Nehéz kormánykerék

BIBI. KOMOR ÉS HATÁROZOTT.

Egy vagy két napon belül bemutatkozik az új Netanjáhu-kormány. Sorrend szerint a harmadik. Ben Gurion óta nem volt izraeli politikus, akit harmadszorra választottak meg kormányfőnek.

A leendő Netanjáhu-kabinet azonban egészen másmilyennak ígérkezik, mint bármely előző.

Izraelnek fennállása óta kevés igazán nyugalmas éve volt, de a napokon belül bemutatkozó kormánynak eddig alig tapasztalt problémákkal kell szembenéznie mandátuma elkövetkező évei során: mind a bel-, mind pedig a külpolitikában.

Az előreláthatólag 70 mandátumos többségre támaszkodó kormánynak egy nagyon szigorú, megszorításokkal súlyosbított  költségvetést kell a Kneszet plénuma elé terjesztenie. Elképzelhető a széleskörű tiltakozás, még a koalíción belül is, amit a jóléti, egészségügyi és közoktatási kiadások további lefaragása fog előidézni. A választási ígéretek már akkor illuzórikusak voltak, amikor mikrofonba mondták őket.

A milliós tömeget képviselő ultravallásos zsidó pártok kiszorulása a hatalomból – és a dotációk jórészéből – harsány elégedetlenséget fog előidézni. Az ugyancsak milliós nagyságrendű, és az előbbihez hasonlóan nagycsaládos, zömmel az alacsony jövedelmű néprétegekhez tartozó izraeli arabok szintén sok sérelmet fognak ország-világ elé tárni.

Biztonsági helyzetünk a jelek szerint mélyülő válság elé néz: a palesztin államalapítási követeléseket már az Izrael irányában jóindulatú államok is nagyrészt támogatják, a palesztin lakosság újabb intifádával fenyeget, a Közel-Keleten az utóbbi két esztendőben lejátszódott “arab tavasz” a legagresszívebb elemeket hozta és hozza helyzetbe, az iráni nukleáris fenyegetés egyre konkrétabb, és békés leszerelésére jelenleg semmi esély.

Északi határunkon immár nem csak a libanoni Hezbollah jelent veszélyt, hanem a szétesőben leledző Szíria területén erőre kapó iszlamista fegyveres csoportok is. A biztonságra előirányzott összegeket nem, hogy csökkenteni nem lehet, de növelésükre kell számítani, és ez nem a kormány vétke.

Netanjáhu helyzete a következő kormány élén minden, csak nem irigylésre méltó. Két nagy koalíciós partnere, a hangsúlyosan világi, ateista, polgári-liberális Jáir Lapid és az ő kitartó szövetségese, a nemzeti-vallásos, horgolt kipát viselő, elvben a telepeseket képviselő, amúgy multimilliomos Naftali Bennett mandátum-hozzájárulásaik arányában kívánják majd kivenni részüket a kormányzás munkájából és felelősségéből. Elvégre Jáir Lapid “Jés Atid” és Naftali Bennett “Hábájit hájehudi” pártjának együttesen ugyanúgy 31 mandátuma van, mint amennyi Netanjáhu-Lieberman közös listás Likud-Jiszráél Béjténu pártjának. (Lieberman politikai jövője áprilisban esedékes bírósági tárgyalása ítéletétől függ.)

Hogy immár a hatalomba jutva hogyan fogja megérteni egymást az eddig említett négy, jellemben-szellemben-felfogásban teljesen különböző politikus: Netanjáhu, Lieberman, Lapid és Bennett, és, hogy ezek a különbözőségek miként fognak jelentkezni az állam irányításában – a jövő rejtélye.

Az izraeli belpolitika ismerői két dolgot egybehangzóan állítanak. Az egyik: Netanjáhu még soha nem állt olyan kormány élén, amilyet ennyire nem szeretett volna. A másik: a következő Netanjáhu-kormány a “poszt-Netanjáhu éra”, azaz a Netanjáhu utáni korszak kezdete. ◙