyomásnak semmilyen izraeli kormány nem tud tartósan ellenállni. "Netanjáhu mindenképpen gondoskodni fog róla, hogy leendő koalíciós partnerei ne köthessék meg a kezét, legyen szó gazdasági, vagy külpolitikai kérdésekről” – véli Eitan Haber.

Gondolataihoz kiegészítésképpen idézhetnénk egy palesztin politikus interjúját, amit egy izraeli internetes portálnak adott: "Izrael valamennyi háborúját 1948 óta mindig baloldali, szocialista kormányok indították."

El lehet gondolkodni rajta, hogy merre is van a jobb, és merre a bal. A legjobb példát éppen Eitan Haber életműve szolgáltathatja, aki a szélsőjobboldali "Chérut" lapban kezdte újságírói működését, és lett belőle a békepárt lelkes támogatója. ◙