Eitan Haber
(72) újságírói pályája fénykorát Jichák Rabin sajtófőnöki posztja jelentette. A
miniszterelnök tragikus halála azonban az ő egzisztenciáját is megtörte. Megjelennek
még írásai a Jediot Ahronotban, de a feltörekvő fiatal utódok már vajmi kevés
figyelmet fordítanak munkájára és személyére, bár ő mindent elkövet, hogy a
figyelmet maga felé terelje.
A
sajtó-brancsban (már akik elég öregek, hogy a hatvanas évekre is emlékezzenek)
néhányan Alekszej Adzsubejhez hasonlítják őt. Adzsubej egykor sztár-újságíró
volt Moszkvában. Csillagszerű ragyogását nem annyira tehetségének vagy
szellemének köszönhette, inkább annak a ténynek, hogy N. Sz. Hruscsov veje volt.
A párt-főtitkár bukása után azonban az ő nevét is sürgősen elfelejtették.
Visszatérve
Haberre, a napokban, a koalíciós tárgyalások, vagy inkább tárgyalási
próbálkozások napjaiban, érdekes gondolatot vetett fel – éppenséggel a telepes
mozgalom "Aruc 7" internetes portálján. Egy olyan gondolatot, amely nem kevés
izraeli polgárt foglalkoztat – van, akit aggaszt, van, akit reménységgel tölt
el.
"Netanjáhu területeket
fog átadni a palesztinoknak. Még Jeruzsálemből is. Idővel szinte mindent, amit követelnek.
Emékezzünk
csak: ki vonult ki a teljes Szináj felszigetről? Ki adta fel Jamit városát?
Menáchem Begin, a Chérut, az izraeli széljobb kérlelhetetlen politikusa.
És ki ment
el a Madridi békekonferenciára? Jichak Samir, Begin harcostársa a britek ellen
harcolt "Irgun" szervezetben. (A brit mandátum éveiben a jobboldali szemléletű partizán-szervezetet
a Ben-Gurion-vezette "Mápáj" – Munkáspárt – terroristának tekintette.)
Na, és ki
vonta ki erőnek erejével a Gázai-övezetből a zsidó lakosságot? Ariel Saron, a
jobboldal egykori példaképe.
És
Netanjáhu egyezett bele Hebron és környéke átadásába a Palesztin Autonómiának a
Wye egyezmény keretében, és sorolhatnám...” – majd hozzátette: a teljes képhez
az is hozzátartozik, hogy az amerikai és az európai nyomásnak semmilyen izraeli
kormány nem tud tartósan ellenállni. "Netanjáhu mindenképpen gondoskodni fog
róla, hogy leendő koalíciós partnerei ne köthessék meg a kezét, legyen szó
gazdasági, vagy külpolitikai kérdésekről” – véli Eitan Haber.
Gondolataihoz
kiegészítésképpen idézhetnénk egy palesztin politikus interjúját, amit egy izraeli internetes
portálnak adott: "Izrael valamennyi háborúját 1948 óta mindig
baloldali, szocialista kormányok indították."
El lehet gondolkodni
rajta, hogy merre is van a jobb, és merre a bal. A legjobb példát éppen
Eitan Haber életműve szolgáltathatja, aki a szélsőjobboldali "Chérut" lapban kezdte
újságírói működését, és lett belőle a békepárt lelkes támogatója. ◙
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése