Netanjáhu kiegyezett Lapiddal: csak 20 miniszter és 8 helyettes lesz a következő kormányban • Zúgolódnak a Likud-képviselők

Balról jobbra: LAPID, NETANJÁHU, LIEBERMAN, BENNETT

A legutóbbi sajtójelentések szerint hétfő délután, egy négyórás, kimerítő tárgyalás végén megegyezésre jutott a koalíciós tárgyalások négy fő partnere: Binjamin Netanjáhu miniszterelnök (Likud párt), Avigdor Lieberman jelenlegi külügyminiszter (Jiszráél Béjténu párt), Jair Lapid (Jés Atid párt), és Naftali Bennett (Zsidó otthon párt) néhány elvi kérdésről.

Eszerint a Likud-Jiszráél Béjténu elfogadta a Jés Atid egyik központi követelését az állami közigazgatás jelentős karcsúsításáról. A következő kormányban a miniszterelnökön kívül csak 20 miniszter és 8 miniszterhelyettes lesz, szemben a jelenlegi 29 miniszterrel és 7 miniszterhelyettessel. (A közelmúltban 30 volt a miniszterek és 9 a helyettesek száma.)

Az egyezmény elfogadása feltételeként a Likud-Béjténu kikötötte, hogy a miniszterek többségét ők fogják adni.

Jair Lapid beleegyezett abba, hogy Lieberman megtartsa jelenlegi külügyminiszteri státuszát, amennyiben az ügyében folyó bírósági eljárás, és az áprilisban aktuális ítélet ezt lehetővé teszi. Ebben az esetben vele együtt 21 miniszter lesz.

A megállapodás után is maradtak tisztázandó kérdések, sőt, jelentős feszültségek is keletkeztek. 

A megoldandó problémák egyike a közoktatási miniszteri pozíció betöltése, amelyet a Jés Atid (Jair Lapid) akart magának. Netanjáhu azonban a jelek szerint ragaszkodik hozzá, hogy azt továbbra is a Likudhoz tartozó Gideon Száár töltse be, attól tartva, hogy amennyiben az a világi-ateista Jés Atid irányítása alá kerülne, a milliós ultraortodox közösség igen nagy ellenállásával találná szembe magát. Az izraeli diákok kiemelkedő sikere nemzetközi megmérettetéseken   Netanjáhu szerint amúgy is indokolja a jelenlegi vezetés változatlanul hagyását.

Hétfőn este bizonyosnak tűnt, hogy Jair Lapid pénzügyminiszter lesz, míg Naftali Bennett a Munka- Kereskedelem- és Iparügyi tárcát kapja meg.

A miniszteri állások várható eloszlása elégedetlenséget kelt a Likud belső rangsorában előkelő helyeket elfoglaló, vagyis miniszteri állás-várományos képviselők körében, akiknek a helyét alighanem Lapidék (Jés Atid), illetve Bennették (Hábájit Hájehudi) jelöltjei fogják megkapni.

Néhányuk, mint Miri Regev, Danny Danon és Cipi Hotovely kilátásba helyezték, hogy mellőzésük esetén bojkottálni fogják a 33. kormány felesketési ceremóniáját a Kneszetben. ◙

Hat nappal a kormányalakítási határidő lejárta előtt még nincs megegyezés

Binjamin Netanjáhu miniszterelnök vasárnap este sürgős tárgyalásra hívta a két fő koalíciós partnert. Az órákon át tartó, és a hétfőre virradó éjjeli órákba nyúló megbeszéléseken Netanjáhu (Likud-Béjténu), Jair Lapid (Jés Atid) és Naftali Bennett (Hábájit hájehudi) nem jutott megegyezésre.

A megbeszélésen, amelyre a miniszterelnök jeruzsálemi rezidenciáján került sor, részt vett Avigdor Lieberman, a “Jiszráél Béjténu” párt vezetője is.

A tárgyalások két fő témája a miniszteri tárcák felosztása, illetve a honvédelmi terhek egyenlő megoszlása, vagyis az ultravallásos fiatalok kötelező katonai szolgálata volt.

A megbeszéléseket hétfő délben folytatják. ◙ 

Nehéz kormánykerék

BIBI. KOMOR ÉS HATÁROZOTT.

Egy vagy két napon belül bemutatkozik az új Netanjáhu-kormány. Sorrend szerint a harmadik. Ben Gurion óta nem volt izraeli politikus, akit harmadszorra választottak meg kormányfőnek.

A leendő Netanjáhu-kabinet azonban egészen másmilyennak ígérkezik, mint bármely előző.

Izraelnek fennállása óta kevés igazán nyugalmas éve volt, de a napokon belül bemutatkozó kormánynak eddig alig tapasztalt problémákkal kell szembenéznie mandátuma elkövetkező évei során: mind a bel-, mind pedig a külpolitikában.

Az előreláthatólag 70 mandátumos többségre támaszkodó kormánynak egy nagyon szigorú, megszorításokkal súlyosbított  költségvetést kell a Kneszet plénuma elé terjesztenie. Elképzelhető a széleskörű tiltakozás, még a koalíción belül is, amit a jóléti, egészségügyi és közoktatási kiadások további lefaragása fog előidézni. A választási ígéretek már akkor illuzórikusak voltak, amikor mikrofonba mondták őket.

A milliós tömeget képviselő ultravallásos zsidó pártok kiszorulása a hatalomból – és a dotációk jórészéből – harsány elégedetlenséget fog előidézni. Az ugyancsak milliós nagyságrendű, és az előbbihez hasonlóan nagycsaládos, zömmel az alacsony jövedelmű néprétegekhez tartozó izraeli arabok szintén sok sérelmet fognak ország-világ elé tárni.

Biztonsági helyzetünk a jelek szerint mélyülő válság elé néz: a palesztin államalapítási követeléseket már az Izrael irányában jóindulatú államok is nagyrészt támogatják, a palesztin lakosság újabb intifádával fenyeget, a Közel-Keleten az utóbbi két esztendőben lejátszódott “arab tavasz” a legagresszívebb elemeket hozta és hozza helyzetbe, az iráni nukleáris fenyegetés egyre konkrétabb, és békés leszerelésére jelenleg semmi esély.

Északi határunkon immár nem csak a libanoni Hezbollah jelent veszélyt, hanem a szétesőben leledző Szíria területén erőre kapó iszlamista fegyveres csoportok is. A biztonságra előirányzott összegeket nem, hogy csökkenteni nem lehet, de növelésükre kell számítani, és ez nem a kormány vétke.

Netanjáhu helyzete a következő kormány élén minden, csak nem irigylésre méltó. Két nagy koalíciós partnere, a hangsúlyosan világi, ateista, polgári-liberális Jáir Lapid és az ő kitartó szövetségese, a nemzeti-vallásos, horgolt kipát viselő, elvben a telepeseket képviselő, amúgy multimilliomos Naftali Bennett mandátum-hozzájárulásaik arányában kívánják majd kivenni részüket a kormányzás munkájából és felelősségéből. Elvégre Jáir Lapid “Jés Atid” és Naftali Bennett “Hábájit hájehudi” pártjának együttesen ugyanúgy 31 mandátuma van, mint amennyi Netanjáhu-Lieberman közös listás Likud-Jiszráél Béjténu pártjának. (Lieberman politikai jövője áprilisban esedékes bírósági tárgyalása ítéletétől függ.)

Hogy immár a hatalomba jutva hogyan fogja megérteni egymást az eddig említett négy, jellemben-szellemben-felfogásban teljesen különböző politikus: Netanjáhu, Lieberman, Lapid és Bennett, és, hogy ezek a különbözőségek miként fognak jelentkezni az állam irányításában – a jövő rejtélye.

Az izraeli belpolitika ismerői két dolgot egybehangzóan állítanak. Az egyik: Netanjáhu még soha nem állt olyan kormány élén, amilyet ennyire nem szeretett volna. A másik: a következő Netanjáhu-kormány a “poszt-Netanjáhu éra”, azaz a Netanjáhu utáni korszak kezdete. ◙