BIBI. KOMOR ÉS HATÁROZOTT.
Egy vagy
két napon belül bemutatkozik az új Netanjáhu-kormány. Sorrend szerint a
harmadik. Ben Gurion óta nem volt izraeli politikus, akit harmadszorra
választottak meg kormányfőnek.
A leendő Netanjáhu-kabinet azonban egészen másmilyennak ígérkezik, mint bármely
előző.
Izraelnek
fennállása óta kevés igazán nyugalmas éve volt, de a napokon belül bemutatkozó kormánynak eddig
alig tapasztalt problémákkal kell szembenéznie mandátuma elkövetkező évei során:
mind a bel-, mind pedig a külpolitikában.
Az
előreláthatólag 70 mandátumos többségre támaszkodó kormánynak egy nagyon
szigorú, megszorításokkal súlyosbított költségvetést kell a Kneszet plénuma elé
terjesztenie. Elképzelhető a széleskörű tiltakozás, még a koalíción belül is,
amit a jóléti, egészségügyi és közoktatási kiadások további lefaragása fog
előidézni. A választási ígéretek már akkor illuzórikusak voltak, amikor
mikrofonba mondták őket.
A milliós
tömeget képviselő ultravallásos zsidó pártok kiszorulása a hatalomból – és a dotációk
jórészéből – harsány elégedetlenséget fog előidézni. Az ugyancsak milliós nagyságrendű,
és az előbbihez hasonlóan nagycsaládos, zömmel az alacsony jövedelmű néprétegekhez
tartozó izraeli arabok szintén sok sérelmet fognak ország-világ elé tárni.
Biztonsági
helyzetünk a jelek szerint mélyülő válság elé néz: a palesztin államalapítási
követeléseket már az Izrael irányában jóindulatú államok is nagyrészt
támogatják, a palesztin lakosság újabb intifádával fenyeget, a Közel-Keleten az utóbbi két
esztendőben lejátszódott “arab tavasz” a legagresszívebb elemeket hozta és
hozza helyzetbe, az iráni nukleáris fenyegetés egyre konkrétabb, és békés leszerelésére
jelenleg semmi esély.
Északi
határunkon immár nem csak a libanoni Hezbollah jelent veszélyt, hanem a
szétesőben leledző Szíria területén erőre kapó iszlamista fegyveres csoportok
is. A biztonságra előirányzott összegeket nem, hogy csökkenteni nem lehet, de
növelésükre kell számítani, és ez nem a kormány vétke.
Netanjáhu
helyzete a következő kormány élén minden, csak nem irigylésre méltó. Két nagy
koalíciós partnere, a hangsúlyosan világi, ateista, polgári-liberális Jáir
Lapid és az ő kitartó szövetségese, a nemzeti-vallásos, horgolt kipát viselő,
elvben a telepeseket képviselő, amúgy multimilliomos Naftali Bennett mandátum-hozzájárulásaik
arányában kívánják majd kivenni részüket a kormányzás munkájából és
felelősségéből. Elvégre Jáir Lapid “Jés Atid” és Naftali Bennett “Hábájit
hájehudi” pártjának együttesen ugyanúgy 31 mandátuma van, mint amennyi
Netanjáhu-Lieberman közös listás Likud-Jiszráél Béjténu pártjának. (Lieberman
politikai jövője áprilisban esedékes bírósági tárgyalása ítéletétől függ.)
Hogy immár
a hatalomba jutva hogyan fogja megérteni egymást az eddig említett négy,
jellemben-szellemben-felfogásban teljesen különböző politikus: Netanjáhu,
Lieberman, Lapid és Bennett, és, hogy ezek a különbözőségek miként fognak
jelentkezni az állam irányításában – a jövő rejtélye.
Az izraeli
belpolitika ismerői két dolgot egybehangzóan állítanak. Az egyik: Netanjáhu még
soha nem állt olyan kormány élén, amilyet ennyire nem szeretett volna. A másik: a
következő Netanjáhu-kormány a “poszt-Netanjáhu éra”, azaz a Netanjáhu utáni
korszak kezdete. ◙